Fezejet

1       3|        a kisleány észrevevé az ifjút, nyájasan köszönt neki,
2      11|       nem őt illeti, hanem egy ifjút, ki iránti szerelmét kedvenc
3      12|       s mozdulatlanul nézte az ifjút.~– Siess tehát. Az éj vége
4      17|       vezérrel. Én szeretem az ifjút, hiszen látod, hiszen tudod
5      17|   Hasszán nyájas arccal.~– Egy ifjút fognak ma elítélni a veled
6      31| közöttük hagyták ellépdelni az ifjút és kíséretét, üdvözlőleg