Fezejet

1      12| odarohant az elhagyott lanthoz, kebléhez szorítá, csókjaival halmozá
2      17|    felemeli fejét, égő homlokát kebléhez szorítja, s mintha oltani
3      18|         félve szorítá gyermekét kebléhez, amint látta, hogy közelebb
4      21|  oltalmára volt szüksége, azzal kebléhez kötözé öltönye szárnyaival
5      21|     herceg magánkívül, s forrón kebléhez ölelve őt és gyermekét,
6      21|       kezét megragadva, odavoná kebléhez, ajkaihoz. Nem tudott szólani,
7      26|  Allahra! – kiálta fel az ifjú, kebléhez szorítva a fájdalmaiban