A fõpróbától a bemutatóig

Igen tisztelt igazgató úr!

Amikor szíves tudomására hozom, hogy darabom ma estére hirdetett elõadása elmarad, illetve eltolódik, helyesebben mondva, más cím alatt lesz megtartva, vagyis a felvonásokat fordított sorrendben kell eljátszani, értve ezalatt, hogy az egészet tegnapelõttre kell halasztani, azaz lassabb tempóban elõadni, természetesen nem modern ruhákban, hanem jelmezekben és nem a színpadon, hanem az elsõ proszcéniumpáholyban; - egyben értesítem, hogy visszavonom az egész dolgot, és elutazom, illetve más pályára lépek, soha többé nem hallanak rólam, továbbá a bõrhokedlit a harmadik felvonásban át kell festeni, és hogy az asztallábnak a földig kell érni a második elején, és a második végérõl a postást ki kell dobni, hogy a lába sem érje a földet, mert a hordókat mindig legurítják a pincébõl, és nem lehet lekefélni.

Ezekre a jelentéktelen változtatásokra a mai fõpróba indított, ahol tulajdonképpen minden nagyon jól ment, és mint tudja, és ahogy tapasztalni magamnak is alkalmam volt, mindenki el volt ragadtatva, csak... illetve, éppen csak hogy... vagyis néhány egészen szerény és jelenték­telen változtatást, nem is változtatást, csak apró rendezésbeli izéket, árnyalatokat ajánlottak néhányan, néhányacskán, csak egy-kettecskén, amiket igazán minden nehézség nélkül meg lehet csinálni, amiket a közönség nem is venne észre, csak éppen a...

Szóval, minden ragyogóan ment, nagyszerû volt a fõpróba, odavoltak az emberek, ragyogó szemmel szorongatták a kezemet, óriási sikert jósoltak... egészen el voltam kábulva, mikor végre kiértem az utcára, az a benyomásom volt, hogy Shakespeare óta - hiszen tetszik tudni.

Csak aztán kezdtem összeszedni az okát ennek a kitûnõ hangulatnak, hogy tulajdonképpen miket is mondtak, miért hiszem én, hogy a legutóbbi háromezer évben ilyen darabot nem írtak, mint az enyém.

Hát azért, mert A. B. odajött, és azt mondta, elsõrangú és tökéletes, csak egy pirinkó kis változást ajánlana, hogy Xavér az elsõ felvonás elején ne jöjjön be, csak a harmadik jelenetnél jöjjön be, mert így nem lehet érteni semmit a darabból, az egész egy marhaság, de ha úgy csinálom, ahogy õ mondja...

És mert C. D. azt mondta, hogy szédítõ és õrülten tûrhetõ, de Xavér, a fõhõs, a harmadik jelenettõl az elsõ felvonás végéig ne jöjjön be, csak akkor lehet hatása a darabnak, és ha kihagyom az izét, azt a revolverjelenetet, mert ez az egyetlen rossz a darabban.

És mert C. G. azt mondta, hogy meglehetõsen bódító, de Xavér, a fõhõs, a második felvonás­ban a negyedik jelenetig egyáltalában ne jöjjön és a revolverjelenetet kétszer kell bevenni, mert ez az egyetlen jó a darabban.

És mert E. E. azt mondta, hogy észbontóan elég jó, de Xavér ne jöjjön a második felvonásban a harmadik jelenettõl az utolsóig és Amáliát nem V-nek kellene játszani, hanem G.-nek.

És G. H. azt mondta, hogy éppen eléggé korszakalkotó, de ha hallgatok rá, volna egy szerény megjegyzése, ne hagyjam, hogy a végén Emma hozzámenjen Xavérhez, de úgy kell befejezni, mintha hozzámenne, és csak sejtetni kell, hogy csak azért nem megy hozzá, mert az szeretné, ha... (és itt G. H. felolvasta egy füzetbõl, hogy hogyan kellene befejezni a darabot).

És I. J. azt mondta, hogy monumentálisán hercig, de ha hallgatok rá, legyen eszem, és Xavér még az elején vegye el Emmát, mert egészen más a helyzet, ha már mint feleségével történik az a dolog.

Továbbá a súgó is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit vontatott.

Továbbá a díszletezõ is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit túl gyors.

Továbbá Zoli is gratulált a Beketowbõl, és megjegyezte, hogy egy kicsit magas.

Továbbá Krúdy Gyula is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit alacsony.

Továbbá Weisz Richárd is gratulált, de azt mondta, hogy egy kicsit gyenge.

Továbbá a pikológyerek is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit erõs.

Gerbaud nagyon keserûnek találta a világszemléletemet, Kotányi szerint kissé édeskés a dialógus.

Most tehát, hogy néhány szerény és jelentéktelen kifogást egybevetettem az elhangzott vélemé­nyek­kel, örömmel közlöm igazgató úrral, hogy azt hiszem, ilyen sikere magyar szerzõnek nem volt még, amilyen nekem lesz a holnapi bemutatón, csak éppen arra szeretném kérni, hogy semmi esetre sem lehet eljátszani az egész vacakot és, ja igaz, Csortos ne vörös parókát vegyen, hanem zöldet, és Tanay ne így mondja: vá, vá, hanem így: vé, vé, és különben legjobb lenne, ha a nõi fõszerepet én magam játszanám el, továbbá alá kell festeni az egészet egy kis melankóliával, ötre legyen kész, és a cselekményt tessék kihagyni a darabból, és helyette inkább néhány jó viccet, mert én elhatároztam, hogy a kocsit felteszem a fejemre, és belépek a cisztercita szerzetesrendbe, spenóttal.

Tisztelõ híve
Szerzõ Sándor

Ui.: Vesszen az elõleg.