Fezejet

1       6|        Már a felvonóhídon áll, kedvese egy fehér kendőt hajíta
2       6| elfoglalt vár kapujában, éppen kedvese lábainál, holtan rogy össze. 3~
3       6|         ki a tízölnyi magasból kedvese holttestére veté le magát,
4      21|    éltével szabadít meg, annak kedvese, akit ő szeret… És mégis
5      28|       kárhoztatva, hogy hallja kedvese nyögését, hallja a lázas
6      28|   féktelen ereje meg ne ártson kedvese éltének.~Nemsokára a vár