Fej.

  1    1|                Hát, kérem - mondtam én -, hát mirõl van szó?~-
  2    1|            lesz egy kis pénz, akkor én nem nézem a fáradságot.~-
  3    1|                 Majd meglátja, hogy én nem vagyok smucig ember.
  4    1|            nem vagyok smucig ember. Én nem fogom eltitkolni ön
  5    1|             akartam önnel beszélni. Én az ön eszét nagyon sokra
  6    1|        eszét nagyon sokra becsülöm, én meg vagyok gyõzõdve róla,
  7    1|           kérem, Anatole France is, én nem bánom, akármilyen ember,
  8    1|               Errõl van szó, kérem. Én nem vagyok egy lángész,
  9    1|             nem vagyok egy lángész, én ezt tudom - ne tessék tiltakozni,
 10    1|           tiltakozni, nem restellem én -, én magam nemigen tudnám -
 11    1|     tiltakozni, nem restellem én -, én magam nemigen tudnám - de
 12    1|     forintot lehetne keresni... hát én nem feledkeznék meg önrõl,
 13    1|          meg önrõl, azt elhiheti... én nem kívánnám ingyen, mint
 14    1|   Alásszolgája.~Negyed egy volt, és én ott ültem Újpesten.~
 15    1|              E... e... nem kérem... én magam vagyok az... - vetem
 16    1|          sorára.~Önök csodálkoznak. Én is csodálkoztam. Egy hétig
 17    1|         Ehhez persze idõ kell.~- De én mindjárt megmutatom, ha
 18    1|         rólam írtál, és arról, hogy én milyen lángész vagyok. De
 19    1|           igaz, hogy erre a dologra én jöttem rá elõször, de végeredményben
 20    1|         találtad ki?~- Pardon - nem én találtam ki, csak én fedeztem
 21    1|            nem én találtam ki, csak én fedeztem fel - errõl van
 22    1|         vízbe mártott testtel!!!... Én azt hittem, olyasmit hoztál,
 23    1|                Na, szépen blamáltam én magam veled!!... Kénytelen
 24    1|             kell tartanod semmitõl, én vigyázok rád és megvédelek.~
 25    1|           De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem
 26    1|       magának a liftátalány. Nézze, én beszélek Göndörrel, a bankból,
 27    1|          osztályigazgatónak -, hogy én errõl az állami kölcsönrõl
 28    1|        forszírozzátok, õsszel aztán én magam szólok neked, Lajoskám,
 29    1|    õméltósága a vezérigazgatónak -, én már februárban megmondtam
 30    1|             finoman kell beszélni - én vagyok marha, hagyni kell
 31    1|       történt? Megtudott valamit?~- Én nem tudom, fiam... lehet,
 32    1|            lehet, hogy nem is igaz, én is csak úgy hallottam, mint
 33    1|           te többet tudsz róla...~- Én?~- Hát, mert te inkább jársz
 34    1|                Hazudik, aki mondta! Én abban a pillanatban értem
 35    1|             De milyen igazán!~- Hát én ezt mintha megéreztem volna -
 36    1|            sérelmessé, ahol van, és én oda ne nézhessek. Milyen
 37    1|             Kucor Béla ügyvéd úr?~- Én vagyok. Ki beszél?~- Nem
 38    1|            Ott Kucor Béla ügyvéd?~- Én vagyok. Ki beszél?~- Hallja,
 39    1|         megismertem sújtó szavad... Én csak egy szegény, bûnös
 40    1|          küldöd... igaz ugyan, hogy én mindenütt jelen vagyok...
 41    1|            hol van kályhalyuk, mert én azt hittem...~- Nem kell
 42    1|             hm - ablak?~- Kérem, ha én mondom az úrnak. Tessék
 43    1|          még a római pápának se, ha én egyszer alszom, kérem szépen,
 44    1|             venni, vagy nem. Kérem, én nem arra vagyok itt.~- Ó
 45    1|             nézett rám.~- De hiszen én nem detektív vagyok, hanem
 46    1|             bizonyos ön abban, hogy én Csavolcsek detektív vagyok?
 47    1|          engem gyanúsít azzal, hogy én öltem meg a Répa utcai öregasszonyt?~-
 48    1|           önnek, hogy tagadom, hogy én öltem meg a Répa utcai öregasszonyt.~
 49    1|             könyvet viszek csak biz én.~- Egy könyvet? Hehehe.
 50    1|      felnõtt gyanánt. Ezzel szemben én tartozom nekik kedvesnek
 51    1|       mondják nekem: „Bübüte”, mire én selypítve felelek nekik,
 52    1|             félszeg­ségek, uram, és én alkalmazkodom, és kíváncsian
 53    1|             hogy mindent tudnak, és én semmit se tudok. Alkalmazkodom,
 54    1|             hogy megvalósította, és én gyermekkorom óta irigyen
 55    1|            hiába töltötte idejét az én költségemre - és ültem olyan
 56    1|          azt fogják felelni rá: ezt én is tudtam volna! Hát persze,
 57    1|       nagyon vicces este volt, csak én voltam kissé neveletlen,
 58    1|             fogtak meg.~Legközelebb én is meghívom ezt a kedves
 59    1|          mondta magában Fuksz -, és én biz’ isten elalszom. Legokosabb,
 60    1|         klasszikus történetíró, már én nem tudom, hogy melyik,
 61    1|             figyelmeztette rá, hogy én is foglalkozom ilyesmivel,
 62    1|      ilyesmit - újabb gyomorboksz-, én nem tudnék ilyen baromságot
 63    1|           gondolkodjam, mondták, és én gondol­kodtam, s néhány
 64    1|            az nem kellett senkinek. Én nagyon jól ismerem a te
 65    1|             aggodalmaid: úgy voltam én is, mikor elsõéves voltam
 66    1|             maradsz itt?~- Tudom is én. Nagyon unom magam. Tudod,
 67    1|     kíváncsi voltam a találkozásra. Én tudniillik valami hosszú
 68    1|       mindig hordják a testet, amit én már olyan régen nem hordok.
 69    1|             valamit.~- Hát, kérlek, én csak elnéztem egy darabig.
 70    1|     tulajdonképpen miért is akartam én vele találkozni. Aztán,
 71    1|             határ az? Honnan tudjam én, a kiskésit neki. Pardon,
 72    1|            ügyvéd, aki megkérdezte, én vagyok-e a tanú. Igenlõ
 73    1| kapcsolatban, amit 1899. március 27-én szolgált fel neki, azt mondta,
 74    1|        panaszos emlékezett rá, hogy én is ott voltam akkor, mikor
 75    1|   bizonyítja, hogy 1899. március 27-én volt-e vagy lehetett-e náthám,
 76    1|              a kivégzésemrõl? Bánom én, amit akartok.~- Jó, már
 77    2|           kedves kolléga úr, vajon, én, aki önnel e percben beszélek,
 78    2|            mi az ön véleménye?~- Az én véleményem, hogy õrült vagyok.~-
 79    2|         rögeszmém van, hiszen akkor én õrült vagyok.~- Hát persze.
 80    2|             A felelõsség az enyém - én rendezek mindent!... Higgye
 81    2|       minden.~- Borzasztó - mondtam én is, míg körmeim halkan s
 82    2|           vízszintesen, régi herold én, mindegy, s még egyszer.
 83    2|              Hõsi lelkem, mit tudom én, és talán nem is igaz. De
 84    2|          mondta: „Pardon, lehet, de én nem önre gondoltam...”,
 85    2|           tóriumban, és szeremé, ha én is felolvasnék valamit,
 86    2|            Otthon-körben ültünk, és én éppen egy dramaturgiás elméletemet
 87    2|             hogy milyennek képzelem én az új magyar drámát - az
 88    2|   riporttémát. Vagy úgy - hiszen ez én vagyok, akinek az egészet
 89    2|           termelõ és fogyasztó - de én üzletember vagyok és nem
 90    2|            a tudós ismerheti fel -, én szívesen támogatom a tudományt
 91    2|        gyõzhet meg engem. Ismétlem, én még nem láttam gyöngykagylót.~-
 92    2|            úgy a Vandát, mint ahogy én szeretlek téged - és ennek
 93    2|           te nagyon jól tudod, hogy én tudok szerelmes levelet
 94    2|        bimbó~Máj. 1.~Azt hiszem, az én szomorú és reménytelen életembe
 95    2|    gyöngyvirágot szeretek.~Jún. 30.~Én szeretem õt; illatos, mámoros
 96    2|          barátja, kit sokra becsül. Én is becsülöm a derék, komoly
 97    2|              Ejnye, csak nem vagyok én beteg?~Nov. 7.~Ma temettek
 98    2|           Influenza~Jaj, doktor úr, én nem tudom, mi ez... mit
 99    2|             meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem magamat precízen
100    2|           akar diagnózist csinálni? Én nem kérdezek semmit, én
101    2|             Én nem kérdezek semmit, én nem akarom befolyásolni,
102    2|            nem akarom befolyásolni, én nem mondom, hogy nekem mire
103    2|         hogy nekem mire van gyanúm, én tárgyilagosan és elfogulatlanul
104    2|       némely felületes szerzõ, hogy én nem megyek orvoshoz.~Már,
105    2|  Dehogyisnem megyek. Megyek bizony.~Én csak azokat az okokat soroltam
106    2|            õ megjegyzései közben az én szerény, halk közbeszólásaimból
107    2|             vagyok, majd megmutatom én neki, mennyivel jobb alakom
108    2|           lehet,~gégészhez, mert ha én egyszer kinyitom a szám...~
109    2|         kell tanulnia, drágám, hogy én határozott természet vagyok,
110    2|           magát, ha nem szeretném”. Én nagyon ideges vagyok, mit
111    2|           mit jelent mindez. Hiszen én is olvastam Strindberget
112    2|         csak az a kellemetlen, hogy én neki meg akarom magyarázni,
113    2|             akarom magyarázni, hogy én nem magyarázhatom meg, hogy
114    2|    magyaráztam, mert õ csak egy nõ, én egy logikus férfi vagyok -
115    2|         mégis odajön, nem ide... és én nagyon ravaszul fogom ezt
116    2|       akarok játszani: - nem rossz, én csak tudom, hogy kell megfõzni
117    2|          szemekkel kifordul. Vagyis én csak azt akartam tulajdonképpen
118    2|           elõbb...~- Mit, elõbb? Az én férfiideálom titokban szenved,
119    2|       feleségem megkért, hogy írjak én õhelyette Málcsi néninek,
120    2|         elõadásait hallgatta, ami - én nem értek hozzá, de õ mondja -
121    2|        borzasztó nehéz dolog lehet; én múltkor egy kicsit belenéztem
122    2|         igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki,
123    2|            is itt ül a szobában, és én csak lábujj­hegyen járok,
124    2|           nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van,
125    2|        biztosan jobban leszek majd. Én nagyon boldog voltam, hogy
126    2|            a fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel
127    2|        fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel nem tudom
128    2|           folyton szitál az esõ, és én az ablaknál ülök és kibámulok,
129    2|             Istenem, miért nem élek én abban a gyönyörû korban!~
130    2|           leül és olvas - nem igaz? Én egyedül érzem magam a legjobban...
131    2|            engem ne zavarjon senki, én se zavarok senkit. De Pesten
132    2|            mit érdekli önt az, hogy én miért böngészem az apróhirdetéseket?~-
133    2|            személyes dolgaival. Hát én nézem az apróhirdetést...
134    2|           Önt esetleg érdekli, hogy én miért nézem az apróhirdetést.
135    2|           De ön ezt nem kérdezi, és én nem mondom meg, mert ez
136    2|          nyugodtan lehessenek, hogy én nem fecsegem el a dolgot
137    2|          fontos? Na már most. Ez az én nõm egy férjes nõ, akivel
138    2|            összejönni. Mármostan ha én ennek a nõnek leveleket
139    2|        minden kiderül. Azért vagyok én egy okos és diszkrét ember.
140    2|          okos és diszkrét ember. Az én leveleimet nem látja meg
141    2|             a marha férj nem ismer. Én megírom szépen az apróhirdetést,
142    2|            de nem csalhat meg, mer’ én abban a percben, amikor
143    2|             Ma éjjel megint felkel, én lassan, hogy ne vegye észre,
144    2|        csodálkozva, nini, hát akkor én már elõbb lefeküdtem? de
145    2|         fenekén, alig merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony
146    2|          Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges,
147    2|           Lehetséges volna, hogy az én feleségem is egy ilyen átalakulás
148    2|         Miért nem szereti õt?~- Azt én nem tudom, hogy miért nem
149    2|             Micsoda beszéd az, hogy én nem vagyok férfiú?~- Bizonyítsa
150    3|             és... szóval ülünk és - én ingujjban...~FÉRJ: Csókolódzunk,
151    3|       FAZEKAS: Úgy van, jön a férj, én meg nem találom a kabátomat - (
152    3|         mesélve): Na és, képzeljék, én keresem a kabátomat - az
153    3|             csirkefogóhoz!~FAZEKAS: Én kezdem keresni, nincs sehol
154    3|           mikor a férj betoppant... én éppen másztam befelé a dívány
155    3|             okos, Domokos!~FAZEKAS: Én is azt mondtam magamnak.
156    3|        képzelheted - férj betoppan, én ott bujkálok a dívány alatt -
157    3|            mint borjú az új kapura. Én meg lihegek a felindulástól,
158    3|   asszonykának, hogy hogyan másztam én a dívány alá kérlek, annak
159    3|             lelkesen): Ugye?... Te! Én is mondanék egy jó poént!~
160    3|          Hát te.~FAZEKAS (bámulva): Én?~FÉRJ: Te hát. (Hangosan,
161    3|              Mi? Pertlit ittunk? No én már elfelejtettem, remélem
162    3|             TAKÁCS: Majd kiderül... én nem szólítom meg, ha elfelejtette,
163    3|             pertut ittatok.~KOVÁCS: Én ezzel pertut ittam, ezzel
164    3|        ittam, ezzel az undokkal? No én már elfelejtettem, remélem
165    3|       KOVÁCS: Fene egye meg, inkább én is... (Feláll, indulni akar,
166    3|          errefelé?~KOVÁCS: Ja, hogy én? Én csak úgy errefelé megyegetek...
167    3|      errefelé?~KOVÁCS: Ja, hogy én? Én csak úgy errefelé megyegetek...
168    3|        TAKÁCS (bután): Ja - hogy az én gyerekeim? (Ránéz.)~KOVÁCS:
169    3|  forszírozva): Hja, mármint hogy az én gyerekeim... (magára mutat) -
170    3|             Menni akar, feláll): No én nekem menni kell...~TAKÁCS (
171    3|              Á, dehogy... Inkább az én izé... az ember... hogy
172    3|       láthatja az embert...~TAKÁCS: Én is örülök... az ember láthatja
173    3|             KOVÁCS (felugrik): Na - én elkések hazulról.~TAKÁCS (
174    3|        hazulról.~TAKÁCS (felugrik): Én is... Na hát akkor...~(Egyszerre
175    3|      Dehogynem, szívesen...~KOVÁCS: Én fölfelé megyek a körúton.~
176    3|           Hát - (rezignáltán) - hát én.~KOVÁCS: Hát én azt honnan
177    3|  rezignáltán) - hát én.~KOVÁCS: Hát én azt honnan tudjam?~TAKÁCS (
178    3|         dühösen): Honnan? Mit tudom én? Azt tudni szokta - az ember.~
179    3|       használni. Miért akarsz te az én síromon táncolni? Ki hallott
180    3|           Muszáj neked ausgevélt az én síromon táncolni?~FELESÉG:
181    3|           egyáltalában táncolni, ha én meghalok? Miért veszed te
182    3|           neked táncolni muszáj, ha én meghaltam? Van neked szíved?~
183    3|          szíved?~FELESÉG: De hiszen én... (csöngetnek.)~BETEG (
184    3|           hogy ficli-fucli, mert az én feleségem nagyon szemérmesen
185    3|         megfogni, ne a feleségemet. Én vagyok a beteg, kérem szépen.~
186    3|            az igazgató úr, hogy nem én fogom megírni a harmadik
187    3|       micsodájára minden reggel, ha én felmennék hozzá.~IGAZGATÓ (
188    3|        hozzá.~IGAZGATÓ (titkárhoz): Én nem értem, mit jön maga
189    3|            úr csak egy éve van itt, én meg tizenöt éve.~TITKÁR:
190    3|            haragosan): Jó, bánom is én. Nem csak a harmadik felvonásról
191    3|          tenyérrel): Mit csináljak? Én se tudok mást.~IGAZGATÓ:
192    3|              Elolvasta már?~TITKÁR: Én?! Nem is tudok róla.~IGAZGATÓ:
193    3|         elsõ szavakat... Majd aztán én jövök, és felváltom magát.~
194    3|            elolvastuk... Aztán majd én jövök...~SZOLGA: De ha nem
195    3|             De jöjjön aztán... mert én nem arra vagyok szerzõdve... (
196    3|          mondani. (Lelkesen) Tudtam én, hogy kinek hozom el az
197    3|              hogy kinek hozom el az én darabomat. Tudtam én, ki
198    3|             az én darabomat. Tudtam én, ki az az éles szemû, csalhatatlan
199    3|           annyi darabot olvas, mint én, hát kifejlõdik az érzéke!~
200    3|     felvonás végén higgye el nekem, én magam is éreztem, hogy nem
201    3|          Meglesz. Nagyszerû. Tudtam én, hogy kinek hoztam el a
202    3|             Hagyj békén.~RAGYAI: És én azt mondtam neki, hogy itt
203    3|           mindent.~BENZIN: Bánom is én!~RAGYAI: És hogy a vidéki
204    3|        nagybácsi.~BENZIN: É... é... én? Te elmebajos vagy.~RAGYAI:
205    3|      tanítani nem kell engem, tudom én. Csak bízd rám. (Hirtelen.)
206    3|              Te disznó, ne menj el, én már nem tudok egy olyan
207    3|         tehenet, ugye. Voltam kérem én is azelõtt vidéken. Értem
208    3|           is azelõtt vidéken. Értem én, amit beszélnek a gazduraságok.~
209    3|       mindenségességet megért, amit én itt miegymás beszénlek?~
210    3|            beszénlek?~ÉLETKOPF: Meg én, könyörgöm. Velem egész
211    3|            Ennél világosabban pedig én nem tudok beszélleni, ha
212    3|              hát nem akarja! Nem az én pénzem bánja.~ÉLETKOPF (
213    3|       centiméternyire csapott be... Én kérem tudom, hogy tesz,
214    3|            hallotta, kegyed... Mert én, mikor a cipõm orra elõtt
215    3|         cipõm orra elõtt becsapott, én, szerény személyemben, bizony
216    3|           oroszok végsõ zavarukban. Én igazán nem akarok a kegyed
217    3|         miau.~MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Én nem azt mondtam, hogy miau.
218    3|            félreérti a szavaimat... Én nem így fejeztem ki magam,
219    3|       fejeztem ki magam, hogy miau, én így fejeztem ki magam, hogy:
220    3|           Sejhaj, sohse halunk meg. Én azt hiszem, ön elõtt egy
221    3|        méregbe jön): Tudja, kedves, én nem tudom, hogy maga elõtt
222    3|               MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Én nem azt mondtam magának,
223    3|        magának, hogy ijumijufiju... Én azt mondtam magának, hogy
224    3|      hijmihujmi... Kérem szépen!... Én azon kezdtem, hogy így tesz:
225    3|             mondtam mást... mert ha én azt mondom, hogy hujmejsejmu...
226    3|         vagyis sejhujmejmi... akkor én ehhez ragaszkodom, ettõl
227    3|    tyetyerepetyere?~DIPLOMATA: Hja, én most nem magyarázhatom meg
228    3|        akkor kötne velünk békét, ha én beleegyeznék abba, hogy
229    3|       miszerint”. Mit gondol, azért én vagyok felelõs!~KATONA:
230    3|       persze, hogy nem. Ezért töröm én a fejem a kibontakozáson
231    3|            fõdiplomata úr, mondanék én valamit.~DIPLOMATA: Jaj,
232    3|             mit, édes fiam.~KATONA: Én ehhez a dologhoz nem értek,
233    3|      fõdiplomata úron. Hanem tudnék én valamit, amitõl elmúlik
234    3|        Ilyesmit nem lehet beszélni. Én nem lopom a pénzt a színházra
235    3|     közönség...~IGAZGATÓ: Semmit... Én vagyok a dramaturg.~RENDEZÕ:
236    3|              Ha megfordul, akkor is én fordítottam! (Mellére üt.)
237    3|          fordítottam! (Mellére üt.) Én vagyok a legnagyobb magyar
238    3|          Ilyet ne tegyen fel rólam. Én a kegyed tapasztalat­lanságával
239    3|    lanságával nem fogok visszaélni, én a kegyed szûzies szemérmét,
240    3|             ehhez tudnia kell, hogy én tulajdonképpen ki vagyok
241    3|       vagyok és mi a foglalkozásom. Én, édes gyermekem, egy egyszerû,
242    3|           hogy kisegíti a világból. Én az utóbbiakhoz tartozom.~
243    3|            Mi köze neki ahhoz, hogy én hogy keresem a pénzemet?
244    3|            a keresetemben? Zavartam én õt valaha, mikor keresni
245    3|          igazam? Mit akarnak tõlem? Én egyiknek se akarom a becsületét.
246    3|             se akarom a becsületét. Én csak élni akarok. (Zsebkendõt
247    3|     zavartan): Tévedzeni tetszik... én...~BLITZ: Ugyan Májer bácsi!
248    3|             De kérem szépen - kérem én nem detektív vagyok, hanem
249    3|        Egészen bizonyos benne, hogy én Májer államrendõrségi detektív
250    3|             úr, arról van szó, hogy én részben a Répa utcai gyilkosságban
251    3|      vezetnek. Mit tud róla?~BLITZ: Én csak annyit, hogy utoljára
252    3|             csinált maga itt, mikor én jöttem?~BLITZ: Éppen vacsorázni
253    3|       lehetne gyilkolni?~BLITZ: Nem én.~MÁJER: Hm. Ez se helyes
254    3|     Mariskát, akinek nyoma veszett, én öltem meg.~MÁJER (szigorúan):
255    3|              izé... például... hogy én keresztény vagyok-e?~MÁJER:
256    3|           Már most kijelentem, hogy én tagadom, hogy én megöltem
257    3|   kijelentem, hogy én tagadom, hogy én megöltem a Mariskát, és
258    3|           kinyomoztam. No már most. Én láttam magát a kávéházban,
259    3|                De akkor hol lehetek én most...?~BLITZ: Most ment
260    3|         volt az a kártyajáték, amin én ne veszítettem volna. Ha
261    3|         soha! A második kiosztásnál én vagyok a vorhand, - tudja
262    3|       tagadjam, kedves Blumfeld úr, én vagyok az. Pechem van. Hogy
263    3|       Tizenkettõ! Hát mennyi lenne? Én csak tizenkettõkor lehetek
264    3|           mi van ma?~MUKI: Bánom is én! Nekem mindegy.~BERGER:
265    3|            Ugyan kérem. Mire tartom én magát, ha nekem még szabadalmakat
266    4|          íróknak jut osztályrészül: én csak boldogtalan vagyok,
267    4|          hogy nekem nem imponálnak. Én nem is keresem õket, nem
268    4|             van Zöldi Mártonnal.~Ha én egyszer találkoznék egy
269    4|          hogy itt valami készül. De én nem venném észre a csodálkozását,
270    4|          mégis, anélkül, hogy ezzel én törõdném, mikor egy félóra
271    4|         különöset, kérlek szépen és én mégis azt mondom neked,
272    4|     természetes modorban beszélhet, én tudom, mi az, mikor valaki
273    4|       emberrel elõször szembekerül. Én is voltam elfogult és félszeg
274    4|        kedves az ilyen kamaszember. Én is voltam kamasz, szép idõk
275    4|            hallgathat, fiatalember, én is voltam ilyen szegény,
276    4|        holdkóros nyavalygás. Látja, én most fejezem be a „Szõke
277    4|          címlapját. Na látja, tudom én, milyen bajaik vannak maguknak.
278    4|          maguknak. Kétéves koromban én is ilyen matemizikai dolgokkal
279    4|          Vagy mefazimikai, bánom is én, szóval az a dolog, ami
280    4|          foglalkozik, hiszen tudom, én is voltam fiatal. Hja, hol
281    4|              Rajzolni nehéz. Tudja, én nem hasonlatosságra megyek,
282    4|             az menjen hasonlóságra. Én karakterre megyek. Kérem,
283    4|            Feláll és begombolkozik. Én is felállók.~- Na, kész
284    4|             bosszant vele. Különben én vagyok az a Koltai, akinek
285    4|           nekik. Nem is értik, amit én írok. Könnyû akkor szidni.
286    4|              kedves Bartos barátom. Én azt nem úgy értettem, hogy
287    4|        novemberben... Furcsa. Azért én lehetek még nagyon jó drámaíró,
288    4|          magyarázza az úr! Hát majd én megmagyarázom az úrnak.
289    4|           Eh, hát elment. Mit bánom én. Minek ment el? Biztosan
290    4|          meg mifene. Tetszik tudni, én már egy kicsit meg is feledkeztem
291    4|        Szerelemben életem,~Barna az én kis babám,~Barna bizon,
292    4|             miatt,~Barna kislány az én kicsi babám,~Barna kislányt
293    4|             Barna kislányt szeretem én, az ám.~- Na, mit szól hozzá,
294    4|          Bocsánat... - mondtam - de én...~- Hej, barna kislány -
295    4|        Tudja, ez a mindenféle írás, én már évek óta nem olvasok
296    4|                Az olyan ember, mint én... aki kétszer is bejárta
297    4|             regény, higgye el... Ha én azt magának elmondanám,
298    4|          magának elmondanám, amiken én már keresztülmentem, akkor
299    4|      nyugodtan, engem nem zavar. Az én idegeim, az én vasidegeim
300    4|            zavar. Az én idegeim, az én vasidegeim fel se veszik
301    4|             Hehe, fiatalember. Mert én nem írom meg a dolgokat...
302    4|             Vállamra csap.~- Látja, én tudnék magának témát adni,
303    4|            aztán megírhatja! Amiken én keresztülmentem, ha azt
304    4|            kérem... nekem nem kell. Én nem bajlódom ilyesmivel.
305    4|             hagyom õket. Hanem adok én magának olyan témát, egyszer,
306    4|        Nekem nem kell! Mit csinálok én vele? Na, majd egyszer elmondom
307    4|          azt írja meg, író úr, hogy én hogy kerültem Amerikába!
308    4|         írja meg, hogy mihez fogtam én Amerikában, amikor kikerültem.
309    4|         Nagyszerû! Azt elhiszem. Ha én egyszer azt magának elmondom,
310    4|          azt magának elmondom, hogy én hogy lapátoltam havat New
311    4|          mit, ha egyéb bajod nincs, én véletlenül jóban vagyok
312    4|    állásokat töltenek be.~- De hisz én nem mint dramaturgnak mutattam
313    4|        hiszen ezzel elismerem, hogy én költõnek tartom magam, holott
314    4|       hencegjek ön elõtt, mintha az én véleményem jelentene valamit.~-
315    4|           köszöntöm, vagy mit tudom én - mondotta a nagy formamûvész -,
316    4|           szférák, eldobva a térbe. Én mondom önnek, csodás kürt,
317    4|       boldogan vállalkozom rá, hogy én fordítsam le magyarra -
318    4|            is mondtak, miért hiszem én, hogy a legutóbbi háromezer
319    4|          lenne, ha a nõi fõszerepet én magam játszanám el, továbbá
320    4|       inkább néhány jó viccet, mert én elhatároztam, hogy a kocsit
321    4|       behozta a piszkos tányérokat, én visszaültem a székre, és
322    4|        tõlem, kezdõdött a munka, és én megint odaültem a hivatalba,
323    4|            omlott, enyém lett, mire én egyre félénkebb lettem,
324    4|            végre megismerkedtünk és én bemutatkoztam. Azontúl nem
325    4|       elkövet­kezett a fertõzés, és én túl voltam a veszélyen.
326    4|           bánt õ engemet, a vekker? Én egész életemben elõzékeny
327    4|          írni, milyen szép vers ez, én istenem, de gyönyörû szép.~
328    4|              Milyen jó ember vagyok én, hogy ezt észrevettem. Milyen
329    4|             jó, jó, jó ember vagyok én. Édes, édes, édes, drága,
330    4|              drága, jó ember vagyok én, és milyen puha és lágy
331    4|            vagyok, mint egy vánkos. Én olyan jó és nemes és önfeláldozó
332    4|            is fel fognak feszíteni, én istenem, én édes istenem,
333    4|       fognak feszíteni, én istenem, én édes istenem, segíts meg,
334    4|          voltál ott a jegelésen?~És én minden további nélkül tudtam,
335    4|    eltekintve, elég jól.~- Hadd el, én is rossz bõrben vagyok.~-
336    4|           idõmértékes sorokban! Hol én írtam, és õ diktált, hol
337    4|              Egyszerre megszólal az én új ismerõsöm.~- Bocsánatot
338    4|           keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom,
339    4|          csilingelnek a villamosok. Én összeborzongok, és a temetõ
340    4|        csilingelni a villamosok, és én a temetõben fogok pihenni,
341    4|            bégestért öt koronával.” Én ebbõl egy kukkot se értettem,
342    4|  érthetetlen betû-permutációk, mint én hittem, hanem azoknak igenis
343    4|            helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki
344    4|          van ezzel a dologgal, mint én, és olyant, aki letagadja,
345    4|       letagadja, hogy így van vele. Én most õszintén be fogom vallani,
346    4|       gondolsz: arra gondolsz, hogy én most biztosan halhatatlan
347    4|              hogy mi jön ki belõle. Én százszor rájöttem már, hogy „
348    4|               az „rézevõ fia, Mór”.~Én bevallom, hogy én minden
349    4|             Mór”.~Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe
350    4|            csak azután kapom be. Az én rokonom volt, aki az elemi
351    4|          két telendõ, tisztelendõ”. Én bevallom, nem bánom, legyek
352    4|              nem bánom, legyek csak én hülye, a többieknek joguk
353    4|          télrõl és a kokszról, hogy én közben ezt ismétel­getem
354    4|          getem magamban görcsösen: „én kokok, te koksz, õ kok”.
355    4|            õ azt mondta: „mérvadó,” én magamban azt kérdeztem tõle: „
356    4|   mérlegeljen”, azt felelte neki az én lelkem titokban: „ám jó,
357    4|       bensõmben: „mér ne gelõdjek?”~Én bevallom, ha ezt a szót
358    4|             hogy „szelámlik”, akkor én villámlást látok, mert mennydörög
359    4|            mennydörög és szelámlik.~Én bevallom, sok évvel ezelõtt,
360    4|              Édes lányom, Bib Doda,~Én is úgy bibtem doda,~Még
361    4|          Még tizenhat éves koromba.~Én tudom például, hogy „naplemente”,
362    4|            zsidóul, így: „chajlam”. Én, ha egy angol regényben
363    4|       jegyzik a tõzsdén? Arra, hogy én állandóan tudhassam és ellenõrizhessem
364    4|           az enyém. És akkor leszek én elismert és bevezetett író -
365    4|           volna.~~- Na igen, hiszen én is.~- Persze hogy te is.~-
366    4|      dolgokban legyen konciliáns... Én mondtam neki, hogy keresztbe
367    4|           mégis mibenlét?~- Kérlek, én mondtam, hogy ne, de hát
368    4|           Így biz a.~- Hja, bizony. Én már úgyis biztosan megkapom.~-
369    4|            biztosan megkapom.~- Meg én. Most már mindegy. Már egy
370    4|            A két csigolya között.~- Én is így szoktam. Kihúztad?~-
371    4|             Edison, Marconi, nem az én esetem. Ezek recept szerint
372    4|        sokkal jobban szemléltet.~Az én eszményképem és követendõ
373    4|         hangján szavalni kezdte „Az én lelkem” címû költeményét,
374    4|            ehhez az asztalhoz, most én is ott feküdnék, repedt