ALLEGÓRIA AZ ÍRÓRÓL

Irodalom

Egy kezdõ író naplójából

Harctér, szeptember 8.

Ma délben végleg elhatároztam, hogy író leszek, ha a háború elmúlt. Az elõkészítõ munká­latokat persze már most el kell kezdeni, azzal tisztában vagyok. Ha csak meg tudom csinálni, még e héten írok egy novellát, és beküldöm valamelyik elõkelõ szemlének vagy újságnak. Napok óta állandóan ez a gondolat izgat, és keresek témát, valami jó témát a novellához. Megírni csak tudnám, de témám még nincsen; ezt ki kellene gondolni alaposan, valami eredeti, érdekes eszmét. Sajnos, olyan kevés idõm van a gondolkodásra; ma délelõtt a faluban, amit elfoglaltunk; egy lengyel pap házában megszálltam, és leheveredtem, és titokban örültem, hogy most lesz egy-két óra szabad idõm, spekulálhatok a novellatémán. Hát tizenegy felé egyszerre két repülõgép jelenik meg, és bombákat dobált ránk. Sok ház felgyulladt, és mindnyájan kifutottunk. Az egyik repülõgépet nagy nehezen lelõttük, égve esett le az egyik ház fedelére, ennek örömére aztán bankett volt a kocsmában, megint nem csinálhattam semmit.

Szeptember 12.

Ma mintha homályosan úgy éreztem volna, hogy találok témát. Érdekes dolog lett volna, de persze megint elfelejtettem, az oroszok sturmoltak, beugráltak a dekungba, nagy verekedés volt, egy muszka altiszt megbolondult, és szuronytusa közben hangosan énekelt valami orosz operából, még táncolt is hozzá, míg le nem ütöttem. Persze a nagy rumli közben megint kiment egészen a fejembõl a téma, pedig már közel voltam hozzá. Csak eszembe jutna, istenem.

Szeptember 18.

Mit lehetne, jaj, mit lehetne? Futóan volt valami a fejemben, egy lány szerepelne a novellában, meg - ejnye, ahá, tudom már, nagyon érdekes ötletem van - egy fiatalember szerelmes ebbe a leányba - eddig érdekes volna, csak most nem tudom, hogy folytassam, de majd kisütöm. Csak idõm volna, de nincsen, ma a szegény Szerelemy holmiját pakoltam, hogy elküldjem a szüleinek - ugyanis tegnap este elment patrujba, a disznók, úgy látszik, elcsípték, és csak a cipõjét küldték vissza; nagyon sajnáltam régi jó barátomat.

Szeptember 21.

Fejlõdik, fejlõdik a téma! Úgy lesz valahogy, hogy a leány tulajdonképpen szereti a fiatalembert, de büszkeségbõl eztet nem vallja be neki, hanem szívébe zárja csupán. Ebbõl mindenféle bonyo­dalmak származnak... jaj, már kezdek belejönni, nagyon izgat a cselekmény, váratlan és érdek­feszítõ fordulatokat akarok belehelyezni... most azonban sietnem kell, meg kell írnom a jelentést a tegnapi heccrõl, alapos kis munkám lesz ezzel is, részletesen be kell számolni róla, hogy álltuk el a rókalyuk mind a négy nyílását kézibombákkal, és hogy törtük át a közfalakat, mikor az akna felrobbant alattunk. Hja, ja, a száraz, hivatalos munka nem enged idõt költõi képzelõdéseimre!

Október 1.

Már körülbelül tisztán látom megírandó novellám témáját. A leány, akit Margitnak hívnak különben, mint egy jómódú gazdatiszt leánya, hûvösen fogadja a fiatal Alajos udvarlását. Egy napon azonban véletlenül találkoznak az erdõben, ahol Alajos elárulja, hogy õ tulajdonképpen újságíró és költõ, és csupán inkognitóban tartózkodik már három éve e kies faluban. A leány szívében már ekkor megmozdul valami, de még nem árulja el magát. Azonban hirtelen - eh! már megint nem folytathatom, most meg a nehézágyúkkal kezdenek dolgozni. Úgy látszik, három oldalról támadnak egyszerre, mégiscsak ki kell bújni.

Október 6.

No, ez is megvolt. Ránk esett a domb, nyolcan elájultunk, így aztán elfogtak a csirkefogók, és harmadnap volt pofájuk még külön halálra is ítélni engem, rám fogták, hogy gyanús iratok vannak nálam. Szerencsére az akasztófa alatt eszembe jutott az igazolványom a mellény­zsebemben, és így visszavittek a rabok közé, akikkel együtt megyünk most Szibéria felé. No, de nem errõl van szó, hol is hagytam el? Szóval, amint ott sétálnak az erdõben, hirtelen vad kiáltás hangzik, Margit nagyot sikolt, és csaknem elájul. E rettenetes percben azonban Alajos nem veszti el fejét, hanem szigorúan rászól az elõtörõ vad cigányra, hogy takarodjék innen. A cigány el is kotródik, mire Margit végre belátja, hogy nemcsak újságíróval, de igazi férfival van dolga, és így ezen emésztõ és izgalmas kalandok után végre olvadékonyan borul Alajos keblére.

Holnap elkezdem írni a novellát. Nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog a pesti szerkesztõ úrnak.