Fezejet

1      14|             lépett hozzá, s keblére ölelve a nőt, biztatólag mondá:~–
2      18| vigasztalásait, s gyermekét keblére ölelve, nyugodtan elszenderült.~
3      18|            gyermek szemére, egymást ölelve aludtak mind a ketten, s
4      19|     visszaadod őt nekem, s keblemre ölelve őt, mosolygó szemébe nézhetek,
5      21|        odaliszk köntösét, s magához ölelve őt forrón, sokáig zokogott
6      21|       magánkívül, s forrón kebléhez ölelve őt és gyermekét, kit most