Viccelnek velem: text - IntraText CT

- Csakhogy nagyon tele van a kávéház. Nincs más hely.

- Nekem, õszintén szólva, nagyon mindegy... Itt is jól érzem magam. Fõ, hogy az apróhirdetéseket elolvassam...

- Az ember bejön a kávéházba, leül és olvas - nem igaz? Én egyedül érzem magam a legjobban... engem ne zavarjon senki, én se zavarok senkit. De Pesten nem tudnak az emberek diszkrétek lenni... Pesten mindenki személyeskedik, leül az emberek mellé, elmeséli az élete történetét, mintha az valakit érdekelne... nem igaz?

- De bizony, kérem, igaz.

- Na, ugye. Másképp van ez, kérem, külföldön. Londonban két év elõtt, márciusban voltam, tetszik tudni, kataszteri hivatalnok vagyok, ki voltam küldve a banktól, mondom az anyósomnak, kicsit süket szegény, na, mondok, jól van. Hát mondom, Londonban az emberek tudják, mi a személyes diszkréció. Mert ugye kérem, mit érdekel engem egy másik embernek a baja? Például, mit érdekli önt az, hogy én miért böngészem az apróhirdetéseket?

- Hehe... bizony, mit érdekel.

- Na látja, ugye, azért mondom. Nem szabad tolakodni az embernek a személyes dolgaival. Hát én nézem az apróhirdetést... Ön itt mellettem ül és néz... és passz. Diszkréció. Ez kérem, a diszkréció. Önt esetleg érdekli, hogy én miért nézem az apróhirdetést. De ön ezt nem kérdezi, és én nem mondom meg, mert ez esetleg nekem egy személyes ügyem, amiben nekem diszkrétül kell eljárni, mert tessék elhinni, például a nõk csak a diszkrét embereket szeretik. Például vegyük ezt. Miért van nekem olyan nagy sikerem a nõk körül? Na. Hát mert a nõk tudják, hogy diszkrét ember vagyok, és ez a nõknek, tessék elhinni, a legfõbb. Hogy õk nyugodtan lehessenek, hogy én nem fecsegem el a dolgot a barátaimnak, nem adom tovább, nem csinálok pletykát - mert tessék elhinni, a hírnevükre nagyon vigyáznak a nõk. Most például, tessék ezt venni, hogy példát mondjak. Itt van nekem például egy nõm, egy nagyszerû, fess, molett, barna úrinõ, de ez nem fontos. Hanem kérem, mi a fontos? Ugyebár a diszkréció a fontos? Na már most. Ez az én nõm egy férjes nõ, akivel mi találkahelyeken szoktunk összejönni. Mármostan ha én ennek a nõnek leveleket írok, mint más fiatalemberek teszik, ugyebár, mit tesz az õ marha férje? Az õ marha férje, ugyebár, felbontja a levelet, és minden kiderül. Azért vagyok én egy okos és diszkrét ember. Az én leveleimet nem látja meg ottan, náluk. Engem maga nem lát oda elmenni, felmászkálni, bemutatkozni a családnak, mint más fiatalemberek teszik. Engem a marha férj nem ismer. Én megírom szépen az apróhirdetést, itt a Pé Hába; a nõ elolvassa, tudja, hogy mikor kell nekünk találkozni. Na. A dolog, ugyebár, milyen egyszerû és nagyszerû! Mondjuk, holnap akarok találkozni. Erre írom: „Pupu. Holnap délután, szokott helyen.” Pupu. Ugye, milyen egyszerû? Ki sejti, hogy mit jelent az, Pupu? És így: „szokott helyen”. Naná, majd kiírom, Bábergold Antalné, Bajza utca három. A dolog egyszerû. A nõ elolvassa, és rendbe van. Nincs levél, nincs gyanakvás, nincs skandalum, nincs mászkálás kapuk elõtt, nincs baj. És mindez miért? Mert tudok diszkrét és ügyes lenni, és nem jár el a pofám, és nem mászkálok a lakásokban, és nem megyek veszélyes helyekre, és nem ismerkedem családdal, és nem beszélek a barátaimnak, és tudok hallgatni. Ezért van sikerem a nõnél, ezért szeret a nõ és ölel és csókol és harap, a bestia... Hát nincs igazam?...

- Hehehe... De igen...

- Na, ugye... De most szaladok... háromra ott kell lennem... Na, örülök, hogy mulattathattam... (Kezét nyújtja) Frász Ödön vagyok, különben...

- Hehehe... örültem... Bábergold Antal vagyok.

Fõ a diszkréció