Fezejet

1      14|       megyek; valami úgy forr bennem! Ha ki nem tombolom magam,
2      21| összerezzent. – Te gyanakodol bennem. Ha félted e nőt, akit rám
3      21|      ma.~– Te nem gyanakodtál bennem soha.~– Nem szerettelek-e
4      30|    vétenek; majd ismét megáll bennem a vér, ereim egyet sem ütnek,
5      30| nyerítése sem támaszt meleget bennem. Méltóságos urak, mondjátok
6      31|   mindenki, hogy csalatkoztak bennem.~Azzal a defterdárhoz fordult,