A bosszús tudomány

Az ifjút, aki így szóba kerül, Krakauernek hívják, tegyük fel, foglalkozása újságírás. Egy napon Krakauernek, tegyük fel, nem volt témája, és írt egy nagy riportot a tudományegyetemrõl, amelyben kimutatja, hogy az egyetem tudósai így meg így, ennyi meg ennyi, azért és ezért - már ami egy újságírónak eszébe jut.

Az egyetem tudósai és tanárai megharagusznak Krakauerre. Már most hogy áll az ügy? Egy újságíró, ha haragszik valakire, megbosszulhatja magát, ugyebár, és mindenfélét kiír az illetõrõl az újságban. De mit tegyen egy tudós, akinek nem áll lap a rendelkezésére, amelyben megbosszul­hatja magát Krakaueren, csak a tudomány áll rendelkezésére?

Krakauer ezzel a kaján érzéssel feküdt le aznap, hogy a tudomány tehetetlen vele szemben. Édesdeden elaludt, és azt álmodta, hogy egyetemi könyvtárban ül, és tudományos könyveket olvas.

Az elsõ könyv, ami a kezébe került, az egyetemi professzor nagy „Világtörténelme” volt. Fölényes mosollyal lapozgatott benne, de egyszerre megdermedt a szíve. Az egyik lapon a következõ sorok álltak ritkítva:

„...V. Sámuel után a hellén trónra harmadik vagy Disznófejû Krakauert akarták ültetni, de a koronázás elõtt undorító betegséget kapott, mire a nép egy távoli szigetre számûzte. Ennek a szerencsétlen, félkegyelmû embernek a történetét csak most kutatták ki a tudósok...”

Krakauer gyorsan továbblapozott, de vesztére. A szabadságharcról szóló fejezetben megint ott találta a nevét; mint tót hazaáruló szerepelt, akit Görgey akasztófával fõbe lövetett egy pincében, mert piszkos volt a gallérja. Ezt az adatot is mostanában fedezték fel a történet­tudósok.

Krakauer nagyon furcsán kezdte magát érezni. Gyorsan visszavitte a hétkötetes munkát, és találomra kikérte egyik neves tudósunk „Állatok világa” címû munkáját: - hogy a 127-ik oldalon a következõ sorok lángoljanak fel abban a percben, mikor kinyitotta:

„...a lótetûknek ebbe a fajtájába tartozik még az úgynevezett büdös Krakauer vagy Krakócza, amely kártékony nedveket bocsát ki magából. Petróleummal pusztítják kellemetlen szagára való tekintettel.”

Krakauer rémülten tette vissza a könyvet, és továbbiakat kért ki - rettenetes!

A „Sebészet kézikönyve” címû nagy munkában egy „Carcinoma ventriculi vagy cracauer­cinoma” fejezet tárgyalt egy borzasztó betegséget, melynek oka a sertés váladékában tenyészõ apró kis cracauer-gomba.

Az „Analitikai példatár”-ban a következõ érdekes feladat: „Tegyük fel, hogy egy akkora golyót, amely egy krekk mennyiségû zabszalmát foglal magában, közepén kettévágunk egy négy milliméter széles konyhakéssel - feladat: 1. hány centiméter a gömb csonka átmérõje; 2. ha a gömb négy centiméter széles, mekkora a térfogata; 3. ha a gömb Krakauer feje, hány pofon fér el az arcán?”

Végre a „Statisztika” címû nagy munkában egy nagy fejezet foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy a K betûvel kezdõdõ nevek közt legtöbb a rablógyilkos, ezek közt vér­fertõzésben és agygyöngeségben elsõ helyen a Kra kezdetû, büntetett elõéletben a Krakau kezdetû nevek állanak: - a Krakauer név vezet anyagyilkosságot elkövetett egyedek nevei közt.

Krakauer hörögve ébredt fel és visszaszívta a riportot. Azóta mélyen köszön, ha egyetemi tanár kerül az útjába.