Fej.

  1    1|          talán lapvállalkozás.~- Azt most még nem mondhatom meg. Nem
  2    1|             rejtvény megfejtésén.~De most már megfejtettem. A dolog
  3    1|        általa kiszorított víz súlya. Most jöttem rá!~Apolloniusz komolyan
  4    1|          ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani
  5    1|         érzékét és altruizmusát. No, most már aztán tényleg meg kell,
  6    1|              azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban, s mely
  7    1|     példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Abbahagyjam?
  8    1|             enni vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelõre lemondtam
  9    1|              az enyémmel találkozik. Most már aztán igazán megharagszom.
 10    1|        bebizonyítom neked, hogy van!~Most már hirtelen és mérgesen
 11    1|              a füleit, de õ lihegve, most már hangosan makogva kitépi
 12    1|             elbújik a hasábfák mögé.~Most ott van, és nekem szét kellene
 13    1|         szólok neked, Lajoskám, hogy most kell ütni a vasat...~- Kétségtelen -
 14    1|               a kegyelmes úr milyen, most erre nem érünk rá, Ödi fiam,
 15    1|        szedték fel.~- Na, de mi lesz most?~- Azt mondják, elutazik.
 16    1|          Szervusz, Olga! Mi újság?~- Most jövök Tercsiéktõl... Képzeljétek:
 17    1|         Morvayt, reggel - Morvay meg most este, egy órával ezelõtt
 18    1|            úgy látszik, írt valamit, most álmatagon hátradõl, és az
 19    1|         sírva: - Ó, Uram! Jehova!... Most végre megismertem sújtó
 20    1|           ügyvéd lecsapja a kagylót. Most jött a világosság... Átpillant
 21    1|         különben is miért fárad? Már most megmondhatom önnek, hogy
 22    1|             ugye, mert elkövette, és most fél a következményektõl.
 23    1|     otthagyta az öregasszony nyakán. Most csak fehér van neki. Na?
 24    1| szerkesztõségben - mondom.~- Várjon, most ne zavarjon.~Végigolvassa
 25    1|        visszacsomagolom a könyvemet. Most ebédelni megyek, mondok.
 26    1|             édes. Továbbá.~- Bübüte, most diditézni tell Bübütének.
 27    1|            néhány évig náluk leszek, most õk gondoskodnak rólam, és
 28    1|         felnõttet és mindentudót. De most ne zavarjon, gondolkodom.~
 29    1|              Mondom, ma reggel.~- És most hány óra van?~- Hát tizenkettõ.~-
 30    1|             gyõzve. Hát csak szaladj most már a jelentkezõhivatalba,
 31    1|       összerezzent: a pirkadó hajnal most már sárga hátterébõl éles
 32    1|         mondta Fuksz. - Észrevettek. Most kezdõdik a munka, nem lesz
 33    1|                   Levél a bemenésrõl~Most pedig beszélni fogok neked,
 34    1|         színpadon volt még, de éppen most futott át a minisztériumba,
 35    1|            ott marad a kezemben.~Így most nem lehet máslit csinálni,
 36    1|           veszek pertlit, mondom, és most ilyen dolgot csinálok. Meglazítom
 37    1|             becsomózott pertlit, ami most olyan, mint egy hurok, megfeszítem,
 38    1|             ömlik el egész lényemen. Most a többi kapocsról egész
 39    1|          Kicsit megdöbbenek. Mi lesz most? Hirtelen átvillan agyamon,
 40    1|             lehetett így is fejteni, most vissza is lehet fejteni
 41    1|             Úgyis veszek ma pertlit.~Most napokig tart az élet-halál
 42    1|             nézek a roncsra. Mi lesz most? Okoskodni nem lehet sokat.
 43    1|         göböket és csomókat letépem. Most egy tizenöt centiméteres
 44    1|              azt a ronda pertlit.~És most napokig járok a csutakkal.
 45    1|         elesem. Hátgerincem kitörik. Most már igazán nem kell pertlit
 46    1|          jutott, gondoltam, úgysincs most semmi dolgom, lemegyek,
 47    1|             Azelõtt nagyon tetszett. Most jobban megnéztem magamnak,
 48    1|         félrevezetése” címen idéznek most e miatt a dolog miatt?~Nem.
 49    1|             az a darab föld, amelyen most áll, nem tarcsai birtok,
 50    1|              tanúzásnál alkalmazzák.~Most négy napig a törvénytárakat
 51    1|     Járásbíróságnál, mint - vértanú.~Most itt várok a kapu elõtt,
 52    1|       szobámat rekvirálták el, éppen most, mikor meg akarok nõsülni...
 53    1|      túlteszed magad másnak a baján, most is látom, ide se figyelsz,
 54    1|              mást nem mondhatok - és most gyerünk. Vigyázz - kész -
 55    1|           nem vehettem a szívemre õt most zavarni. Egy sarki hordár
 56    2|        karmesterek.~- Az a két kocsi most befordul... Helyes... Szemben
 57    2|           állni... Ejnye, mi ez? Itt most katonáknak kellene jönni...
 58    2|            lámpa alatt... jól van... most már kezd valahogy menni...
 59    2|           már kezd valahogy menni... Most még szembe, a ház negyedik
 60    2|        hangon szólt rá:~- Úgy. Maguk most velem jönnek a Lipótmezõre.
 61    2|           ostoba dolog. Nem megy. És most minden olyan bután veszi
 62    2|                 a hokedlire...~Frédi most veszi észre, hogy zavarában
 63    2|             aki az imént hajlongott, most kiegyenesedve, hetykén szembenéz
 64    2|             voltál itt azóta.~FRÉDI (most már beszélni kell. A hangja
 65    2|             Frédi szeme elõtt ugrál, most akkora, mint a hüvelykujjam,
 66    2|             könyörög neki, hogy csak most ne figyeljen ide, mert ez
 67    2|    csütörtökön... így, ahogy te ülsz most itt... és másnap... (zsebkendõ
 68    2|             NÉNI: Így, ahogy te ülsz most... (csendesen siránkozik) (
 69    2|           röhej... mindennek vége... most jöjjön a halál és a megsemmisülés...
 70    2|               ám újra megszólalt. És most tompán és kétségbe­esetten
 71    2|          saját anyám nem ismert meg, most, hogy ellátogattam haza.~
 72    2|            vidáman s vigasztaltan -, most jut eszembe, az anyám alacsony
 73    2|              tehát elhatározza, hogy most hazamegy és lefekszik, miután
 74    2|          nyújtózik ki az ágyban, na, most aludni fogok. Ezt nagyon
 75    2|          magától két perc múlva, még most sem alszom? Micsoda dolog
 76    2|              perc múlva, azt hiszem, most alszom el. Erre felijed.
 77    2|              el. Erre felijed. Nini, most veszi észre, milyen kényelmetlen
 78    2|           mondom magamnak, hogy: no, most elalszom, akkor persze,
 79    2|         annak nem jut eszébe, hogy õ most aludni akar, mert álmos,
 80    2|             elalszik, nem mondhatja: most alszom, és viszont.~Tyû,
 81    2|             a széket. Visszafekszik. Most végre rájött, mi volt a
 82    2|       másképp rögtön megfullad.~Úgy, most már rendben volna, csak
 83    2|      felrántja hát térdét álláig, de most kiszabadult a paplan, és
 84    2|             majd ha a dolog meglesz. Most mihez kezdjek, most ki kellene
 85    2|         meglesz. Most mihez kezdjek, most ki kellene gondolni valami
 86    2|         gondolni valami egyebet, na, most gondoljunk ki valami egyebet.~
 87    2|     gondoljunk ki valami egyebet.~Na most, na most, na most - mondja
 88    2|          valami egyebet.~Na most, na most, na most - mondja magában
 89    2|        egyebet.~Na most, na most, na most - mondja magában Ideges
 90    2|           hogy háromszor mondta: „na most”, három, az szerencsétlen
 91    2|              egyszer hozzáteszi: „na most”. - Ki kellene gondolni,
 92    2|              ez elviselhetetlen. Hát most mit tegyen? Nemcsak hogy
 93    2|             hogy az sem lesz meg, de most egyébre se tud gondolni,
 94    2|       gondoltam, de furcsa dolog ez, most veszem észre. Hogy is volt
 95    2|      felolvasnék a hangversenyen, de most jut eszembe, olyan különösen
 96    2|           különösen nézett rám... És most ketten hoztak el kocsin,
 97    2|              akarnának, nem ülhetnék most itt szabadon, az asztal
 98    2|           számomra is. Engedelmével, most sietek, szeretnék még villamost
 99    2|             vendégünket! Hiszen csak most kezdõdik a tánc - ezt meg
100    2|       telefonkagylót, ha csöngettek. Most már kezdek kicsit megnyugodni.
101    2|        megvolt a gyöngy, azt hitték, most majd békén alhatnak, mint
102    2|        megírnék? hát, édes Esztikém, most nagyon sietek, csak azt
103    2|        vagyok.~Máj. 5.~Sokat sétálok most kint a ligetben, ülök a
104    2|              mindig halasztottam, és most mit fog szólni, hogy így
105    2|             itt van a spulni, na már most, így elkezdem húzni az izmokat...~
106    2|           holnap reggel beteg, hanem most.~- Látja, ebben igaza van.
107    2|       tiszteltet, és azt üzeni, hogy most már elküldi a pénzt, mert
108    2|            be, be. Beszívódik. Nnna.~Most megveregeti a feleségem
109    2|       fiatalember.~- Úgy, nagysádka. Most fordítsák fel ezt a szekrényt,
110    2|           nem.~Rátérdel a fejemre.~- Most sem?~- De most már igen.
111    2|            fejemre.~- Most sem?~- De most már igen. Fáj a fejem.~A
112    2|        kedves levelet írt, kár, hogy most egy hétig nem láthatom,
113    2|        mondtam? Egész nap ezen töröm most a fejem, nem szeretném,
114    2|              végigjátszom, fene egye most már: mégiscsak megugratom
115    2|          ilyesmi, nem volna érdemes. Most direkte kíváncsi vagyok,
116    2|       hisztériás nõre. Nem azért, de most már direkt a fejembe vettem,
117    2|          futó viszonyt akarom még... Most már a fejembe vettem, hogy
118    2|         direkt... na, ma csak eljön, most már biztos. Hát tegnap meg
119    2|              Furcsa játékot csinálok most mindig tüdõvel: szemen meg
120    2|          belement a mellbe, ez ellen most vasport kell szedni, vasbögrébõl.
121    2|              így kapja az ember.~Na, most csak eljön ez a Berta, azt
122    2|              ez a Berta, azt hiszem, most egészen hidegen és hûvösen
123    2|           Berta nem szeretett engem, most már értem. Ilyen ravasz
124    2|            is, ami még a fejem volt. Most ezentúl mindig vigyorogni
125    2|            és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok
126    2|             annyi tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és
127    2|             abban a gyönyörû korban!~Most sietek feltenni a teát.
128    2|              nagyon vigyáznak a nõk. Most például, tessék ezt venni,
129    2|          diszkréció a fontos? Na már most. Ez az én nõm egy férjes
130    2|             igen...~- Na, ugye... De most szaladok... háromra ott
131    2|        mondok, nehogy megcsalja. Így most jó lesz, gondoltam, a feleségem
132    2|            után a spárgát és elment. Most legalább nyugodt lehetek
133    2|          tudja mit? - mondta aztán - most jut eszembe, nem férfiú.
134    3|          mosolyog): Nagyon.~FAZEKAS (most már könnyedén): Hát kérlek -
135    3|             ott állok ingujjban - és most barátom -, na most hogy
136    3|                és most barátom -, na most hogy magyarázzam ki magamat?~
137    3|        magyarázzam ki magamat?~FÉRJ: Most légy okos, Domokos!~FAZEKAS:
138    3|             is azt mondtam magamnak. Most valamit gyorsan ki kell
139    3|                 FAZEKAS: Érted, hogy most kétségbeesésemben valami
140    3|           így nincs poénja.~FAZEKAS (most már mint szerzõ mérlegeli
141    3|             Félre) A gáz vessen fel, most hogy búcsúzzam el, szervuszt
142    3|            az enyémen, hehe.~KOVÁCS (most már dühös): Hát kién? (Mereven
143    3|              hirtelen feláll): Nahát most aztán igazán megyek...~KOVÁCS (
144    3|             igazán megyek...~KOVÁCS (most õ ijed meg): Máris...? Ugyan,
145    3|             Nesze, te piszok fráter! Most tudod? (Revolvert vesz elõ.)~
146    3|             beszél, azt mondja: csak most végzett éppen, de az egyetemen
147    3|              nyomva a fejét lefelé): Most se?~BETEG: De igen. Fáj
148    3|           csak ott. Majd a doktor úr most már megcsinálja egyedül.
149    3|            Mindig az utolsó percben! Most mihez kezdjünk?~SZOLGA:
150    3|              játszhatna, nézze csak, most jut eszembe, tulajdonképpen
151    3|          neki? (Szolga hallgat.) Na, most már nem beszél?~SZOLGA (
152    3|          mondta, hogy már elolvasta. Most mit csináljak (Hangosan)
153    3|         akkor jó. Hát - szóval, maga most szeremé tudni a véleményemet
154    3|            Mit beszél?~SZOLGA: Éppen most mondta a szerzõ, hogy megváltoztatja
155    3|               Hát kedves nagybácsim, most bocsásson meg nekem, átszaladok
156    3|               visszajöhet?~ÉLETKOPF (most már nem meri mutatni, hogy
157    3|               Igen... bocsánat... de most szaladnom kell... pálinkás
158    3|              barátom, elmondom, hogy most például hol tartunk a kibonta­
159    3|         fogunk a dolgon.~KATONA: Hm. Most nem lehet?~DIPLOMATA: Hogy
160    3|  tyetyerepetyere?~DIPLOMATA: Hja, én most nem magyarázhatom meg magának
161    3|             kicsit közelebb esik le, most kezdik belõni magukat.~DIPLOMATA:
162    3|      IGAZGATÓ: Nnna. Ez így jó lesz. Most jöhet mindjárt a szellem.
163    3|           méltóságos uram.~IGAZGATÓ: Most pedig kérem, csak folytassák.
164    3|          vagy nem lenni!” Nem rossz! Most jönnek ilyesmivel! Ez is
165    3|         megvan. (A holttestre mutat) Most megfogom. Mi ez? Mi ez?~
166    3|         különben is miért fárad. Már most kijelentem, hogy én tagadom,
167    3|              ezt kinyomoztam. No már most. Én láttam magát a kávéházban,
168    3|     otthagyta az öregasszony nyakán. Most csak fehér van neki. (Vigyorog.)
169    3|              De akkor hol lehetek én most...?~BLITZ: Most ment el...
170    3|           lehetek én most...?~BLITZ: Most ment el... talán még utoléri...
171    3|            Tizenkettõ lesz mindjárt, most van a nagy pillanat, az
172    3|      igazítani... (Igazítja.) Így... most jól van, most tizenegy lett
173    3|      Igazítja.) Így... most jól van, most tizenegy lett belõle...
174    3|            lesz. (Kopogás.) Ennek is most jut eszébe. (Nyugodtan fekszik.
175    3|    kísértetekkel? (Kopogás, hörgés.) Most meg hörög. Na, gyöjjön már
176    3|         mindketten, ami nálunk volt. Most vagy soha! A második kiosztásnál
177    3|    kakasszóra nekem el kell menni... Most tizenkettõ van, még tíz
178    3|             Mit beszél? Hány óra van most?~MUKI: Tizenkettõ! Hát mennyi
179    3|         vissza kellett igazítani. És most nem tizenkét óra van, hanem
180    3|        cikket akarok bevezetni. Maga most szépen bemegy a laboratóriumba,
181    4|             munká­latokat persze már most el kell kezdeni, azzal tisztában
182    4|            és titokban örültem, hogy most lesz egy-két óra szabad
183    4|            eddig érdekes volna, csak most nem tudom, hogy folytassam,
184    4|  fordulatokat akarok belehelyezni... most azonban sietnem kell, meg
185    4|             megint nem folytathatom, most meg a nehézágyúkkal kezdenek
186    4|               akikkel együtt megyünk most Szibéria felé. No, de nem
187    4|              irányába kezd fejlõdni, most egy darabig a naturalizmus
188    4|            eseményt jelentek - éppen most olvastam el egy eddig még
189    4|      holdkóros nyavalygás. Látja, én most fejezem be a „Szõke bestia”
190    4|              tehetsége hozzá. Persze most még olyan problémái vannak,
191    4|         aztat. Na, isten vele, tata, most dolgom van, örültem, hogy
192    4|           Bele kell törõdni, mert ez most a legújabb mánia a kávéház
193    4|             papírt a táblára.~Na, és most. Magány.~Hm. Milyen furcsa
194    4|             ágyammal. Ó, magány!~Hát most kezdjük. De milyen furcsa...~
195    4|            élet teszi tönkre... Azok most is ott ülnek a kávéházban,
196    4|         Valószínûleg rólam beszélnek most... Biztosan szidnak... a
197    4|           írok. Könnyû akkor szidni. Most tárgyalják a darabomat,
198    4|             régi Pilvax helyén épült most egy restaurant. Este mentem
199    4|           Hát - kérdeztem tétován -, most nem fejezi be azt a tanulmányt,
200    4|        Bocsásson meg, kérem - mondta most már haragosan és eréllyel
201    4|           szundikálásban zavarni, de most már menniök kell az Akadémiára,
202    4|            kissé édeskés a dialógus.~Most tehát, hogy néhány szerény
203    4|            Marha! - kiabált Péter -, most hogy szedem le a korongról?
204    4|               Csakhogy meg van írva, most alhatom legalább még egy
205    4|            elmegyek ebédelni, aztán. Most maradok még négy percig
206    4|              ez azt jelenti, hogy mi most mind a ketten hullák vagyunk,
207    4|             még nem késõ.~- Még nem, most szerelik föl a szájkosarat
208    4|     kávéházban. Igazán restellem, de most sem értettem, amit mondott.~
209    4|       megégeti magát a cigarettában.~Most meg a szavak konganak a
210    4|         bégeva szebékkel visszaadni.~Most már nem mehet az így.~-
211    4|                Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -,
212    4|     letagadja, hogy így van vele. Én most õszintén be fogom vallani,
213    4|               arra gondolsz, hogy én most biztosan halhatatlan remekmûvek
214    4|            alatt muszáj megcsinálni, most már.~- Mégpedig hamarosan!...
215    4|         biztosan megkapom.~- Meg én. Most már mindegy. Már egy órája
216    4|              mindig marad.)~~- No és most nyugodtan ülsz?~- Mit csináljak?
217    4|              tyúkszemeit.~Na, kérem, most már talán megértenek.~Alábbiakban
218    4|           kör, amit az imént látott, most már akkora volt csak, mint
219    4|       Világosan látta a csatornákat: most már tengert is látott a
220    4|           cipõfelsõrész és rágógumi, most is tízfelé van angazsálva.
221    4|             támogasson egy bizonyos, most alakult irodalmi vállalkozást,
222    4|           alatt írta?~- Egy évig.~És most barátom, a vállalkozó, megállt.
223    4|             az eseményeknek, amelyek most vannak kialakulóban. Több
224    4|       megharagusznak Krakauerre. Már most hogy áll az ügy? Egy újságíró,
225    4|           embernek a történetét csak most kutatták ki a tudósok...”~
226    4|       kiadónak neveznek, Pistike, és most kezdi kiengedni a tintát
227    4|              fogyik, vékonyabb lesz, most már ritkább sorokban ír,
228    4|             hogy milyen jót alszik õ most a sok szál között, míg lepke
229    4|            elõbb ehhez az asztalhoz, most én is ott feküdnék, repedt
230    4|              földön - s a kávéházban most rémült szaladgálás lenne,
231    4|              csak annyin múlik... És most õk tanúi voltak, hogy csak