Az egész város beszéli

Timár még akkor is rágódott magában, mikor reggel lefelé jött a lépcsõn. Nem hagyta nyugodni a dolog, amin este töprengett, forgolódva az ágyban: ez a dolog a Kocsis Gyurival meg Morvayval. - Csirkefogó, komisz csirkefogó - állapította meg vagy huszonötödször. És még neki áll feljebb, ha az ember szól neki, figyelmezteti - finoman és udvariasan, úriember módjára. Az ilyennel nem finoman kell beszélni - én vagyok marha, hagyni kell az ilyet arra, akire tartozik. Hadd jöjjön, aminek jönni kell - a végén úgyis megkapja a pofont... akárkitõl, swarc auf weisz, hogy megkapja, ha mástól nem, magától Kocsis Gyuritól... persze, milyen egyszerû, hisz már este rájöttem, hogy nem is kaphatja mástól, mint Kocsis Gyuritól... nagyon jól gyön neki... hehe, nagyon is jól gyön neki...

Vidám hang, a mészárszék elõtt.

- Halló, Timár! Szervusz! Mit röhögsz itt magadban?

- Szervusz, öreg! Nem röhögök, kérlek - csak azért, hogy ez a marha -, hogy aszongya, nagyon jól gyön neki - azt azért nem mondanám, tudod. Szerintem az ilyet nem lehet pofonnal elintézni!

- Micsoda pofon? Kit pofoztak meg?

- Ja, pardon, hiszen te nem is ismered a Morvayt.

- A Morvayt? Már hogy a fenébe ne ismerném, megbolondultál? Kit pofozott meg?

- Dehogyis õ - éppen ez az, nem õ, hanem õtet a Kocsis Gyuri.

- Hû, a teremtésit, ne beszélj. Mi történt? Megtudott valamit?

- Én nem tudom, fiam... lehet, hogy nem is igaz, én is csak úgy hallottam, mint te éntõlem... azt hittem, te többet tudsz róla...

- Én?

- Hát, mert te inkább jársz emberek közé... közelebb vagy az elõkelõ társasághoz...

- Na igen, de tegnap véletlenül nem voltam bent a klubban... egész véletlenül... ilyen marhaság! De azért igazad van, valamit hallottam...

- Jaj, pardon, Nyurguskám - ott jön a villamosom, szervusz! Kirándulok a tóra, csak este jövök meg!

- Szervusz, öreg!

A következõ sarkon, a Hitelbank elõtt.

- Szervusz, Nyurga!

- Szervusz, Feri! Mit tudsz a Morvay-afférrõl?

- A Morvay-afférrõl?

- Hát te nem tudod? Kocsis Gyuri rémesen megpofozta a Morvayt... Az egész város beszéli...

- Óriási! Tudtam, hogy ez lesz belõle!

Két óra múlva a strandon.

- Dehogy fél kézzel - teljes erõbõl! Rögtön megeredt orrán-száján a vér! Így tett „há” és hátra­vágódott. Kocsis megállt még egy darabig, zsebre dugott kezekkel, és csak ennyit mondott:

„Szép asszony, az sok van, de Kocsis Gyuri csak egy!”

- Azt hallottam, ezt elõbb mondta.

- Hazudik, aki mondta! Én abban a pillanatban értem oda, mikor ezt mondta, és akkor a pofon már megvolt, Morvayt éppen szedték fel.

- Na, de mi lesz most?

- Azt mondják, elutazik. Csak aztán verekszenek meg.

- Szervusz, Olga! Mi újság?

- Most jövök Tercsiéktõl... Képzeljétek: Morvay már el is utazott. Nem verekszenek, be fogja pörölni. Szerintem Kocsisnak igaza van.

Délután ötkor, a Csillag kávéházban.

- Az asszony? Az, barátom, a szanatóriumban van - megmérgezte magát. De már jobban van.

- Gyönyörû dolog, mondhatom. Este kilenckor, a vicinális állomáson.

- Nini, Timár! Maga az? Honnan?

- Kirándultunk egy kicsit a tóra. Mi újság?

- Hogy mi újság? Maga reggel ment el?

- Nyolckor.

- Hisz akkor nem tud semmit! Óriási botrány - az egész város tele van! Kocsis Gyuri meg­pofozta Morvayt, reggel - Morvay meg most este, egy órával ezelõtt nekiment a kávéházban, és agyba-fõbe verte, amiért mindenkinek elmondta az elõzményeket!

- Óriási! Nahát! Igazán?

- De milyen igazán!

- Hát én ezt mintha megéreztem volna - még reggel gondoltam is rá, nem lesz ezek közt valami? Meg mertem volna jósolni elõre! De tudja, négyszemközt, a Morvaynak igaza van! Micsoda szemtelen krakélertempó? És hogy jön ehhez egy Kocsis Gyuri? Ilyen csirkefogó! Hol lehet bõvebbet megtudni?

- Menjünk be a Csillagba.

Izgatottan indulnak meg. Timár kipirulva kiált fel, gyorsan szedve a lábát, hogy minél elõbb odaérjenek.

- Nahát - micsoda undorító botrány! Szégyen, gyalázat, hogy mik történnek ebben a városban, ha az ember egy napra kiteszi a lábát!