Pista, a gyöngykagyló

Pista, a gyöngykagyló, egy reggel arra az eredményre jutott, hogy õt pedig nem fogják becsapni mindenféle közvetítõk: majd õ eladja maga a gyöngyöt, amit termelt.

Határozottan eredeti ötlet volt: kézenfekvõ, mint Kolumbusz tojása és új, mint a forradalmi eszmék. Egészen megrészegedett. Hát nem képtelenség, fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen - a halász meg a kereskedõ pedig eladta drága pénzen a gyöngyöt, amit õk termeltek. Igaz, hogy nem érdekbõl termelték - mit tudták õk, szegény fejük, hogy az a gyöngy ér valamit -, õk meg akartak szabadulni attól a kis piszoktól, ami az oldalukat fúrta, hát izzadtak és nyálaztak, és mikor megvolt a gyöngy, azt hitték, most majd békén alhatnak, mint más, közönséges kagyló. No persze, de Sanyi és Jancsi és Bandi balekok voltak - mit tudták õk, mi van odafönt -, micsoda remek élet, pénz és muzsika és tánc és frakk és szépasszonyok, gyöngysorral a nyakukban - és mindebben dúskálhat, aki gyöngyöt ad el, míg a szegény kagyló ott döglik meg a homokban. Nem - ez nem üzlet -, ez közönséges kizsákmányolás: bolond, aki hagyja.

És Pista, a gyöngykagyló, kikecmergett a sekély vízbõl, partra szállt. Õszintén szólva nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni elõször. Kérdezõsködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedõk kezére adja magát. Nagy titokban bevánszorgott hát egy közeli kávéházba, és átnézte a lapokat. Végre megtalálta amit keresett. A „Gyöngy” címû szaklap volt, pontos kimutatásokkal a gyöngyárfolyamokról, kereslet és kínálat, szakszerû értekezések, bírálatok - egy címet is talált, ahol gyöngyöt lehet eladni. Valami Rockefeller volt az illetõ: itt lakott az Egyesült Államokban, jobbra, a huszadik emeleten.

Pista, a gyöngykagyló, alaposan elfáradt, míg feljutott odáig: kagylója lihegve nyildokolt.

Nehezen került a kiváló bankár elé - nem szívesen fogadták. Rossz elõadó volt: köpenye keskeny nyílásán keservesen szûrõdött át a hang. Rockefeller gyanakodva nézte a gyöngyöt, amit kigurított elébe.

- Így, elsõ pillanatra nem tudok nyilatkozni - mondta aztán határozatlanul -, ha volna szíves itt hagyni, hogy megmutassam a szakértõnek.

Pista a kagylója tövéig elpirult.

- Szakértõnek? - suttogta zavartan. - Hát nem elég bizonyítéka a gyöngy valódiságának, hogy személyesen nyújtom át? Hiszen láthatta, hogy innen vettem elõ a köpönyegembõl.

Rockefeller mosolygott.

- Ne haragudjék, barátom, gyöngyöt már láttam néhányat életemben, mégsem tudom holtbizo­nyossággal megkülönböztetni az eredetit a hamisítványtól, hogy kívánhatja tõlem, hogy önt valódi gyöngykagylónak ismerjem el, mikor gyöngykagylót soha életemben nem láttam még?

Pista, a gyöngykagyló, sírva fakadt.

- Szóval azt hiszi, szélhámos vagyok?

- Ne haragudjék, kedves barátom - ismételte vállvonogatva Rockefeller -, a gyöngykagylóról azt tanultam az iskolában, hogy a tenger fenekén fekszik, és termeli a gyöngyöt. Ön, ahogy így megnézem önt, inkább holmi tönkrement ügynökre emlékeztet.

Pista, a gyöngykagyló, letörölte könnyeit, és dacosan emelte fel fedelét.

- Azt akarja hát, hogy visszamenjek a tenger fenekére, elpusztulni nyomorultan, mint a többiek: csak így tudom önnek bebizonyítani, hogy a gyöngy, amit termeltem, megéri a pénzt, amit ön a kereskedõnek ad érte, hogy õ élje le helyettem, õ élvezze az életnek örömeit, amik nekem járnak ki? Nem látja, milyen égbekiáltó igazságtalanság folyik itt? A közvetítõk, halász és kereskedõ, kizsákmányolnak bennünket - a gazdagok kitartják õket, hogy aztán henyélõ nõk nyakába aggas­sák a pompás kincset, amit tõlünk raboltak? Mindenki dicséri és magasztalja a gyöngyöt és magasztal bennünket, akiknek köszönhetik - mi pedig szegénységben és nyomor­ban tengõdünk odalent -, mi, akik pompás gyöngyökrõl álmodozunk, amiket alkothat­nánk még, ha boldogok lehetnénk! Uram - vegye meg tõlem ezt a gyöngyöt, olcsóbban adom, mint a kereskedõ.

Rockefeller vállat vont.

- Amit ön mond, kétségkívül nagyon érdekes. Mindenesetre sokkal jutányosabb volna, ha közvet­lenül érintkezhetne termelõ és fogyasztó - de én üzletember vagyok és nem természet­rajztudós. Ahhoz, hogy a gyöngy értékét megállapítsam, gyöngyszakértõre van szükségem, akit megfizetek - a kagyló értékét és eredetiségét csak a tudós ismerheti fel -, én szívesen támogatom a tudományt is meg a szakértelmet is, de nem támogathatom önt, akinek érdemérõl, támogatásra szoruló hivatottságáról csak a szakértelem és tudomány gyõzhet meg engem. Ismétlem, én még nem láttam gyöngykagylót.

- És ki gyõzi meg önt a tudós hivatottságáról?! - kiáltott lángoló szemekkel Pista, a gyöngy­kagyló.

Rockefeller vállat vont.

- Az utókor igazolni fogja önt, ha megérdemli.

Pista, a gyöngykagyló, dühösen elrohant. Még aznap este, egy csapszékben, megismerkedett egy festett hajú lánnyal, akinek egy csókért odaadta a gyöngyöt. Két hónap múlva megszökött egy gyöngykereskedõvel - Pista pedig, a gyöngykagyló, szerelmi bánatában a tengerbe vetette magát, és megfulladt, mert két hónap alatt nagyon elszokott a víztõl.