Fezejet

1      22|          neki, mintha ama tünemény feléje nyújtaná hófehér karját,
2      28|       tekintetét, könnyező szemeit feléje emelte.~A hintó sebesen
3      29|            a nép előtt, minden arc feléje volt fordulva a székely
4      29|      észrevett a pap, mert egészen feléje fordult, amint beszélt.~–
5      34| öltözetében: ráismert messziről, s feléje vágtatott egyenesen.~Az