Fezejet

  1       1|      belépkedtek a kápolnába, s ott most énekelnek. Nekem hajam szálai
  2       1|             hajam szálai borzadtak; most sem tudom, miért nem futottam
  3       1|             Oly igazán láttam, mint most kegyelmedet; ma újra beszéltem
  4       1|             magiszter Szénási éppen most érkezett oda, de semmire
  5       1|  nagytiszteletű Magyari László uram most mindjárt bővebben meg fog
  6       1|          templom számára. S mi vagy most? Sehonnai, ki sehol sem
  7       1|     kihízott képpel állsz elénk, ki most mankó után húzod a lábadat,
  8       1|        akármivé mássá változhatnál, most megállj előttem, és felelj
  9       3|     lepecsételt levél, melyet éppen most hozott nagy sietve Brassóból
 10       3|         ideig egy szót se szólt, de most fel lévén tüzelve a sörbetes
 11       4|           durcásan –, érek is én rá most firkáitokat olvasni. Eredj
 12       4|         harc, ha én pihenten vívnék most veled. Dőlj le kissé ide
 13       5|            ront rá a maga ügyeivel.~Most is éppen Naláczi van nála,
 14       5|          Tán biz azt, hogy mivel én most hadakat gyűjtök, nekem nagy
 15       5|             Kászonyihoz íródeáknak. Most éppen írni fogok nekik,
 16       5|             nem is álmodott senki!)~Most lássuk a másik levelet.~
 17       5|         levelet.~Csereinek még csak most kezdett izzadni az üstöke,
 18       5|             ki nádjából a tintát.~– Most fogd e leveleket, s vigyed
 19       6| vendégfogadó: az majd útbaigazítja; most isten hírével, pusztuljon
 20       6|           dobogó! Mind ott vesztek. Most is ott látni a csontjaikat.
 21       6|             hírből régen tudjuk; de most azt szeretnők egyszer megérteni:
 22       6|        kezdett elkövetni a ló, hogy most már igazán nem tudott rácélozni
 23       6|          Kökényesdivel harcoltak, s most a támadt zajra menekülni
 24       6|  mindkettőnek darabokra tört már, s most mindkét kézzel megragadták
 25       7|    bántsátok azon ártatlanokat, kik most Isten árnyékában nyugodtan
 26       7|          pedig – folytatá a barát – most első próbául egy istenfélő
 27       7|            szét akartak szaladni.~– Most pedig mielőtt határozatunk
 28       7|           lánykáját tartva kezén.~– Most szabadítsuk meg Kolozsvárt –
 29       8|           fejedelmet tudósítani, ki most Nagyenyeden mulat.~– Igaza
 30       8|     megijedt, elgondolva, hogy azok most visszahozzák az egész rablóhadat
 31       8|         kegyelmetek egyetértenek, s most azok egy tappot sem akarnak
 32       9|       tornyaikat a szentegyházak; … most lassankint leszáll az est;
 33       9|            elébb hordott szárnyain, most két századdal vetett ismét
 34       9|        rongyos kalyiba ott van, hol most a redout-épület2 áll, azzal
 35       9|             látott már ilyfélét, de most mégsem állhatá meg, hogy
 36       9|            hogy ötszáz arany. Nézd, most lerúgja hímzett papucsait,
 37       9|             azt a szőke hölgyet, ki most aranyfésűvel húzza végig
 38      10|           kihúzta magát a hadból, s most csupán Kucsuk basa és fia,
 39      11|             sohasem szeretett, csak most tanul még szeretni, elkábulni,
 40      11|         szállt meg.~– Ez még szebb, most meg a diófát jegenyének
 41      11|              Meg volt bűvölve, mint most, meg voltál rontva, jó Yffim.~–
 42      11|            mormolt magában hozzá. – Most nézz, és láss.~A bég tett
 43      11|           szebb a karcsú virágénál; most erre fordul, ah, mi bájoló,
 44      12|            alatt levelet visz. Csak most érkezék a szigetre, azelőtt
 45      12|            érzékenyen könyörgő alak most büszkén, délcegen áll előtte,
 46      12|         igen, elhatároztam magamat. Most mindjárt.~– Mit beszélsz?
 47      12|             halállal fenyegettél, s most rám akarod bízni éltedet.
 48      12|           hangon mondá Majmunnak:~– Most siess. Ha el akarsz veszteni,
 49      12|      partnál leszünk. A Duna széles most, mert meg van áradva, alig
 50      12|           távol vidékekre repült.~– Most szólhatsz vele – monda Majmun
 51      12|            vissza a szerecsenhez.~– Most vissza a szigetre!~S újra
 52      12|             a túlpartra kísérd, hol most Feriz bég tábora áll. Ti
 53      12|        fölkeresed azon helyet, ahol most valánk, s ha találsz ott
 54      13|           mint a bánfa virágos ága, most ott térdel a sánc szegletén,
 55      13|             hintázta magát a sálon, most délceg paripán hintázza
 56      13|           lövöldöztek az ablakokra, most visszatarthatlan dühvel
 57      13|             helyre népet ijeszteni. Most tűnt még csak ki az ozmán
 58      13|      maradjatok azon helyen, melyen most álltok, és tovább ne nyomuljatok,
 59      13|        keresztül gázol a túlpartra. Most megdördülnek az ágyúk. E
 60      13|         elrejtve sánckosaraik mögé. Most éppen torkaik előtt áll
 61      13|     helyökbe; a roham ismételtetik. Most már az ágyútűz sem tartja
 62      13|      szekérsáncot vonni maga előtt. Most egy harmadik, majd egy negyedik
 63      13|           sorsa volt semmivé lenni, most a töröké lesz az. A Küprili,
 64      13|            elébb, sóhajtások mezeje most. Haldoklók, kínzott tetemek
 65      13|    halottért lehullana egy csillag, most sötéten maradna az ég. A
 66      14|         szót fogadott, lefeküdt, de most már ő is reszketett. Maga
 67      14|           hidegek, mint azelőtt.~De most a nőé maradt az. Midőn férje
 68      14|         tábort nagyon megverék ott. Most a budai vezér, hogy magát
 69      14|      keresztülesett lova nyakán; és most „rajta Gryllus!”~A derék
 70      14|            érezné, hogy urának élte most őrá van bízva, tízszeres
 71      14|              visszakiáltva rájok:~– Most jöjjetek utánam!~A paripa
 72      14|          hamarább jönni! Mit tegyen most? Visszaforduljon-e? Hátha
 73      14|             mindig gondolatjában, s most már csak előremenni volt
 74      14|        ötlet megszabadította volna, most már késő volt: mennie kellett,
 75      15|       kapuőr, s jelenti, hogy éppen most kanyarodott be az utcába
 76      15|          révéről vissza, s kinek ha most Budáig kell utazni, az út
 77      15|           Hát nincs-e az a buzogány most is az oldalán? Úgy van!
 78      16|            került, de megtevénk. És most a budai basa, ki minden
 79      16|    szégyenpírt, kegyelmed kérdezte, most osztozzék velünk.~Apafiné
 80      16|           bátorság volt honfierény, most a gyávaság az. Ha elfogadtátok
 81      16|           előtt láss könyörögni… És most mondjatok határozatot, de
 82      17|       mindkettőt megölelgetve. – Én most sátorom rekeszébe távozom,
 83      17|             csak gúnyból szeretett, most szeretni őrületből. Ne engedjétek
 84      17|           sőt tanuld meg, hogy akit most Sztambulba küldök, az a
 85      17|        főember legyen. Ha nem tudok most helyettem mást áldozatul
 86      17|              meg kellett őrülnie.~– Most hívjad a basákat, s vonasd
 87      17|        nekem, miféle ezred az, mely most sátorod előtt harsogó zenével
 88      17|           meglehet, hogy ezen ezred most érkezett ide, és még nekem
 89      17|      parancsára a vízivárosban, hol most a Császár-fürdő áll, létező
 90      17|             A szomszéd dombon, mely most szőlőkkel van beültetve,
 91      17|       mutatva néma jelekkel, hogy ő most a kioszkban fekvő beteg
 92      17|            azalatt Feriz béget, kit most is, mint egyébkor, a vén
 93      17|    mennyivel több tűz égett azokban most! – A nyári nap, a téli naphoz!~
 94      18|         Hasszán basa első kegyence, most a kegyencnők szolgálója,
 95      19|           ha emlékezel még e szóra, most bizonyítsd be azt. Legkedvesebb
 96      19|       orvosnak.~– Jól van, Gergely, most elmehetsz – szólt az nyájasan,
 97      19|      rimánkodva, mint ül fel betege most mindjárt a táltosra, ki
 98      19|         azon választ nyeré, hogy az most senkit sem akar elfogadni.
 99      19|         volt az ifjú oly szép, mint most. A hosszú betegség gyengéd
100      19|             szeretsz. Igaz-e ez még most is?~– Lehet-e téged szeretni
101      20|         követet kegyes kézintéssel.~Most egy szarácsi következett,
102      21|      kezéhez nyúlt.~– Ne imádkozzál most, ráérsz imádkozni később.~
103      21|       leszünk – suttogá Máriához. – Most segíts menekülésedet siettetni.~
104      21|               suttogá utána halkan.~Most már elég hosszú volt az
105      21|           az ablak keresztfáihoz.~– Most engem hagyj elébb lemenni –
106      21|           akkor Máriához fordult.~– Most már imádkozhatsz; mert meg
107      21|            ifjú szpáhivezér – éppen most jövök a szultántól, kezemben
108      21|            asszony a kerek világon! Most nála kellene lennem, ha
109      21|            herceg kezet adott rá.~– Most már csak az a kérdés, hogy
110      21|              S melyik kapun lehetne most a várba jutni?~– Egyiken
111      21|        álltunk egymással szemben, s most mint önfeláldozó barátok
112      21|              Itt nőd és gyermeked!… Most siess!…~– Máriám! – rebegé
113      21|         ölelve őt és gyermekét, kit most látott először, s ennek
114      21|          hozzá. – Akkor én győztem, most te győztél. Isten veled.~
115      21|         vagyok!… Először életemben… Most mehetek – meghalni.~Feriz
116      22|     testétől, mint ahogy iszonyodik most, s borzongással tölti el
117      22|            És gondolá, hogy az ifjú most ablakában ülve néz a sziget
118      23|    kénytelen vezetni, s az ellenzék most látta idejét túlfelől felemelni
119      23|            S hol van ez az ember?~– Most börtönben, de majd nemsokára
120      23|           nagyon idétlennek találta most e tréfát, s torkon ragadta
121      23|           írta legelső alá a ligát, most ugyanaz a fegyver sújtotta
122      24|        nemesen, nyugodtan.~Arca még most is férfiasan szép volt;
123      24|            ősi tűzhelyeink mellett, most gyermekeink, feleségeink
124      24|      fejedelemre, mint amilyenekkel most körül van véve, figyelmeztessétek
125      24|  magyaroknak, mint hogy a nagyvezér most éktelenül lehordja őket,
126      24|           nem szólt elég alázattal? Most karóba húznak mindnyájunkat…~
127      24|             bántódástok nem lészen. Most menjetek ki békével, ha
128      24|          kihozott vezér is kiabált, most már komolyan szitkozódva,
129      24|      szegénységünktől tellett, íme, most is a jámbor fejedelem nem
130      24|            kegyért, melyet ez ember most nemes ellenzéssel visszautasított.~
131      24|             elégült mosolygásáról s most kapott kaftánjaikról, hogy
132      25|          lovat – monda Feriz bég –, most azért jöttem e tájékra,
133      25|          állapotját. Hova szoktatok most rabolni járni, Zülfikár?~–
134      25|      öntudatban, hogy amit mondott, most az egyszer szórul szóra
135      25|       szpáhi halála fontosabb tárgy most Sztambulban, mint Candia
136      25|      láncokat Béldi Pál uramról, ki most makacssága miatt Jedikulában
137      26|         élettel tartozom neked, azt most visszafizetem. Jertek utánam.~
138      26|            külön ország börtönében. Most végy búcsút gyermekeidtől,
139      26|          nem engedi, hogy féljenek. Most végy búcsút, és siess.~Béldiné
140      26|            nekem engedni, hogy mint most, akkor is szeresselek titeket?
141      26|      idvezülök? Amily boldog vagyok most, midőn börtönszomszédságban
142      27|           rázva meg, Béldi. – Ha én most nem volnék Béldi Pál, az
143      27|         halálát, kétszáz aranyba, s most felét lehúzod; te hóhérnak
144      28|         történetem alakjait, s csak most tűnik fel előttem, hogy
145      28|    bírhatása éltének végcélja volt, most alig néhány arasznyi távolban
146      28|        látszott közeledni.~– Ha ott most az én atyám jőne! – rebegé
147      29|             napot ölte volna meg, s most annak vérében fördenék.~
148      29|            italra a lakosságnak, az most a két hegy összezártával
149      29|           is magasabb lett, úgyhogy most nem látszik ki az egész
150      29|             szavait a szószékről:~– Most senki sem mer ellenetek
151      29|          gyermekkirály nem feküdnék most halva. – Adná Isten, még
152      29|       béjöttek soványan a hazába, s most mind úgy meghíztak, hogy
153      29|             mellett töltöttem, csak most jöhettem el mellőle, el
154      29|         értem e hasonlatot.~– Pedig most is esőért könyörög az ország,
155      30|          pergamen porrá égett.~– És most elszórom ennek hamvait a
156      30|        vannak fejem fölött, s nekem most nincs szívem, és semmi érzésem,
157      30|         Elveszted e harcot, amelyet most kezdesz, mert vezéreid tehetetlenek –
158      30|              majd, amidőn azok, kik most benneteket felbiztattak
159      30|         fordulni, majd ha azok, kik most egy sorban állanak veletek,
160      31|             atyafiak.~De Teleki még most sem akarta magát megadni
161      31|           elmondta Thökölynek, s ez most elégtételt követelt a nagyvezértől,
162      31|           kezét, így szólt:~– Ha én most az az ember volnék, akinek
163      31|           az én oltalmam alatt áll; most is az én sátoromban tartózkodik,
164      31|          generálisa nem lett volna; most is csak fejedelme kegyének
165      31|         megtartá lélekjelenlétét, s most az ő oltalmára van szorulva.~
166      31|            több kenyeret nem eszel. Most is kezemben volnál; ha a
167      32|            ő sürgette a hadakozást, most, midőn azt egész erővel
168      32|            azt mondva: „Ezt a pénzt most hozta Apor István a harmincadokról,
169      32|            azelőtt kerülte az álom, most meg úgy-úgy rájött, hogy
170      33|          aki meg akart szabadítani. Most álljanak elő azok, akik
171      33|          előtt tett fogadás lapját, most törüljék le a történet lapjáról
172      33|            sorban kezdték a harcot, most ellenünk fordulva folytatják
173      33|            a régi gyülevész volt ez most is, de új szellem lelkesíté
174      33|            új szellem lelkesíté azt most, új vezér állt előtte, kit
175      34|     Törcsvárhoz úgy, mint Bozzához.~Most az egyszer igaza volt Telekinek,
176      34|   szabadítani e derék asszonyt; még most is védi magát?~– Többé nem.
177      34|        tettem úrrá; az árulta el, s most fogva tartják. Óh, hidd
178      34|        Ferizhez, mondva, hogy éppen most hozzák hírül, miként Heiszler
179      34|          Thökölynek nyújtá kezét:~– Most már én is azt mondom, hogy
180      34|        emberi láb nem taposta soha. Most ez ösvénytelen ősvilági
181      34|           kit a vajda elűzött, s ki most saját költségén két zászlóalj
182      34|           az augusztusi hő napoktól most ki volt egészen száradva,
183      34|              Jó vitézek, erdélyiek, most az ideje, hogy a mi felséges
184      34|           volt szúrva dárdával. Még most sem magáért aggódott, hanem
185      34|       Heiszler kétségbeesve küzdött most saját emberei ellen, kik
186      34|     legnagyobb nyeresége a harcból.~Most mind a ketten távol Nikomédia