Elmélkedések az ágyban, fél tízkor

DR. FERENCZI SÁNDORNAK

Nekem tíz órakor kellene felkelni, mert nincsen pénzem, és meg kellene írni egy krokit. Nekem tulajdonképpen ezt a krokit kellene megírni tíz órakor, ezt a szép, humoros humoreszket, nevetségesen és tréfásan.

Mikor feküdtem le? Három órakor feküdtem le, a kávéházban Kosztolányi Dezsõvel ültem, aki felolvasta nekem „Barátom vérbajához” címû szimbolikus költeményét. Ezután lefeküdtem.

Fél tíz, fél tíz, fél tíz. Fél tízkor felkelek, és megírom a nevetséges krokit.

Brrrrrrr... Ez a vekker. Jól van, már hallottam. Hihetetlen, milyen ostoba egy ilyen vekker. Hallottam már, nem érted?... Brrrr... Hallod... fogd be a pofádat! Mit ordítsz? A fene egyen meg, hozzád vágok valamit... Brrr... De milyen szemtelen hangja van egy ilyen vekkernek.

Õneki nem volna joga, a vekkernek, engemet bántani. Miért bánt õ engemet, a vekker? Én egész életemben elõzékeny voltam és jó. És nem volt jó dolgom, sokszor bús voltam, és fájt a szívem. Tud arról ez a vekker, hogy nekem alapjában véve nemes és jóságos lelkem van? Nem, õ errõl nem tud, hogy nekem alapjában véve egy nemes és gépalkatrész lelkem volt.

Mert nekem gépalkatrész lelkem van, gép, gép, gép. A gép a modern technika vívmánya, a gép a dolgok lelke, esetleg a lelkek gépe. Gép is lehet, meg pép is lehet, de pépnek jobb lenni. Az ember agyvelejében van valami pép, és talán ebben a pépben van benne a pépség, más szóval a szépség.

Nagyszerû, milyen szép gondolat ez. Végtelenül megható. Ó, végtelenül szép és megható gondolat és megható, megható. Kóla. Kólalap. Fogok errõl egy verset írni, milyen szép vers ez, én istenem, de gyönyörû szép.

Különben, hopp! Hiszen ez humoros is. Kólalap és karólap. Hehehe! Nagyszerû, humoros, az lesz a legjobb, mindjárt ezt fogom megírni humoros krokinak, úgyis tízkor felkelek, és megírom tizenegyig. A vekker fél tízkor szólt, szóval még van harmincöt percem és egy fél órám, akkor fölkelek. Harminc meg egy fél, az harminckettõ. Milyen jó ember vagyok én, hogy ezt észrevettem. Milyen jó, jó, jó, jó ember vagyok én. Édes, édes, édes, drága, jó ember vagyok én, és milyen puha és lágy vagyok, mint egy vánkos. Én olyan jó és nemes és önfeláldozó vagyok, mint Jézus Krisztus. És az is lesz a sorsom, engemet is fel fognak feszíteni, én istenem, én édes istenem, segíts meg, segítsd meg a te alázatos és - milyen kifejezést használjak? - a te pretenciózus fiadat. Igen, ez a helyes kifejezés, pretenciózus. Vagy pretenciózus, esetleg petrence. Az is jó ide.

Na, mi lesz azzal a krokival. Nevetséges, elég, hogy már elhatároztam, hogy mi lesz a téma, akkor hamarabb megvan, még fekhetek öt percet, úgy is péntek van, pénteken öt perccel hosszabb minden. Különben a piros terítõt lehúzták az ágyról, mit jelent az? Ugye, ez azt jelenti, hogy a vörös krokit is lehúzzák, vagyis hamarabb tudom megírni. Vörös krokit szívesebben írok.

Ezt nagyon hamar meg fogom írni, elmegyek, beszélek Gábor Andorral a Rökk Szilárd utcában. Beleülök ebbe a hajóba, és paissz! Er evant! Fü, fü, fa! Hogy szalad a hajó! Ez a Földközi-tenger, kapitány úr? Hogyne, ismerem a térképrõl, ilyen színe van neki. Tripoliszba megyünk, kapitány úr? Siessünk, mert kitört a háború.

Nekem egy nagyszerû megoldásom van, ha kitört a háború, vissza kell ragasztani a háborút. Tra-fa! Tra-fa! Trombitának kell ragasztani.

Bumm! Mi az? Léket kaptunk? Szent isten, süllyed a hajó! Kapitány úr, kapitány úr! Kedves kapitány úr, kedves Gábor Andor, mit csinálunk? Hja, kérem, be kell ragasztani a léket azzal a krokival, mért nem írtad meg, gazember. Borzasztó, hát akkor gyorsan megírom még, van úgyis ötletem, karólap és kótalap. Na, tessék, itt van a kroki, ragasszák be gyorsan. Úgy, jól van már. Na hál’ istennek, csakhogy meg van írva.

Csakhogy meg van írva, most alhatom legalább még egy kicsit. De milyen jó így. Fél tízkor szólt a vekker, szóval azóta elment harminckét perc és a Földközi-tenger, az összesen negyvennyolc. Szóval, úgy fél tizenegy lehet, akkor már szedik is a krokit, mindjárt elmegyek ebédelni, aztán. Most maradok még négy percig az ágyban, aztán mégis megírom.

Aoaoi-o-á-ó! Volt ez négy perc? Persze, kelj már föl, te disznó. Takarítóné! Hány óra van?

Mit beszél? Megbolondult? Háromnegyed hat? Reggel?

Mi-i...i? Este háromnegyed hat?

Hát mért nem igazította be a vekkert, maga romlott, perverz nõ? Akkor vége mindennek. Akkor már föl se kelek ma. Jó éjszakát.