Fej.

1    1|     megilleti, érti a módját. Nyilván hallotta valakitõl, hogy
2    1|     jelentkezõhivatalba, ahol nyilván meg fogják kérdezni, nem
3    2|        Miután rögeszméje van, nyilván az.~- Ohó, álljunk csak
4    2| hiszen nincs is önnel dolgom. Nyilván összetévesztett valakivel.~-
5    2|       A német kissé elpirult. Nyilván örömében, hogy ez a lengyel
6    4|        úgy. Nagyon lekötelez.~Nyilván udvariatlanság volna ezek
7    4|       mond ez az ember. Pedig nyilván egész értelmesen beszél.~