Az asszony és az igazság

Az asszony elment az Igazsághoz, és így szólt:

- Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tõle, kérem, válasszanak el.

Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozgatott, és gépiesen válaszolt:

- Kérem szépen, az nagyon egyszerû. Beadja a válókeresetet, mire felszólítjuk a férjet, hajlandó-e elválni, és ha hajlandó, rendben van a dolog, elválasztjuk.

- Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem õt.

- Ez kérem, nem ok. Miért nem szereti õt?

- Azt én nem tudom, hogy miért nem szeretem, valószínûleg azért, mert utálom.

Az Igazság a döntvénytárt nézegette, de nem talált erre vonatkozó utasítást.

- Hát kérem, az nem úgy van. Ebben az esetben nem választjuk el. Csak két eshetõség lehet - vagy az, hogy a férj hajlandó elválni, vagy pedig a másik, hogy kegyed olyan okot tud felhozni, melyet a törvény válóoknak elfogad. Iszákos az ön férje, azért nem szereti?

- Nem iszákos. Mégse szeretem. Talán, ha iszákos lenne, szeretném.

- Veri nagyságodat a férje?

- Nem ver. Mégse szeretem. Talán éppen akkor szeretném, ha verne.

- Nem tudja eltartani, ezért nem szereti?

- El tud tartani, mégse szeretem.

- Hát akkor itt van ez az utolsó és legfõbb argumentum: nem férfiú-e kegyedhez a férje? Mert ha be tudja bizonyítani, hogy kedves férje nem férfiú, abban az esetben a törvény elismeri, hogyha nem férfiú, akkor nem is férj, és elválasztja önöket.

- De bizony férfiú, hiszen éppen azt nem szeretem benne, hogy mégis férfiú akar lenni hozzám, mikor nem szeretem. Ha nem akarna hozzám férfiú lenni, akkor tudnék mellette élni, még ha nem is szeretem. Hiszen éppen azért jöttem a törvényhez, hogy akadályozza meg a férjemet abban, hogy hozzám férfiú lehessen.

- Hja, kérem, erre nincs törvény. Ha kegyed azt tudná állítani, hogy a kegyed férje nem férfiú, akkor esetleg lehetne valamit csinálni.

- Csak akkor?

- Csak.

Az asszony gondolkodott.

- Hát tudja mit? - mondta aztán - most jut eszembe, nem férfiú. Ezennel beadom férjem ellen a válókeresetet, azzal az indoklással, hogy nem férfiú, tehát nem is lehet férj.

Az Igazság jegyzõkönyvet vett fel.

- Tudomásul vesszük, hogy az ennyi és ennyiedik törvénycikkre hivatkozva, beadta férje ellen a válókeresetet. Megindítjuk a vizsgálatot, és az eredményrõl értesíteni fogjuk.

Az asszony hazament és várt. Az Igazság pedig elment a férjhez, és így szólt hozzá:

- Az ön felesége azt állítja, hogy ön nem férfiú, és ezen az alapon el akar válni öntõl. Mit tud felhozni védelmére?

- Micsoda beszéd az, hogy én nem vagyok férfiú?

- Bizonyítsa be!

- Hogy bizonyítsam be, mikor a feleségem nem hagyja bebizonyítani? Bezárja az ajtót.

Az Igazság egy percig gondolkodott. - Orvosszakértõt fogunk megkérni.

Az orvosszakértõ odanyilatkozott, hogy az ember férfiúi mivoltát csak nõvel szemben bizonyít­hatja. Viszont az asszony nem hajlandó arra, hogy a bizonyítás céljából kísérleti anyagul szolgáljon, s erre a törvény nem is kötelezheti. Mi itt a teendõ?

Az Igazság három napig gondolkodott, aztán rájött, hogy ezt csak úgy lehet elintézni, ha a törvény egyenesen kirendel egy nõt, akivel szemben a férj bebizonyíthatja, hogy ártatlan a vádban foglalt gyanúsítással szemben, mely szerint õ ártatlan. Bizonyítani kell, és más mód nincsen rá.

Kirendelt a törvény egy nõt, aki effajta tudományos és szakértõi kísérleteknél, félhivatalos megbízatás révén, hivatásszerûleg asszisztálni szokott, és kiküldött bizottság elõtt a férj be­bizo­nyí­totta ártatlanságát. Jegyzõkönyvet vettek fel, mely a csatolt orvosi látleletre hivatkozva meg­állapítja, hogy a felesége által emelt vád alaptalan, mivel a férj igenis férfiú, minek követ­keztében az egyetlen felhozott válóok elesvén, a válókereset visszautasítva a megfelelõ törvénycikk értelmében, indokoltatik. Errõl értesíttetik az asszony.

Az asszony a haját tépte, aztán felvette legszebb kalapját, és elindult a Duna-partra, hogy vízbe vesse magát. A Kossuth Lajos utcában találkozott az ügyvéddel, akinek elpanaszolta, hogy bánt el vele az Igazság.

Az ügyvéd egy pillanatig gondolkodott, aztán így szólt:

- Várjunk egy kicsit azzal a vízbe ugrással. Be fogjuk adni még egyszer a válókeresetet.

- Hogy adjam be? A férjem nem iszik, nem ver, el tud tartani és férfiú. Más okot nem fogad el az Igazság.

- Dehogynem. A házasságtörést. A kegyed férje házasságot tört, és errõl a törvény maga vett fel bizonyító jegyzõkönyvet. Hoci csak ide azt a kis okmányt.

Rögtön megcsinálták a válókeresetet - és az Igazság, a megfelelõ törvénycikkre hivatkozva, házasságtörés címén elválasztotta az asszonyt a férjétõl.