Szerelmi levelezõ 1934

Igen tisztelt Cím,

válaszolva folyó hónap tizedikén érkezett becses soraira, illetve bocsánat szórakozottságomért, kedves Nagyságos Asszonyom, pardon, édes egyetlenem, kedves Vera látod, látod, ugye, mondtam Neked, boldogságom, ezért szabódom mindig a levelezéstõl, amit úgy sürget kegyed, holott a múlt hónapban eszközölt részletbefizetést blanketta birtokában... na tessék! már megint beleestem, és annyi idõm sincs, hogy újra kezdjem a levelet, vagy legalább áthúzzam a nem kívánt sorokat, egy óra alatt indítanom kell a postát, különben lekésem a szállítást, hát csak azt akarom sebtiben megírni Neked, te kis fehér házinyuszi, aki vagy nekem, húzd ki te magad e jelen levelembe belecsúszott üzleti kifejezéseket, melynek díja... illetve, na látod, kérlekalássan, Fülöp, milyen sietségben vagyok, harminckét felszólítást gépeltem le eddig, ez a harmincharmadik, és még vagy húsz van hátra, így csak röviden válaszolhatok édes kis rózsaszín, illatos kártyádra, amin csak egy kérdõjel és egy felkiáltójel van, milyen édes illat, és milyen eredeti! és milyen tömören fejezed ki magad, mert nagyon jól tudom, mire vonatkozik a kérdõjel is, meg a felkiáltójel is, amit a szigeten beszéltünk este a Duna-parton, hogy milyen-milyen boldog vagy, és hogy szeretsz, és mindennel meg volnál elégedve, csak egy hiányzik neked, hogy még sohase kaptál tõlem levelet, szerelmes levelet, igazi szerelmes levelet, amilyenrõl leány korodban mindig ábrándoztál, amit aztán összegyûjt az ember, és kék szalaggal átköt, és eldug a fehérnemûszekrénybe, a szalvéták közt, hogy anyuka, illetve esetünk­ben az a mafla férjed ne találja meg - igazi szerelmes levél, amilyen a barátnõidnek mindegyiknek van, egész kocsiderék, csak éppen neked nincs még, nyuszi, éppen neked, akirõl mindig azt állítottam, hogy te lehetsz a legboldogabb a barátnõid közt, az Olgánál is, mert egyiket se szereti úgy a barátja, igenis fenntartom, még a Rezsõ se szereti úgy a Vandát, mint ahogy én szeretlek téged - és ennek ellenére, hogy ezt állítom, mégse írtam még neked szerelmes levelet, ami azért egy közönséges pimaszság és pofátlanság tõlem, mert hisz te nagyon jól tudod, hogy én tudok szerelmes levelet írni, jó, jó, hagyjuk a Lili-dolgot, amit saját szemeddel olvastál - de azt csak nem tagadom le, hogy fiatal koromban verseket is írtam, hát egy-két rongyos szerelmes levelet, hetenként nyolcszor letörne a kezem, ha megírnék? hát, édes Esztikém, most nagyon sietek, csak azt akarom mondani, igazad van, de tudod mit, van egy remek ötletem: nézd, Róza, te legjobban tudod, milyen szerelmes levelet szeretnél kapni tõlem - azt ajánlom neked, a fülem se állván ki a munkából, neked meg van idõd, írd meg magad õket, és szerdán mindig, mérlegzárás napján küldd be nekem aláírásra, rögtön egész hétre, postafordultával aláírva visszaküldöm, melynek reményében maradtunk kollegiális tisztelettel, becses megren­delésüket elvárva.