Fezejet

1      15|    téged a te utaidon, én édes gyermekem. Az ég figyelmezzen szakálladnak
2      15| tanácsosaiddal együtt, én édes gyermekem…~E szókat a legédesebb,
3      16|   keble elszorult.~– Bátorság, gyermekem – súgá fülébe Bornemissza
4      18|    lánccsörrenés fölébreszt.~– Gyermekem sírása ébreszt fel – szólt
5      18|     nézve az asszonyra.~– Mert gyermekem nálam van.~– De el van tőled
6      21|       kezeit összekulcsolva. – Gyermekem…~Azraële hirtelen felnyitá
7      24|       hogy nőd fogva van?~– És gyermekem is.~Feriz arca lángolt:~–
8      26|    anyjuk nyaka körül fűzve.~– Gyermekem, jó Arankám – szólt Béldiné