Fezejet

1      12|     jőni, s majdan ott találja; sírva reáborult ismét, könnyeit
2      16|      levő nejeik, leányaik nagy sírva rohantak hozzájuk, s kebleikre
3      19|    rúgott, kapálózott, az orvos sírva könyörgött a körülállóknak,
4      21|       egy óra óta beszélte, hol sírva, hol könyörögve, hogy őneki
5      21| érdemlém ezt tőled!~Ezzel ismét sírva fakadt az öregember, s megpillantva
6      24|         olyan közbenjárót, hogy sírva néztek utána.~A megszeppent
7      27|     annak bilincseit.~Béldi Pál sírva fakadt, s összezúzott lélekkel