Fezejet

1       6|         üldögélt:~– Adjon isten, földi! – Merre van a barátfai
2      21|   gyönyörrel roskadt össze e nem földi kéj érzelmének terhe alatt,
3      22|       túlvilági volt, valami nem földi bánat ömlött el szép vonásain,
4      28|        ragyog, az valami új, nem földi fény, hogy megremeg a szíve,
5      28|       illett már angyalnak, mint földi nőnek. Odavánszorgott a
6      30| boldogsága legelső kötelessége a földi uralkodóknak, de Allah dicsősége