Fezejet

  1      El|        rabbilinccsel kínálták is, s fel tudott áldozni éltet és
  2       1|        csendesen, csak néha ütődött fel valami távol, ismeretlen
  3       1|           kell tennem, mézet viszek fel Krakkóba, attól tartok,
  4       1|             maguk a halakat, s hogy fel ne tűnjék a tolvajság, csodát
  5       1|          már ez mégis sok! – kiálta fel egész méltatlankodással
  6       2|             bajunk fog lenni; hanem fel fogjuk keresni S*a Mihályt,
  7       2|     kócsagtollal együtt.~Ily ékesen fel levén ruházva azonban, többé
  8       3|            elgondolá.~Alig húzatott fel az új kastély magas tornya
  9       3|            két négylovas hintó tűnt fel a fákkal beszegett úton,
 10       3|             kétfelől a lejtőn, hogy fel ne dűljenek, utánuk és mellettük
 11       3|             de elhüledezve tevé azt fel ismét, midőn a hintó kinyílván,
 12       3|      karjára fűzve, úgy vezeté őket fel vendégei közé, s csaknem
 13       3|          mély melankóliával sóhajta fel, s utánaindult.~A vőlegény
 14       3|          egy szót se szólt, de most fel lévén tüzelve a sörbetes
 15       4|      olvasni. Eredj le, nyergeltesd fel paripámat, a kocsisoknak
 16       4|         mondd meg, hogy készüljenek fel, s a hintóval a keresztnél
 17       4|              Thököly sietve szökött fel lovára, hallván, hogy ellenfelei
 18       4|             dolgot, mosolyogva tűré fel csipketászlis hollandi gyolcs
 19       4|        nézőnek jöttem ide! – kiálta fel a herceg indulatosan. –
 20       4|            pénzdarabokat, s hajítsd fel a levegőbe. Az arany a herceg,
 21       5|               De hátha nem fogadnak fel.~– Maradjon kegyelmed ott
 22       5|             lefeküdnék, s nem kelne fel, míg meg nem gyógyul.~–
 23       5|             az én engedelmem nélkül fel nem szabad kelni – szólt
 24       5|           mikor ráérek. Bontsd csak fel a leveleket, s olvasd el
 25       5|             sigillum.~– Csak bontsd fel bátran, szolgám. Még rád
 26       6|            Kökényesdi maga keresett fel, távol az ország túlsó szélében,
 27       6|       melyet elfoglalt, önkényt, és fel ne adja azon helyet, hová
 28       6|   elrejtőzött az árokba.~A kurd még fel sem ocsúdott bámulatából,
 29       6|          szemekkel a magisztert, ki fel sem mert rá tekinteni, s
 30       6|             neki helyette rézpénzt. Fel sem tehette, hogy valaki
 31       6|      voltunk a faluban. Egyikünknek fel kell áldozni magát, mondók,
 32       6|         forintot.~– Tyüj! – pattant fel a rabló. – Hát kinek néz
 33       6|             A lovamat sem nyergelem fel annyi pénzért, inkább egyet
 34       6|          százezerszer ezer forintra fel nem gyűlik.~– Hát akkor
 35       6|            Ha csak ezt a hat bérest fel nem ültetem erre a hat tinóra.~–
 36       6|            kapun.~– No, hát hajítsd fel – morgá az őr –, aztán eredj,
 37       6|          egyszerre kavarogva lobban fel a város közepén egy magas
 38       6|         Siessetek a várba, húzzátok fel a hidat; mi hadd vesszünk
 39       6|            basa ijedten kapaszkodék fel egyik hóhérja nyergébe,
 40       7|              legjobb szobáját nyitá fel a nagytiszteletű kolléga
 41       7|         Gergely –, akárki lenne is, fel kell őket ide vezetni hozzánk,
 42       7|        borzadva és undorodva ismeré fel Szénásit.~– Jól tudjuk –
 43       7|       terhével, hogy az alant levők fel ne emelhessék.~Magyari uram
 44       7|       Köszönöm az áldást. Akasztass fel; megérdemlem, amiért egy
 45       7|            fiam, hogy tehetsz rólam fel ilyen világi kegyetlenséget?
 46       7|           szeg, hogy magam akasszam fel magamat?~– Azt bizonyára
 47       7|            ezalatt szekerébe, üljön fel leányával együtt, s amint
 48       7|        zsebei kikutatásánál fedezte fel.)~A rablócsorda ez ijesztő
 49       8|            nem tréfa, ijedten ugrék fel ágyából, s hirtelen nem
 50       8|           kiabálva szaladgált alá s fel az utcákon, a hajdúk verték
 51       8|          német dandárával egyenként fel lehet őket emészteni. Legelső
 52       8|       készleteit, a harmadikban már fel is ülteté asszonyát, ki
 53       8|            célra szolgált kőtalapon fel volt szerelve az oltár.~
 54       8|        magukat, s egy óra alatt úgy fel volt zavarodva Ebéni uram
 55       9|         egész az istenhegyi városig fel, hol a leggazdagabbak nyári
 56       9|              hogy arra hágva lépjen fel hajójára.~A bég magas leereszkedéssel
 57       9|             ápolásom alatt virultak fel; én nem kereskedem nagy
 58       9|            Kifestve, uram? – kiálta fel Hadzsi Baba méltatlankodással. –
 59       9|              árbocfádra akasztatlak fel cégérnek.~– Elmondom, uram,
 60      10|    testőrséggel, s a Rákoson ütötte fel sátorait, feljött utána
 61      10|           hogy kebleikkel foghassák fel a golyókat, melyek őneki
 62      11|         bánatával könnyekbe olvaszt fel, szerelmével eléget, panaszával
 63      11|         bűbája a hetedik égbe ragad fel? Azon légi könnyűséget,
 64      11|            száz égő vágyat gerjeszt fel, melyet betöltetlenül hágy?
 65      11|         lépésnyire egy sólyom repül fel előttük a berekből, s távol
 66      11|      Azraële a basához. – Ott repül fel ama fáról e madár; hát nem
 67      12|             tárogató ébresztő szava fel nem veri onnan.~Sok halvány
 68      12|           perc múlva ijedten bukott fel a vízből az eunuch, s egészen
 69      12|           szolgálattételre szólíték fel, s melyet azok nem teljesítének,
 70      12|      meghajnallik, urad, Yffim bég, fel fog tégedet keresni, s megparancsolandja,
 71      12|     kegynője karjai között ébredett fel, s el nem tudá gondolni,
 72      13|           felszólítására, hogy adja fel a várat, s ne próbálja azt
 73      13|           törököt”. Úgy is váltotta fel őket a derék ember, mert
 74      13|           karóba e lázadó kutyákat! Fel, a legmagasabb dombra velök,
 75      13|          azt le, hogy mást nem adok fel rátok; s ha a német azzal
 76      13|            keserű tekintettel emelé fel fejét a dühöngő vezér előtt.~–
 77      13|          düh és félelem közt futott fel a zárda tornyába, meghagyva
 78      13|      számára állíttatá ide Hasszán! Fel reá Hasszánnal!~A vezér
 79      13|      keresztyén lelke együtt szállt fel a magasba, üldöztetve még
 80      13|               Uram! uram! – kiáltoz fel rá Yffim bég. – Köss kardot,
 81      13|       igazhivő! A dervisek menjenek fel a tornyokba, s énekeljék
 82      13|        ijesztő jelképpen emelve azt fel a rémült törökök előtt.
 83      13|            a futók után. Gyújtsátok fel falvaikat, verjétek le a
 84      13|            bég Toggendorfot kereste fel magának.~Ah, ott küzdenek
 85      14|             Egy éjszaka arra ébredt fel, hogy hálószobája ajtaján
 86      14|    testben-lélekben kifáradtan kelt fel, amint világosodni látta
 87      14|            neki békét:~– Csak üljön fel kegyelmed, majd elmondhatja
 88      14|          közé.~– S téged áldozzalak fel magamért, ellenségeim dühének?~–
 89      14|            éppen akkor kapaszkodott fel a hintó egy hegy lejtőjén,
 90      15|        vágtató hintó gördülése veri fel merengését, mely egyenesen
 91      15|           végső megfeszítésével fut fel a lépcsőkön, s az eléje
 92      16|              Majd elgondolkozva lép fel annak lépcsőire, s nagyot
 93      16|   becsületet!~– Igazságot! – kiálta fel Anna. – Tehát ha egy férj
 94      16|         volnék, mint Teleki Mihály, fel tudnám magamat áldozni az
 95      16|             adódat oly későn küldéd fel a portára? Ki volt okozója
 96      16|             úriembert, s kötözzétek fel egy lóra, s hajtsátok ki
 97      17|       parancsot adott, hogy szedjék fel azt hirtelen, s készüljenek
 98      17|          Yffim töprengve járt alá s fel, mint a verembe esett hiéna.
 99      17|          hívjad a basákat, s vonasd fel a sátor függönyeit – parancsolá
100      17|             ez megtörténvén, menjen fel a fejedelemhez, s vonja
101      17|            fej nélkül sétálni alá s fel, s minden reggel elkéredzkedék
102      17|          imádkozni, mert késő estig fel nem kelt helyéről, amíg
103      17|             ott bámulni, s keressük fel azalatt Feriz béget, kit
104      17|             őrjöngő kedvvel szökött fel e szóra kerevetéről, s elébb
105      18|      kétségbeestében Azraëlére veté fel szemeit, mintha azt remélné,
106      18|            Gyermekem sírása ébreszt fel – szólt Mária szelíden,
107      18|           kigyulladt arccal szökött fel helyéből, térdre emelkedék,
108      19|          semmi hírnököt hozzá, hogy fel ne háborítsa, mert mikor
109      19|             bég felvillanyozva kelt fel e szóra helyéről.~– Ő külde
110      19|           Panajot hidegvérrel szedé fel a legurult fiolákat és katulyákat
111      19|       Hívass zenészeket, s nyittasd fel kapumat. Virágokat rakass
112      19|            azonban életvidoran kelt fel fekhelyéről, lehányta magáról
113      19|          jöhessen onnan, s hívjátok fel barátaimat, akik ismerőseim,
114      19|           nézte rimánkodva, mint ül fel betege most mindjárt a táltosra,
115      19|       könnyen, mint a szöcske, veté fel magát a nyeregbe. A két
116      19|      Kétségbeesve tekinte az ifjúra fel, s fuldokolva monda:~– Te
117      19|         szeretem, s e hittel áldozd fel magadat érte. Ma éjszaka
118      19|             kezét, hogy annál fogva fel bírja magát emelni.~– Igen.
119      19|              s azután ijedve ébredt fel ismét, s kapkodva tekinte
120      21|          Azraële nincs, miért jönne fel még reám a nap, ha Azraële
121      21|      elszorult kebellel fohászkodék fel Istenhez a kísérlet e végpercében,
122      21|             komparadzsik, s futásuk fel van fedezve.~Nem történt
123      21|        kerülvén, ne ő áldoztassék-e fel, s míg a levél visszajön,
124      21|          lenni, mint ti. Egy vérpad fel van már ütve a budai várudvaron,
125      21|           alatta.~– Ki az? – kiálta fel Hasszán ijedten, s kardjához
126      21|         friss vezetékkel, váltsátok fel a lovakat, s azután el Nógrád
127      21|            bég csak ekkor lélegzett fel szabadon, mintha sziklák
128      21|          megdicsőült arccal tekinte fel a magasba. Két csillag nézett
129      22|            magasztos vággyal emelve fel… Nem, ez arcra nem lehetett
130      22|              mosolygó arccal lépett fel annak párnáira, ott lefeküdt
131      23|         Apafi, vak dühvel emelkedve fel székéről. – S hol van ez
132      23|             az én kalpagomat tetted fel, ide vele, ez a tied! –
133      23|           azután csak odakünn tette fel ismét, hogy a bohóc másodszor
134      23|       fejedelemhez, s ágyából verve fel, elmondá neki, hogy Béldi
135      23|           nem őnagysága ellen vette fel a hadakat, hanem az ország
136      23| összehívatni a végvárak hadait, s a fel nem ült székelyekre parancsot
137      23|            a harcot, uram – sóhajta fel Csáky.~– Kikerülhetjük –
138      24| Maurocordato prófétai ihlettel fogá fel, s kebelrendítő lőn szava,
139      24|  személyében a magas porta ellen is fel merték emelni gonosz fejeiket,
140      24|    rendületlen önmegtagadással vevé fel a szót, s miután ezúttal
141      24|      nincsen.~– Van nekem! – kiálta fel Béldi mellett egy hang,
142      24|           mit kellene tenni, – vedd fel azt te. Egy izenet a határszéli
143      24|            a dolgot, dühösen ugrott fel ülhelyéről, s letépve turbánját,
144      25|         macska módra pillantva néha fel, s olykor-olykor ravaszul
145      25|          nemismerést tettetve bámul fel rá, odainti őt magához.~–
146      25|           beste lélek fia! – kiálta fel Székely László uram, széttekintve
147      25|           mindent, s akkor ő menten fel fog benneteket szabadítani
148      25|    bilincseik közt táncolva követék fel a lépcsőkön a porkolábot,
149      25|          tudósítást, jókedvvel ment fel a basához, kiben azonban
150      25|        Ajász basa.~– Soha! – kiálta fel magánkívül, örömében kacagva,
151      25|           basa elé hoztak; a fickók fel voltak öltöztetve csatlósoknak,
152      25|       hitetlen gazemberek! – ordíta fel Feriz bég, homlokára csapva
153      26|             szabad vagyok? – kiálta fel a nő tétovázó, reszketeg
154      26|          Esküszöm Allahra! – kiálta fel az ifjú, kebléhez szorítva
155      26|        gyermek.~– Kicsoda? – kiálta fel kigyulladt hős arccal az
156      26|              Amíg Feriz bég kardját fel bírja emelni, nem nyúl addig
157      27|         Egyszerre nyugtalanul emelé fel a lábainál fekvő eb okos
158      27|            Pál elé.~– Nőm! – kiálta fel a fogoly, s láncaiba fogódzék,
159      27|    hazaárulóét!~– Emberek! – ordíta fel, láncait keserű dühvel rázva
160      27|          bámulattól szótlanul fogák fel az alélt asszonyt, s anélkül,
161      27|      hitetlen gyaur kutya! – kiálta fel fennhangon a renegát, úgy,
162      27|     láttalak soha.~– Ejnye! – kiált fel Zülfikár – bár még azt is
163      28|         alakjait, s csak most tűnik fel előttem, hogy szüntelen
164      28|              ott a temető.~Keressük fel Arankát és Ferizt.~Végre
165      28|      vonatva, dobogó szívvel kiálta fel:~– Valóban, ez ugyanazon
166      29|          csak délutánra szakadozott fel, végtelen sötét felleg alakjában
167      29|           elhomályosítani; úgy tűnt fel, mintha éppen a napot ölte
168      29|        korábban, majd későbben jött fel az égre, néha fényes nappal
169      29|          imádságot a cselédjeinknek fel ne olvasnók, s alig van
170      29|         szegény embereknek utóbb is fel kellett szedni a motyóikat,
171      29|            Megtébolyodott! – kiálta fel Apafiné, arcát kezébe rejtve
172      29|              fájdalmas arccal kelve fel helyéről, s odalépve a tanácsúr
173      29|          fejedelemnő sikoltva ugrék fel.~– Ah! Mi ez? – kérdé halálsápadtan.~–
174      29|     fővezérhez.~Azzal sétálni kezde fel s alá szobájában, mintha
175      30|           vérét és kardjait ajánlva fel a szultánnak, ha nekik Magyarország
176      30|      vezérek szörnyűködve kiáltának fel minden újabb hírre, csak
177      30|           Allah keze által bontható fel”; – az Alkorán ismét azt
178      30|          fogadásod tartja nem kelni fel a földrül; – vagy ha alamizsnát
179      30|            a semmibe, hogy oszoljon fel benne – szólt a mufti, s
180      30|     hanyagul lógott vállain, kardja fel volt kötve oldalára, de
181      30|         dugva.~Senki sem tartóztatá fel annyi szobán keresztül a
182      30|              a harc tombolásai közt fel fogod találni bajnoki szívedet,
183      31|        meglepetés kiáltása hangzott fel ajkaikról, amidőn az előttük
184      31|          túlsó oldalára, ott ütteté fel sátrait.~Teleki nyögött
185      31|    mosolygással tekinte a sátorában fel s alá száguldó fejedelemre,
186      32|          császár tartománya lett, s fel volt bontva a szövetség
187      32|          léptekkel a szobában alá s fel. S fennhangon beszélt magában
188      33|        bércek között csak úgy tűnik fel, mint egy kicsiny halom,
189      33|           mi úgy akarjuk! Támasszák fel az elesett hősök seregeit,
190      33|         kérve, unszolva, hogy vegye fel újra kardját, s vállaljon
191      33|        Rögtön új hadakat gyűjtetett fel; jutalmakkal buzdítá a harci
192      33|              hogy rögtön nyergeljék fel harci paripáját; kardjai
193      33|         erőnek hasznát tudta venni, fel tudta fogni a tér és helyzet
194      33|         meggyújtva, úgy lövöldözzék fel a levegőbe, hogy azok a
195      34|      kegyelmed.~– De uram – pattant fel Teleki, egészen zavarba
196      34|             csak néha-néha hangzott fel a méla éjben távol csörtető
197      34|             Feriz bég búsan sóhajta fel:~– Óh, énnekem már nincs
198      34|         kapaszkodva, kötelet vittek fel magokkal, s azokat kiálló
199      34|             malomkorongot állítának fel, s úgy húztak fel egyenkint
200      34|         állítának fel, s úgy húztak fel egyenkint minden embert,
201      34|       lássátok, hogy a kardot hiába fel ne kötöttétek légyen. Harcoljon