Fezejet

  1      El|               férfinak. Én iparkodtam őt embernek festeni.~Nehány
  2       1|          számtalanszor megvendégelvén őt, ki már kalugyeri állapotában
  3       1|            kalapjával. Mi nem akartuk őt meglátni, de ő észrevett
  4       1|              negyedik éjszakája, hogy őt a rémek fölkeltik ágyából,
  5       1|          magiszter Szénási, vagy mint őt felsőbb körökben nevezték:
  6       3|         azáltal, hogy megalázta magát őt szegény lakában meglátogatni;
  7       3|       courtoisie modorában üdvözölvén őt, negédes, sőt csaknem büszke
  8       3|               pirkadni látja, siessen őt felkölteni.~
  9       4|           lesietett az örömapához, ki őt szívesen, könnyhullatások
 10       4|              maga körül sátort, védte őt körös-körül szikrát adva,
 11       4|       elősiető csatlósai vállára, kik őt eszméletét vesztve vivék
 12       6|             rá bebizonyítani?~Látta-e őt valaki valaha rabolni?~Ismertek-e
 13       6|          általa lopott jószágot?~Akik őt Vásárhelyen felkeresték,
 14       6|               utána menni pedig, hogy őt üldözzék, nagyon fáradságos
 15       6|               vissza ne döbbenjen, ha őt a tekervényes homokbuckák
 16       6|             vármegye egyesül is, hogy őt kifogja, engedi magát hajtani
 17       6|              arra kérte, hogy engedje őt a maga századjával elmenni
 18       6|                nemcsak a lovat, hanem őt magát is ellopta.~A sok
 19       6|          megbosszankodott, hogy éppen őt választá ki a betyár, s
 20       6|      vezettetvén magát, elmondá, hogy őt a szatmári urak küldék hozzá
 21       6|             elmenni Vásárhelyre, hogy őt tulajdon portáján felkeresse.~
 22       6|         Rákóczi fölött, s vagy kiveti őt a nyeregből, vagy kitekeri
 23       7|             arcnak, atyja jónak látta őt lehozni Szentkútra.~Gergely
 24       7|       nyolcéves gyermeket, s odarántá őt magával a pinceajtóra, lenyomva
 25       7|          Kökényesdi üstökébe, fölkapá őt annál fogva a levegőbe,
 26       7|        elkövetni, amatissime! – feddé őt a barát, folyvást a levegőben
 27       7|          felfogta nyalábra, s elkezdé őt egy szűk csigalépcsőn felfelé
 28       7|     ajtómagasságú ablaka előtt letevé őt maga elé.~A rablónak első
 29       7|            megvetése a halálnak, mely őt mindenütt kísérte, elhagyá
 30       7|           lóháton megy? Hát leánya?~– Őt itt hagyom, kegyelmed atyai
 31       7|                mint valaha, s rábízva őt derék tiszttársára, felköté
 32       8|           tíz-húsz ember futott hozzá őt felkelteni s elmondani,
 33       8|          köztük Andrásnak, megszólítá őt, midőn éppen hátul a bakra
 34       9|           mert hozzá állni – bevezeté őt a titkok titkainak teremébe.~
 35       9|              itt, hogy meg sem akarod őt nekem mutatni?~– Bizonyára,
 36       9|               netalán másnak adtad el őt már, vagy magadnak akarnád
 37       9|            már, vagy magadnak akarnád őt megtartani, olyasmit veszthetnél
 38       9|              bég előtt.~– Ne vedd meg őt, uram, bizonyára nem jót
 39       9|         magadnak, sem uradnak, amidőn őt háremébe akarod vinni.~A
 40       9|              merte megkísérteni, hogy őt e leány megvételéről leverje.~
 41       9|            csak akiket én tudok, hogy őt bírták, vagynak öten. Ezek
 42       9|              ő ajkainak lehelete, aki őt megöleli, annak számára
 43       9|               már ássák a sírt, s aki őt meglátta, annak jobb lett
 44       9|           magát palástjába, s kövesse őt.~– Allah tanúm, hogy én
 45       9|         elvinni e leányt, én nem adom őt pénzért. Nehogy azt mondhassam
 46       9|       készpénzen a romlást. Fogadd el őt ajándékba urad számára.~–
 47      10|           füleibe.~Másnap meglátogatá őt Yffim bég, a kalmár szívesen
 48      10|           Mint derék vitézt hallottam őt emlegetni.~– És a hölgydandárnak,
 49      10|             És a hölgydandárnak, mely őt a csatákban szokta követni?~
 50      10|          bájaikkal, életükkel kínálva őt, könyörögve, hogy ha szerelmüket
 51      10|          volna is már, el nem hagynák őt soha. És végre, ha a diadal
 52      10|             szerelmes! Ti megvettétek őt, vigyázzatok, hogy el ne
 53      11|               nem ember többé, amióta őt bírja, csak egy darab viasz,
 54      11|               nem lát semmit, egyedül őt. Valóban azt kezdik beszélni,
 55      11|           Egyedül Yffim bég kísérheti őt idáig.~A vezér átölelve
 56      11|               neki, uram – engesztelé őt Azraële. – Meg volt bűvölve,
 57      11|           alakot. Miért nem ölelhetem őt, – mint testvéremet, miért
 58      11|            azon csók, azon ölelés nem őt illeti, hanem egy ifjút,
 59      12|              érzem, hogy meghalok, ha őt nem láthatom! Oda akarok
 60      12|                Félsz-e?~– Félek, hogy őt nem láthatom meg.~– Mindjárt
 61      12|          őrültté, tetszhalottá teheti őt.~A leány ráköté a lantra
 62      12|               megparancsolandja, hogy őt Hasszán basával együtt a
 63      14|             nő~Talán el is feledtétek őt már? Kedves ismerőnket,
 64      14|         legfőbb örömül adott a nőnek, őt is részesítse.~A boldog
 65      14|           férjét ölelhetni, bebocsátá őt, nyakába veté magát, s csókjaival
 66      14|             zárva voltak, s nem merte őt felkölteni, hanem ismét
 67      14|             vesztegetni, hogy engedje őt menekülni.~Ekkor sietve
 68      14|               hiszem, jól megértettem őt. Téged előre kell szállítanom
 69      14|           rögtön, mennyire megviselte őt a sok lovaglás az utóbbi
 70      14|              kérelemmel, hogy engedje őt nejével együtt Erdélyen
 71      14|           hogy hátha sohasem látandja őt többet.~– Siess – monda
 72      14|             kezét, s erőszakosan voná őt magával, ki fájdalom dúlta
 73      14|            uram, előre még! – unszolá őt a szolga. – Majd ha azon
 74      14|                  Ti üldözni akarjátok őt? Én majd megállítlak benneteket.
 75      14|               ellenségre, fenyegetvén őt a szultán legmagasabb haragjával,
 76      15|        asszonyt megöld. Ha te kizárod őt szobáidból, én megnyitom
 77      15|               erő nem ragadós, engedé őt menni a követhez.~Apafi
 78      15|              látnád, magad megszánnád őt, betegen, félholtan, kétségbeesetten
 79      15|              emelve.~– Férje elhagyta őt nyomorultan, s egyedül taszítá
 80      15|            mindaddig az ideig, míg én őt a nagyúr parancsára át nem
 81      15|              pedig azt végzitek, hogy őt ki ne adjátok, szerelmes
 82      16|              csauszokat küldene, akik őt megfogdosván, bilincsekben
 83      16|            szállott, és a mienkre, ha őt védni akarjuk. Mit tegyünk
 84      16|               Oly állapotban látjátok őt a porban heverni, nem kérve
 85      16|            mást, mint hogy engedjétek őt megnyugodni ott, mely még
 86      16|              térdelt Mária mellett, s őt szorosan átölelve tartá,
 87      16|               leányának, hogy kövesse őt, gyöngéden megcsókolá barátnéja
 88      16|           megszabadítalak! – Átölelte őt gyöngéd karjaival, s szemébe
 89      17|              egy szavába került volna őt megmenteni, de nem tevé,
 90      17|       szabadítani Ferizt?~– Meg fogom őt szabadítani.~– Allahra esküszöm,
 91      17|              őrületből. Ne engedjétek őt megölni.~Yffim bég minden
 92      17|            karját, s durván felrántva őt, vad kárörömmel súgá fülébe:~–
 93      17|             ha lesz-e annak bátorsága őt elárulni.~– Mely dolog az,
 94      17|               A vezér Erdélybe küldte őt azon utasítással, hogy ott
 95      17|               a fejedelemhez, s vonja őt kérdőre, ha nem a községek
 96      17|              volt valami remény, hogy őt megszabadíthassák.~Nehány
 97      17|              Éjjel-nappal ott láthatá őt minden arra menő a rostélyajtón
 98      17|     elkéredzkedék tőle, hogy bocsássa őt a vén dervishez, a gonosz
 99      17|              térjen vissza, csupán az őt kísérő szolgáknak kötvén
100      17|              belőle, nemsokára látták őt a kegyes öreggel együtt
101      17|             az alkoránt, s elfáradtak őt nézni, mint imádkozik, hajlong
102      17|         lovaghoz illik, megajándékozá őt, midőn őszintén bevallá
103      17|                tetszése szerint tudta őt jó és rossz kedvre hangolni
104      17|              tenni előtte.~– Elhoztad őt? Hol van? Nem vesztéd el?
105      17|               Olaj bég szerette volna őt eltávolítani.~– Szólhatsz
106      17|               bízni nem fog, mint ami őt magát érdekli; ám lássa,
107      17|            nem tudó arccal. – Átadták őt az erdélyi urak minden baj
108      17|          minden baj nélkül?~– Átadták őt, de jobb szerettem volna,
109      17|       asszonya van összeesküdve, hogy őt megszabadítsa, erőszakkal,
110      17|               azon választással, hogy őt megöld, magad tehesd a selyemzsinórt
111      17|             tanúm, hogy kezedbe adtam őt, gyermekével együtt!~
112      18|                mintha észre sem venné őt, s legkisebb gondja volna,
113      18|            nem bocsátom kezemből, sem őt – sem gyermekét.~A hölgy
114      18|              szívét sértette az, hogy őt sajnálják.~– Nem tudod-e,
115      18|        összehurkolni, s úgy akasztják őt holtan kebledre, s azután
116      18|          mindig álmában közelebb voná őt, karjával elfedte, s arcát
117      18|              imádkozni.~Azraële nézte őt sötéten.~Midőn Mária elvégzé
118      18|             nagy, szokatlan öröm érte őt, öröm, mely után örökké
119      18|           kezéről az aranybékót, mely őt Máriával közös láncra fűzte,
120      18| eléparancsolva palankinját, elbocsátá őt a vén dervishez, a hercegnőt
121      18|   csatavesztés óta senki sem látogatá őt; a szultán küldöttei, a
122      19|           másban, mint tebenned, hogy őt kiszabadítod. Terólad annyi
123      19|             hallottam. Ha látni fogod őt, akiért könyörgök, esdeklő
124      19|           volnék ott, s ha visszaadod őt nekem, s keblemre ölelve
125      19|              nekem, s keblemre ölelve őt, mosolygó szemébe nézhetek,
126      19|              imájára érkezett, s mely őt oly boldoggá tevé!…~*~Másnap
127      19|             ért. Feriz bég észrevette őt ablakán keresztül, s kikülde
128      19|              szabadulnia… Meg fogod-e őt szabadítani?~Azraële szíve
129      19|               mondd, hogy nem ismered őt, és én meg fogom őt szabadítani,
130      19|           ismered őt, és én meg fogom őt szabadítani, megszabadítom
131      19|              ahol kívánod, s átveszem őt, ha elhozod. Kívántad, hogy
132      19|             le. Eljövök, és … elhozom őt magammal.~Feriz bég önkénytelen
133      19|           mosoly, e meleg kézszorítás őt illeti, pedig távol keleti
134      19|               az ő kezeit megszorítá, őt üdvözlé akkor.~Szerelem
135      19|             ifjú mégis szeretni fogja őt – ha meg fog halni érte…
136      19|            Gergelyt, s megajándékozva őt, visszabocsátá úrnőjéhez
137      19|         hatást gyakorolhatott reá, ha őt a legmesszebbről megismeré,
138      19|      fölébredt legmélyebb álmából, ha őt közelítni érzé.~Azraële
139      19|            gyógyítni engem. Megöletem őt még ma.~Mária nem hallá
140      19|       csábmosoly, ez ölelés, e csókok őt illetik, pedig akkor egy
141      19|             mosolygott oly csábítóan, őt vélte látni és ölelni.~Szerelem
142      20|             rém ijesztgeté, meg kelle őt e rémtől szabadítani, hogy
143      20|        mamuttal, kinek, bár ereje van őt összezúzni, de szárnyai
144      20|              szárnyai nincsenek, hogy őt elérhesse, s a csőcselék
145      20|          borulva kér, hogy ne sajnáld őt elfogadni fegyverhordozóid
146      20|          száraz, sárgult arcában, ami őt oly félelmessé, oly fenyegetővé
147      21|            köntösét, s magához ölelve őt forrón, sokáig zokogott
148      21|               döbbentek vissza, midőn őt meglátták. Az ember egészen
149      21|          fermánja, melyben felkívánja őt Sztambulba, annak egy hajaszála
150      21|        találná legkülönösebbnek, hogy őt találja itten.~– Én is Máriát
151      21|            adni át feleségem helyett. Őt miattam akarják kivégezni;
152      21|               az ajtóban, megszólítva őt török nyelven:~– Hej, timarióta!
153      21|       engedjétek, hadd váltsam én meg őt. Jól tudom, hogy annak,
154      21|            Jól tudom, hogy annak, aki őt megszabadítja, magának kell
155      21|            vette volna magára, s jőne őt ijeszteni alatta.~– Ki az? –
156      21|          szeret… És mégis meg kellett őt mentenie, mert annak ígérte
157      21|              mellől.~Feriz nem akarta őt elrémíteni:~– Semmi baj –
158      21|        Azraële ölében feküdt, odatevé őt annak karjai közé, síró
159      21|              s forrón kebléhez ölelve őt és gyermekét, kit most látott
160      21|            eszébe jutott társnője, ki őt oly megmagyarázhatlan önfeláldozással
161      21|                Észébe jutott, hogy ha őt a kedves ifjúnál találnák,
162      22|          rongyain. Az a csillag látta őt merészebb utat is tenni
163      22|     Mindenkinek megmutatja arcát, aki őt keresi, s nem oly magas
164      22|          alakjából – angyalokhoz téve őt hasonlóvá – elesettekhez –
165      22|              neki arra gondolni, hogy őt megcsókolta. Kegyes adomány
166      22|              had kegyetlenségeit, kik őt az ország határáig korbáccsal
167      23|         ragadta meg – ez tevé képessé őt, hogy annyi időn keresztül
168      23|           engedelmeskedni, ölesse meg őt is az urakkal együtt; harmadik
169      23|         porkoláb is késedelmeskednék, őt is a többiekkel együtt felkoncolni.
170      23|             bohóc azalatt, míg a főúr őt fojtogatta, elcserélte a
171      23|            ugyanaz a fegyver sújtotta őt vissza.~Ámde legkisebb volt
172      23|         kímélni kell, hanem arra kell őt kényszeríteni, hogy tanácsosait,
173      23|           mert én jó embernek ismerem őt, s tudom, hogy inkább fél
174      23|              Béldi ott akart maradni, őt a szégyen visszatartá a
175      24|        életpirossága. Gyakran meglepi őt a szótlan elmélázás, s ha
176      24|          magyar királysággal biztatja őt, hogy maga magyar nádorrá
177      24|               véve, figyelmeztessétek őt esküjére, mit a nemzetnek
178      24|          szegi azt, s kényszerítsétek őt, hogy legyen jobb atyja
179      24|            ígér minden kitelhetőt, ha őt dolgaiban megsegítik, gondolván
180      24|          hanem az, hogy emlékeztessük őt a magáéra. Én igazságot
181      25|        tettetve bámul fel rá, odainti őt magához.~– Tán nem is ismersz
182      25|            miután kifogyott a szóból, őt hagyta beszélni –, az én
183      25|            csakugyan komoly, levezeté őt katonáihoz, kiket a várudvaron
184      25|            vagy nem, menten beültetem őt a fejedelmi székbe” stb.~
185      26|         börtönből; melynek leteltével őt ismét, ahogy elvittem, visszahozom.~
186      26|             kezét, s azzal ott hagyta őt Béldiné börtönében.~A gyermekek
187      27|            Béldi szorongó kebellel.~– Őt is, és ha kiszabadulnánk
188      27|              Íme – itt van nőm – vidd őt – vissza börtönébe.~A törökök
189      27|               és zafírporral ki tudja őt gyógyítani. Székely László
190      28|         reggel nagyobb munkába került őt megvigasztalni. Majd megdöbbenve
191      28|             többé meg nem gyógyíthatá őt. – Gyakran átvonta magához
192      28|               utánam.~Feriz bég látta őt napról napra hervadni, s
193      28|            nincs emberi hatalom, mely őt visszahozza onnan!~A porkoláb
194      29|            felgerjedt főúr.~– Hagyjuk őt zúgolódni, azért jó katona
195      29|           pohár.~– Uram – szólítá meg őt a fejedelemnő –, Apafi igen
196      29|               azt mondják, én ölettem őt meg; Béldi Pál börtönében
197      31|              futott magyar menekültek őt üdvözlék mint megszabadítójukat,
198      31|            alá, hadnagyok, kapitányok őt uralták. A jámbor fejedelem
199      31|                mint aminővel az imént őt éltették, az arcoknak egészen
200      31|               maga mellé, s úgy vitte őt sátorába, nagy örömriadal
201      31|            maga a fejedelem látogatta őt meg. Teleki nem akart semmi
202      31|             mint annak öntudata, hogy őt a fejedelem védi; hogy azon
203      31|              a sátorban van, látta is őt, de nem akarta észrevenni.
204      32|           túlvilágon?~Végre megszánta őt a Mindenható, s elszólítá
205      33|            kecsegtetés sem volt képes őt határozata megváltoztatására
206      33|              bizalma volt Thökölyhez; őt kinevezé Erdély fejedelmének,
207      33|             és moldvai vajdának, hogy őt hadaikkal Erdélybe betörni
208      34|              Telekiébe öltve, bevitte őt magával sátorába, ott leültette
209      34|             arany vesztesége bántotta őt, hanem azon tudat, hogy
210      34|              el Feriz, ha visszaadnák őt nekem, talán cserében örökre
211      34|          korona utáni vágyat; de amíg őt vissza nem vívtam, keresztültörök
212      34|            Köszönöm neked Allah, hogy őt is előmbe hozád! – Azzal
213      34|             harc színén magához váltá őt a tatároktól, s saját sátorába