Fezejet

1       1|    tevé kezét, s arcát földig hajtva, felfordítá szemeit az égre,
2       8| hátukon, ökreiket, teheneiket hajtva maguk előtt, szekerek egész
3      12|        s szép fejét tenyerébe hajtva, letette maga mellé kobozát,
4      13| magukat is ott tarták, gyalog hajtva mindenütt magukkal, amerre
5      21|      megállt, az ifjú vállára hajtva fejét, s fülébe súgva, monda:~–
6      22|  fehér, gomolygó füstfelleget hajtva maga előtt; és úgy tetszett
7      25|  keresztbe tett kézzel földig hajtva meg magukat.~A basa egyet
8      31|      és kíséretét, üdvözlőleg hajtva meg előtte lófarkas zászlóikat.