Fezejet

1       9|      öröm, az egész ország búja, öröme az. Jaj volna annak, ki
2      14| feledteti, az anyai élet közelgő öröme.~Ott ül alkonyatkor kastélya
3      14|      álomból ébredő meglepetése, öröme oly nagy volt, hogy az első
4      21|          búcsúüdvözletet, melyet öröme és siettében mulasztott.~–
5      22|          csendes szemeiből égiek öröme világolt, hajzata rövid,
6      23|          szemefénye, büszkesége, öröme.~– Hát ti? – szólt elborult
7      28|            Ne szólj így, lételem öröme, te! Ne búsítsd szavaiddal