Karinthy Frigyes
Viccelnek velem

VICCES HÁZIGAZDA

Hivatal

«»

Link to concordances:  Standard Highlight

Link to concordances are always highlighted on mouse hover

Hivatal

Bocsánat, hogy személyeskedem, de alábbi esetet s az õ tanulságát nem tehetem közkinccsé anélkül, hogy Szerény Személyemet, e Sorok Íróját kihagyjam belõle. Lévén Igénytelen Illetõ a tragikus hõse történetnek és tanulságnak egyaránt.

Tehát képzeljék el Alázatos Alakom egy nagy forgalmú hivatalban, ahol alá kell íratni valami nyomtatványt egy ablak elõtt - sokan szoronganak és ácsorognak, kezükben e nyomtatvánnyal, türelmetlen nyaknyújtogatással várakoznak, hogy sorra kerüljenek. Az ablak mögött rossz­kedvû hivatalnok üti a pecsétet, nem rokonszenvez túlságosan csõdülõ ügyfeleivel, legalább annyira unja õket, mint ahogy õk unják az egész ügyet. Ennek megfelelõen többször keményen rászól a heveskedõkre:

- Ne tessék tolakodni! Várjon a sorára!

Mikor a lassan vonagló emberkígyó, ahogy nyeli a méteres távolságokat, közeledik az ablak felé Jelentéktelen Jelenségemmel, s már csak négyen vagy öten állanak elõttem, magam sem tudok ellenállni a türelmetlenségnek, melyet a hátulról erõszakoskodók nyomása is fokoz, furakodok egyet. A hivatalnok észreveszi, és nem kerülöm ki végzetem, erélyesen rám kiabál:

- Ne tessék tolakodni! Várjon a sorára!

De ugyanabban a pillanatban észreveszi a nyomtatványon, amit lobogtatok, Szemérmes és Igénytelen Nevemet.

Abban a pillanatban, mintha elvarázsolták volna, elpirul, átszellemült mosoly fut át zord vonásain. Még fel is emelkedik kicsit a helyén, mintha át akarná adni.

- Talán... a híres író... rokona?... - suttogja egészen meghatva, rajongó tekintettel.

Kiegyenesedtem. No hiszen - villan át rajtam - kár volt nem elõbb szólni. Itt annyira tisztelnek, hogy már a rokonomnak is külön bánásmód és kivételezés dukál, mit fog ez szólni, ha megtudja, hogy izé, úgyszólván... ezüst tálcán nyújtja a pecsétet, legalábbis.

- E... e... nem kérem... én magam vagyok az... - vetem oda könnyedén, kissé orrhangon.

Mire a hivatalnok visszaül a helyére, iratai fölé hajol, és anélkül, hogy rám nézne, erélyesen rám kiabál:

- Hát ne tessék tolakodni. Várjon a sorára.

Önök csodálkoznak. Én is csodálkoztam. Egy hétig törtem a fejem a rejtvény megfejtésén.

De most már megfejtettem. A dolog világos.

Akinek olyan elõkelõ rokona van, mint Szerény Személyem, avval lehet kivételezni - de milyen elõkelõ rokona van Szerény Személyemnek?


«»

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA1) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2009. Content in this page is licensed under a Creative Commons License