Fezejet

1       4|   alá, s összefonta gömbölyű karjait, miknek nőies fehérsége,
2      12| Viszlek oda!~Ekkor elbocsátá karjait a nő, s egy kezével az úszó
3      21| Azután felgyűrte nagy, izmos karjait vállig, markába vette a
4      21|     s amint felveté szemeit, karjait hirtelen, szenvedélyesen
5      21|   azzal felszökött, s remegő karjait égre emelve, suttogá:~–
6      30|     végignézett a vezéreken, karjait összefonva, oly módon, mintha