Fezejet

1       1| kegyelmedet.~Az elbocsátott renegát köpönyegébe húzódva, iparkodott
2      25|   mind az én kezemre jut.~A renegát elemében kezdé magát találni.~–
3      25|     egy nyúllábbal, midőn a renegát lélektelenül beesett hozzá
4      25|     neheztelő duzzogással a renegát. – Milyen jó ártatlan képet
5      27|     kiálta fel fennhangon a renegát, úgy, hogy az egész társaság
6      27| végigfutva rajta, odaveté a renegát lábaihoz:~– Sohasem volt
7      27|     kivetették az utcára. A renegát azonban akkor az ablak alá