Miért megyek orvoshoz

Szerénységünk indikálja a nagy feltûnés elhallgatását, amelyet cikkünk gyakorolt az orvos­társadalom legszélesebb rétegére.

A félreértés abból származott, hogy feltett kérdésre: „Miért nem megyek orvoshoz?” adott válaszokból, melyekkel igyekeztem kimeríteni az orvoshoznemjárás tünetkomplexumát, arra a következtetésre jutott némely felületes szerzõ, hogy én nem megyek orvoshoz.

Már, hogy a fene által körülírt kórkép jól jellemzett tünetcsoportjába ne mennék?

Dehogyisnem megyek. Megyek bizony.

Én csak azokat az okokat soroltam fel, amik miatt nem megyek, ha nem megyek.

De, ha mégis megyek?

Ennek is megvan a külön oknyomozása.

Általában és különösen.

Általában

azért megyek orvoshoz,

mert orvoshoz menni hozzátartozik a polgári élet szertartásaihoz, mint a bridzs, a nyaralás, a víkend, és mert éppen orvostól jönni elõkelõ dolog, és jól hangzik, bizonyos tekintélyt ad az embernek, ha azt mondja, hogy orvostól jövök, ez a hitelemhez tartozik -

mert mûveletlen barom vagyok, és jólesik a gondolat, hogy egy mûvelt, képzett, csaknem felszentelt papja a társadalomnak egy óráig komolyan beszél velem-rólam, mint valami különleges csodáról, akinek a hasfájása, belsõ forrósága, tüdõreszketése, kétoldali fülhallása és közép­vízfolyása a locarnói egyezménynél fontosabb téma lesz egy óráig -

mert roppant mûvelt ember vagyok, rengeteg mindenfélét olvastam ilyen orvosi dolgokat, és titokban kéjelgek a gondolatban, hogy fog leesni a székrõl az a mûveletlen, divatos felcser, mikor majd tökéletes latinsággal mondom el magamról a diagnózist; és az õ megjegyzései közben az én szerény, halk közbeszólásaimból kiderül, mennyivel jobban értek a dologhoz, mint õ -

mert, ha nõ vagyok, majd megmutatom én neki, mennyivel jobb alakom van, mint a Mancinak, aki itt henceg nekem, hogy a dr. Szõkének reszketett a sztratoszférája, vagy hogy a csudának hívják, a kezében, amivel a hátán hallgatózott -

mert, ha férfi vagyok, jólesik hallani, hogy ilyen tüdeje Nurminak volt utoljára, és hogy bátran ezt meg azt -

mert ezzel az orvossal be fogom bizonyítani, hogy a másik orvos nem érti a dolgát, tudod, öregem, nem mondta direkt, mert tudod, ezeknek össze kell tartani, de láttad volna, hogy legyintett és csóválta fejét és - végre

mert katonának akarnak, hát tessék, milyen beteg vagyok, és mert be akarom magam biztosítani, hát tessék, milyen egészséges vagyok.

Különösen pedig

azért megyek

sebészhez, amiért párbajozni is megyek, és ugyan elvbõl lenézem a párbajt, de nekem ne mondja senki, hogy gyáva kutya vagyok -

belgyógyászhoz, mert a sebészek mindjárt kést rántanak, az nem kunszt, és mert az isten is belgyógyász -

röntgeneshez, mert megnézhetem a kezem csontvázát, és olyan érdekesek azok a mindenfélék, amikkel játszani lehet,

gégészhez, mert ha én egyszer kinyitom a szám...

nõgyógyászhoz, hogy Alfréd megtudja, és végre rájöjjön, hogy nõ vagyok, a hülye -

s végre pszichoanalitikushoz, mert gyanús, hogy egy éve semmi bajom, rémes állapotban lehet az alsó tudatom, ki kell mosatni.

(Megjegyzés.) Értekezésünk befejezése után kapjuk az értesítést, hogy egy angol orvosi lapnak hasonló témakörben kutató szerzõje fantasztikusan hangzó teóriát vetett fel, mint az orvoshoz járás kauzális magyarázatának lehetõségét. Szerinte bizonyos klinikai tüneteknek a spekulatív megfontolásokkal való egybevetése okot adva arra a feltevésre, hogy orvoshoz azért megy az ember, mert valami baja van. Egyelõre legnagyobb óvatossággal fogadjuk a hírt, s anélkül, hogy akár pro, akár contra véleményt kockáztatnánk, mindössze arra hívjuk fel a szakkörök figyelmét, hogy semmi konkrét adat nem merült fel az eddigi megfigyelések értékelésének megváltoztatására, melyek szerint ugyanis, akinek baja van, az nem megy orvoshoz, hanem hívatja az orvost, vagy lepedõben viszik el hozzá!