Fezejet

1       9|      örülhet, aki leszakasztja. Nézd uram, egyik oly tökéletes,
2       9|      mondom, hogy ötszáz arany. Nézd, most lerúgja hímzett papucsait,
3      11|         jegenyefára száll le.~– Nézd uram, minő szép sólyom! –
4      11|    ővele így az odaliszk.~– No, nézd el, uram – szól közbevágva
5      11|       kísérte az ifjú Ferizt.~– Nézd, uram – szólt, felé mutatva
6      17| suttogva szólt ki Hasszánnak:~– Nézd, milyen büszke mind a kettő!
7      28|          s odatevé homlokára.~– Nézd, milyen forró, mint a tűz;