Fezejet

1      17|     felszökött helyéről, mintha mérges pók csípte volna meg, arcán
2      19|       Hogy hínak? – kérdezé az, mérges pofával tekintve félvállról
3      22| megszűnt… Az arany is kénköves, mérges kövek között terem, de ha
4      24|          Csupán a vezér néz reá mérges, elégületlen arccal; – minthogy
5      24| válaszolt, arca még egyszer oly mérges volt, mint egyébkor, s keze