Fezejet

1       3|       szemei oda vezették vissza tekintetét, ki végre egészen elhallgatott,
2      11|         menyasszonyának égőpiros tekintetét, hogy arcra borulsz előtte,
3      12|      őrzött; leül egy halomra, s tekintetét még egy postagalamb sem
4      16|           s végigjártatva kemény tekintetét a jelenlevő urakon, amint
5      24|       minden pillanatban lekapva tekintetét arról, akivel szólt, s mérgesen
6      28|        Feriz bég kezeit, s hálás tekintetét, könnyező szemeit feléje
7      31| észrevenni. Végre, anélkül, hogy tekintetét felé fordítaná, a legszenvedélyesebb