Fezejet

1       4|           körvágásokkal, miket az imént mutattál, védted magadat
2       9|           képzelet tündére, ki az imént egy századdal elébb hordott
3      12|          s bámulva látta, hogy az imént oly érzékenyen könyörgő
4      12|      magamat.~– Te őrült vagy, az imént halállal fenyegettél, s
5      17| Megrémültem miattad, mert csak az imént kaptam levelet a váradi
6      25|        kirakott láncot, melyet az imént kitisztított, s odanyújtá
7      31|       hang volt, mint aminővel az imént őt éltették, az arcoknak