Lehet megint írni

Néhány napra lehull a fojtó bilincs, lehet megint írni, az összegyûlt mondanivaló egy kis biztosítószelepet talált - az újságíró, mi több, a publicista és szatír, szerény személyem, élhet megint hivatásának: ostorozni az emberiség és társadalom hibáit, megmondani az igazságot mindenkinek a szemébe, legyen az magánember, intézmény vagy hatalom, bírálni az esemé­nyeket az igazság és erkölcs szempontjából, megvizsgálni a világ sorsáért felelõs tényezõk intézkedéseit, nyilatkozatait, cselekedeteit, hogy mennyiben felelnek meg az emberiség, társadalom, a polgárok, mindannyiunk üdvének és érdekének.

Beszéljünk hát nyíltan, bátran, õszintén, nem félve a hatalmasok érzékenységétõl - mondjuk csak ki, ami szívünkön fekszik, ami fáj, amirõl mostanában eltûnõdünk, elgondolkozunk, hiszen annyi mondanivalónk van! Annyi minden történik mostanában, kívül és belül, az egész világon, amirõl ítélni kell, az igaz lelkiismeret bátorságával, igazán, alig tudja az ember, hol kezdje el.

Itt van mindjárt az idõjárás, amely januárban - mindnyájunk örömére - langyos derûbe borította szeretett fõvárosunkat, hogy néhány nap óta elkomorulva, borús, nedves, hideg arcával forduljon ismét felénk. Mondjuk ki egész nyíltan és bátran, akár tetszik a cenzúrának, akár nem - ezt az idõt a legnagyobb jóakarattal se lehet szépnek nevezni! Ez nagyon csúnya és kellemetlen idõ, és higgye el nekem a nagyméltóságú miniszterelnök úr, akármit mondanak is neki a rút hízelgõk - ha õszintén kimondhatják véleményüket, a polgárok egytõl egyig a szemébe mondanák a kormány­nak, hogy torkig vannak már vele, és legjobban szeretnék, ha már elmúlna ez az idõjárás!

És ahhoz persze nincs szava az illetékeseknek, hogy a fecskék még mindig nem jöttek meg? Errõl már a múlt héten is akartam írni, de hát nem volt hely, hiába! Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy - mint egyforma információk alapján megállapítható - néhány nap óta (sokan hõsüllye­déssel magyarázzák ezt) a víz, amit folyékonynak és átlátszónak ismerünk, keményedni kezd, sok helyen egészen összeáll és megszilárdul. Senkit nem akarunk gyanúsítani, senkit vádolni nem akarunk, és elismerjük mindegyik felfogás jóhiszemûségét, jogosultságát, de ebben az ügyben szigorú vizsgálatot követelünk! Az illetékes tényezõk kötelessége nemcsak megnyug­tatni a közönséget, de garanciát is nyújtani, hogy ez a jövõben nem fordul többé elõ, vagy ha igen, csak a legmegokol­tabb esetekben, mikor már elkerülhetetlen a dolog, null fok alatt mondjuk - hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a fagyást nem lehet elkerülni, ha a hõmérõ null fok alá süllyed - mi csak annyit követelünk, hogy ok nélkül ne történjen ilyen visszaélés.

Még sok, égetõen közérdekû kérdés akadna, amikkel egy újságírónak ezekben a zsúfolt idõkben foglalkoznia kell - de nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, amelyek most vannak kialakulóban. Több külföldi lap megírta például - nincs rá ok, hogy mi elhallgassuk, közönségünk elég érett hozzá, hogy ne kelljen titkolózni elõtte -, hogy az utóbbi hetekben a nap egyre késõbben nyugszik le, és egyre korábban kel. Egyelõre ne fûzzünk kommentárokat e kósza hírekhez - reméljük, akarjuk remélni, hogy a kormány tud errõl, és számol vele prog­ramjának megalkotásá­ban! Mert ha nem - csak arra figyelmeztetjük, amit mindenki érez ebben az országban, ha nem is vallja be magának, hogy köhögés ellen legjobb a forró tea!, akárhogy küzd e felfogás ellen a konzervatív korrupció!

Lehet megint írni... beszéljünk nyíltan!