Fezejet

1      12|    feszítni, s kiszívni rajta lelkét, és az enyimet lehelni vissza
2      12|    kobozát, elmélázva, mintha lelkét várná vissza, mely a dalhangok
3      14| zavaros rémképek töltötték el lelkét. Az álmatlanul átvirrasztott
4      14|        Ah, e látás visszaadta lelkét. Elkísérte szemeivel a haladó
5      19|  bevilágítva annak elkomorult lelkét…~Szegény Hasszán! Azt hivé,
6      20|     asszonyt még ma!” A vezér lelkét kísértő rém ijesztgeté,
7      31|      volt téve; nagyratörekvő lelkét semmi sem sérté oly mélyen,