Fezejet

1      12| bőkezűségen.~– Óh, szállj a vízbe értem – könyörge a delnő, térdre
2      14|  egymásnak, ők közbevetik magukat értem, s azután atyám gazdag;
3      14|         égre kérlek, menekülj meg értem.~Ghyka egy percig gondolkozott.~–
4      21|         gondolj akkor reám, mondj értem egy imát, mely kísérjen
5      22|      látod, gondolj reám, s mondj értem egy imát, mely kísérőm legyen.”~
6      27|        ember. Mily hasztalan tesz értem minden áldozatot. És gyermekeim?~–
7      29|       magát bele, és elhal.~– Nem értem e hasonlatot.~– Pedig most
8      29|          azt. Nem a csodák jeleit értem; azokban higgyen a köznép,