Fezejet

1       9|     pénzért. Nehogy azt mondhassam egykor, hogy ily nagy ember tőlem
2      19|         kérek tőled, mint éltedet. Egykor azt mondád nekem, hogy szeretsz.
3      21|           szólt:~– Feriz! Thököly! Egykor mint hármas ellenség álltunk
4      24| szétvonattak előttük, s előtűnt az egykor annyi fényt, annyi hatalmat
5      24|            el… Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák éltünk
6      26|       kölcsönze szép arcának, mely egykor oly vidám tudott lenni,
7      33|      közepett.~Azon jóslat, melyet egykor a dívánban tett, kiszivárgott