Bevezetnek a tõzsdén

Kedves Szerkesztõ úr,

engedje meg, hogy - elérkezettnek látván az idõt - nyílt levél formájában vessek véget azoknak a határozatlan suttogásoknak, amikre több oldalról figyelmeztettek, illetve konkretizáljam azoknak a pénzügyi körökben elterjedt kósza híreknek alapját, melyek szerény személyemmel kapcsolatban egy új, gazdasági esemény bekövetkezését jósolgatják.

Nos tehát: ez az esemény meg fog történni, és azt akarom, hogy a kereslet kínálat útvesztõjében bukdácsoló közönség ne tõzsdefolyosói és zugpiaci mendemondákból alkosson képet magának ezekrõl az eseményekrõl: hanem lásson tisztán és világosan.

Arról van szó, igenis, hogy írói és újságírói üzemem kibõvítése, a modern gazdasági verseny szellemének megfelelõ beállítása szempontjából átalakulok részvénytársasággá. Ez a részvény­társaság, mely szellemi termékeim hatékonyabb kitermelését és kiaknázását tûzi ki feladatul, késõbb (minél késõbb) meghatározandó alaptõkével részvényeket bocsát ki (egyelõre 50-60 000 darabra gondolok) az üzem nagyságának megfelelõ névértékkel. A részvénytársaság igazgatását vállaló szindikátust a részvényesek többsége nevezi ki oly célból, hogy az minél hatásosabb munkával, az üzemi termelés minél élénkebb fokozásával képviselje a részvényesek érdekeit: értve ezalatt, hogy (késõbb meghatározandó) anyagi és (régen meghatározott) erkölcsi tõkéjét nem kímélve, engem állandóan olyan hangulatban tartson, hogy nekem kedvem legyen minél több és minél jobb színdarabokat, verseket és regényeket, filozófiai mûveket írni, kifejteni nézeteimet magamról, az emberekrõl, nõkrõl és férfiakról, társadalomról és iro­dalomról, a szellemi és lelki örömök szépségérõl, az anyagiasság és a vagyonszerzési mohóság hívságáról, a tõkeuralom veszedelmességérõl, a nyerészkedési viszketeg utálatosságáról, a munka nélkül való meggazda­godás csúnyaságáról stb.

Ennyit a részvénytársaságról magáról. A nagyközönséget azonban jobban fogja érdekelni az az elhatározásom, hogy a „K. F. szellemi értékeit kiaknázó részvénytársaság” papírjait közvet­lenül a megalakulás után szándékom van bevezetni a tõzsdén.

Tisztában vagyok vele, mit jelent ez. A részvénytársaság munkájának eredményét ezzel a lépéssel kiteszem a spekuláció árhullámzásából kialakuló bizalom és bizalmatlanság esélyeinek. De számom­ra ebbõl csak jó jöhet ki. Mert mire jó ez nekem, hogy a K.-papírokat jegyzik a tõzsdén? Arra, hogy én állandóan tudhassam és ellenõrizhessem azt, amit semmiféle író nem tudhatott és nem ellenõrizhetett eddig: hogy mûködésem mennyiben és milyen vonatkozásban számíthat sikerre a közönség körében.

Mint egy szeizmográf, oly érzékenyen fog mûködni a K.-papírok árhullámzásából látható bizalom és bizalmatlanság grafikonja. Ha például híre megy, hogy regényt írok: felmennek a papírok. Ha a regény megjelenik, és kezdik olvasni: lemennek a papírok. Ha merengõnek látnak, és úgy látszik, verset fogok írni: lemennek, ha operett-témát találok: felmennek. Ha Kenedi Gézának nem tetszik valami, amit írtam, õrülten kiugranak a K.-részvények, ha Császár Elemér megdicséri egy cikkemet, pánikszerû árhanyatlás áll be - esetleg, ha jó írónak nevez, valódi krach következhetik. Ha kiderül, hogy szerelmes vagyok: árhanyatlás - ha színésznõvel sétálok színház elõtt: barátságos tendencia. Mindig pontosan látni fogom, mi kell az embereknek; ha egy cikkemben bizalmat­lanságot szavazok a kormánynak, papírjaim bizakodó hangulatot fejeznek ki; ha ellágyulok a naplemente szépségén és ezzel inspirálódom, akkor minél jobban lágyulok el, annál szilárdabb lesz a tõzsde; ha azonban kemény maradok, akkor az irányzat lanyha. És el fog jönni az idõ, mikor a nevemmel jegyzett papírok árfolyamát elõbb olvassa el a nyájas olvasó a lap utolsó oldalán, mint a nevemmel jegyzett tárcát a lap elsõ oldalán. Lévén neki fontosabb az õ tárcája, mint az enyém. És akkor leszek én elismert és bevezetett író - ha bevezetem magam a tõzsdén.

Soraim szíves közlését kéri

Szerkesztõ úr tisztelõ híve
Karinthy Frigyes

Ui.: (Ezt bizalmasan és külön közlöm Szerkesztõ úrral, nehogy véletlenül kiszedesse.) Mint a sajtó régi barátja, örömmel közlöm Szerkesztõ úrral, hogy két kötés K.-részvényt (termé­szetesen szindikátusi papírokból) félretettem Szerkesztõ úr számára, névértékben. Ugyancsak szokásos tíz-tíz kötést kedvenc bankárjaim Krausz Simon, Madarassy Beck Gyula, Éber Antal, Walder Gyula, Ullmann Adolf urak számára.

Híve
Fenti