Miért nem megyek orvoshoz

Ez egy tudományos értekezés, laikus nyelven szólva szakcikk, elvárom az illetékes szakköröknek, úgymint az orvostársadalomnak és a betegek társadalmának, más szóval a többi népeknek komoly figyelmét a mérlegelendõ (mér ne volna legelendõ?) kérdés etiológiai, szimpto­matológiai, diagnosztikai, szociálpatológiai és nem utolsósorban endopatolopszicho­somatikonumizmatikai jelentõségének megfontológiájára.

Szakcikk. Nem szikcakk és cikcakk.

Amivel azt akarom mondani, hogy tehát nem célom a képzelet szeszélyes, ugráló és rapszo­dikus, de megbízhatatlan jármûvére bízni magam, a szigorúan módszeres tárgyalásformát választottam, mely minden kitéréstõl függetlenül halad útján, megállás nélkül. (Vesd össze: megállómánia.)

Tárgyam: miért nem megy az ember orvoshoz?

Két részre osztom a feladatot. Általános és specializált formában vetem fel a kérdést.

Tapasztalataim és klinikai megfigyeléseim, azonkívül szubjektív természetû megfontolások s az idevágó irodalom gondos mellõzése után arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy orvoshoz

általában

azért nem megy az ember, mert már régen menni kellett volna, de mindig halasztottam, és most mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot, külön erkölcsprédikációt kapok, és a hasamat fájlalom és nem az erkölcseimet -

mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni kezd és mindenfélérõl le akar szoktatni, lévén neki a betegségem a fontos, nekem meg az egészségem -

mert ilyenformán és nagyon jól megférek a betegségemmel, mint amennyire az egészségemet szereti, s utóbbit hajlandó feláldozni, csakhogy az elõbbit tönkretegye -

mert alapjában véve megszerettem a betegséget, szükségem is van rá, kifogásnak, önmagam és mások elõtt, a lustálkodásra (felnõtt ember csak a betegség révén jut egy kis gyöngédséghez és szeretethez), s félõ, hogy az orvosi kezelés aláássa a betegségemet -

mert a régi orvosomban már nem bízom, miután nagyon összebarátkoztunk, s õ bizalmasan tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá - viszont éppen mert nagyon össze­barátkoztunk, félek, hogy megsértem, ha új orvoshoz megyek -

mert ilyenformán kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, mint õk maguk, pedig ez az õ dolguk ‑

mert mindenki mondja, hogy menjek -

mert orvos mondta, hogy ne menjek, szerinte ugyanis nekem, mint intelligens embernek megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok nem tudnak semmi okosat, minden, amit csinálnak, humbug -

mert laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerû eredmények vannak -

mert van egy Skurek nevû ismerõsöm, egy bútorkereskedõ, aki ugyan nem orvos, de meg vagyok gyõzõdve róla, hogy mindent jobban tud a professzorokról, és ha vele kibeszélgetem magam, meg vagyok nyugodva -

mert mint férfi, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a gyerekkel -

mert mint nõ, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a felnõttel -

mert mint férfi, nem szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem -

mert mint nõ, nem szeretem, ha nekem megmondják az igazat -

mert a honorárium dolgában bizonytalan vagyok, az orvos nem mondja meg, folyton erre gondolok, miközben vizsgál, ettõl magas a pulzusom, nagyobb a betegség látszata, még többet kell majd fizetni, még nagyobb a pulzusom és így tovább -

mert folyton azt hallom, hogy minden mûvelt ember orvoshoz megy, s ebbõl az a gyanúm alakult ki, hogy viszont a többiek orvosnak mentek - és végre

mert semmi bajom nincs, mi a fenének menjek orvoshoz?

speciálisan

gégészhez azért nem megyek, mert mindenféle hosszú tárgyakat dugdos az orromba, és ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton csúfol közben, mint aki érthetetlennek találja ezt az affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy ennél nincs nagyobb kéjmámor -

sebészhez azért nem megyek, mert folyton azt mondja, hogy ne féljek, holott nekem egyetlen vigasztalásom, hogy félek, továbbá azt mondja, hogy nem fog fájni, és fáj, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fájni fog, és mégse fájna -

fogászhoz azért nem megyek, mert megyek ugyan, de az elõszobában elmúlik a fájás, és gondolom, majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz a másikhoz, aki nem piszmog el egy évig, amikor a díjak következtében már lesz ugyan mivel harapni, de nem lesz mit -

röntgenológushoz azért nem megyek, mert a csontvázamat és a májamat és vesémet látja, de a kabátomat nem, s így nem adja meg a kellõ tiszteletet -

urológushoz azért nem megyek, mert többnyire roppant vicces emberek, és oda nem tartozó dolgokat mondanak magánügyeimre vonatkozóan, továbbá véleményeket a fizikumomról, mint a szabó, aki mértékvétel ürügye alatt lekritizálja az alakomat-

gyomorspecialistához azért nem megyek, mert többnyire igen komor emberek, nem hagynak magukkal vitatkozni, mindent jobban akarnak tudni nálam, és nem hajlandók például meg­érteni, hogy az ember ebéd és vacsora tartamára igazán felfüggeszthetné a diétát, ha különben betartja -

idegorvoshoz azért nem megyek, mert aznap, mikor mennem kellene, éppen nagyon ideges vagyok, és ilyen idegállapotban nem bírom az orvost - és végre

pszichoanalitikushoz azért nem megyek, mert három hétig egyebet se csinál, mint hogy kielemzi belõlem, hogy miért nem akarok pszichoanalitikushoz menni, mint az egyszeri tanító, aki azt mondja Mórickának: Móricka, warum bist du nicht gekommt, amire Móricka teljes joggal felelheti méltatlankodva: Herr Lehrer, ich bin doch dó!