Hogy tesz a gránát, mikor közel csap le?

- JELENET A KÁVÉHÁZBAN -

(Egy hölgy és két haditudósító)

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Tetszik tudni nagyságos asszony és lecsapott mellettem, akkor aztán elrepült a fejünk fölött az elsõ gránát... Az, kérem így tesz: huju, huju, huju...

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Na, nem éppen hujuhuju hanem élesebben: így: vijiviji...

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ (legyint): Vijivuji az megint más. Csak olyankor tesz így a gránát, mikor messze van... Kegyed biztosan messzirõl hallotta, kegyed.

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Két centiméternyire csapott be... Én kérem tudom, hogy tesz, mikor két centiméternyire csap be. Mert akkor kérem így tesz: fuifui huju hi!

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Lehet, hogy kegyed másképpen hallotta, kegyed... Mert én, mikor a cipõm orra elõtt becsapott, én, szerény személyemben, bizony csak így hallottam: iju, biuzsü... i...

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: (fölénnyel): Bocsánatot kérek, nem mintha kételkednék a szavaiban - de talán inkább maradjunk meg annál ugyebár, hogy így tesz: miu, miu, miu, tekintve, hogy nekem az orrom elõtt csapott le, tudom, csak erre való tekintettel.

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ (kajánul): Kegyed bizonyos benne kegyed, hogy az gránát volt, ami olyan közel csapott le kegyedhez?

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (nem érti): Hát mi lett volna?

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Csak úgy gondolom, hogy jól megnézte-e, mert az ember sohase nézheti meg elég jól... Nem volt az a gránát - izé... olyan fehéres... fehér színû és nyúlékony...

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (gyanakodva): Gyúlékony?

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Nem; nyúlékony... nyúlékony... Olyan nyúlékony... és hogy nem volt-e neki szõre?

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (sértõdötten): Szõre, egy gránátnak? Hogy érti ezt?

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: A hangja után gondolom... Ön azt állítja, hogy így tesz: miu, miu. Onnan gondolom, hogy az a dolog, ami olyan közel csapott le kegyedhez és ami kegyed szerint így tesz: miu, miu, hogy az talán, mondjuk, nem egy gránát volt.

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (kihívóan): Hanem?

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Hanem, hanem! Istenem, mit lehet tudni, milyen eszközökhöz nyúlnak ezek az oroszok végsõ zavarukban. Én igazán nem akarok a kegyed jóhiszemûségében kételkedni, de azok képesek rá - hogy... hogy, mondjuk, gránátok helyett olyan tárgyakat dobálnak kegyed felé, amik mikor kegyed szerint közelben csapnak le, így tesznek (mint ahogy kegyed mondja) miu, miau.

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Mit jelentsen ez?

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Hiszen nem vonom kétségbe, hogy az ilyen gránát is igen veszélyes lehet, mikor közel csap le... esetleg megkarmolhatja az ember ábrázatját az ilyen gránát...

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (kihívóan és fenyegetõen): Ön talán macskát gondol...

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Dehogy, isten ments... Csak valami olyan macskaféle szerkezetet... Na hallja kérem, ha így tesz, hogy: miau.

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Én nem azt mondtam, hogy miau. Ön szándékosan félreérti a szavaimat... Én nem így fejeztem ki magam, hogy miau, én így fejeztem ki magam, hogy: iju, miju - ami, ugye, belátja, hogy lényegesen mást jelent.

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ: Lehet, hogy lényegesen mást jelent, de gránátot nem jelent. Mert a gránát, ha közel csap le, akkor így tesz: jihu... jihu... sõt szabadjon ezt a kitételt használnom: jihu... vagy inkább sehu... sejhu... u.

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (gúnyosan): Ugyan kérem, legyen õszinte és mondja mindjárt: sejhaj. Sejhaj, sohse halunk meg. Én azt hiszem, ön elõtt egy mulató könyvügynök csapott le.

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ (méregbe jön): Tudja, kedves, én nem tudom, hogy maga elõtt milyen gránátok szoktak lecsapni, de azt a gránátot mégis szeretném látni, amelyik így tesz, hogy ijumijuju, mint ahogy maga mondja, mikor közelben csap le. Macska volt az, édes lelkem! Ijumijufuju? Hogy mondta? Nagyon jó! (Nevet.) Miért nem mondja mindjárt: uhujubuhuju!?

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Én nem azt mondtam magának, hogy ijumijufiju... Én azt mondtam magának, hogy mijuhu... A nagyságos asszony hallotta...

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ (epésen): Szóval maga vissza akarja vonni a hujimit... Márpedig ha valaki tisztességes ember és egyszer azt mondta... hogy is mondta?... hogy fijuhuji... akkor marad­jon mellette és ne vonja vissza és ne mondja, hogy hijmihujmi... Kérem szépen!... Én azon kezdtem, hogy így tesz: bujinu... akarom mondani mijumu... vagyis nem, hanem fijmusejmi... szóval mindjárt azt mondtam, hogy hujsujmejmi... ugye, és nem változtattam meg a nézetemet és nem mondtam mást... mert ha én azt mondom, hogy hujmejsejmu... vagyis sejhujmejmi... akkor én ehhez ragaszkodom, ettõl ön nem fog eltántorítani - ez az utolsó szavam és passz. Fettig, abtreten.

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ: Márpedig így tesz, hogy hujunu...

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ (hevesen): Fejuhu... héjumi...

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (fenyegetõen): mihuju... bujisijmu...

ELSÕ HADITUDÓSÍTÓ (az asztalra csap): Jimihu... hujmé... ha tudni akarja!

MÁSODIK HADITUDÓSÍTÓ (felugrik): Suhiju... husimij... érti?

HÖLGY (kétségbeesetten): De uraim... az istenért... csak nem kapnak össze?

EGY KATONA (bundájába burkoltan, szakállasán idejön az asztalhoz)

HÖLGY: Né a Sándor... Két hónapja nem láttam... Na hála istennek, éppen jókor jön, ez a két barátom éppen azon van, hogy egymásnak menjen! Jöjjön és tegyen igazságot, maga a harctérrõl jön, döntse végre - hogy tesz a gránát, mikor közel csap le?

KATONA (egy vállrántással letolja bundáját a válláról): Így tesz! (A fél karja hiányzik.)