Fezejet

1       5|       engemet.~– Uram! – szólt könyörgő hangon Teleki.~– Mert ha
2       7|   istenért, édes fiaim – szólt könyörgő hangon a rablókhoz –, ne
3      12|        az imént oly érzékenyen könyörgő alak most büszkén, délcegen
4      17|    szerint csak bátrabb lett a könyörgő szavakra, megfogá Azraële
5      17|        mérget töltik szívedbe: könyörgő asszonyok könnyét. A kincset
6      18| szultán küldöttei, a vármegyék könyörgő népe, az idegen követek,
7      20|   fényes követ, hírnök, aga és könyörgő várakozik, akik kihallgatásra
8      24|        szólt Béldi, elfordulva könyörgő társaitól.~A nagyvezér megértve