Fezejet

1       9|      szólnak fennhangon, csak lassan suttogva; hiába hallgatod,
2      12|        A delnő térdre rogyott lassan, s arcát öltönyébe rejté.~–
3      13|     többet. Az éj elfedi őket lassan. A csillagok mosolyognak
4      14|        melyen a terhes szekér lassan végigdöcög, a sziklák fölötte
5      16| Teleki megcsóválta fejét nagy lassan.~– Keserű dolgokat kell
6      21|      a hosszú függöny elkezde lassan közeledni felé, mintha valami
7      34| törököt.”~Eközben a török had lassan meg kezde mozdulni; a balszárnyon