Fezejet

  1       1|          menni, ahol egy óra hosszat neki orgonálnia kell, mihez a
  2       1|             összetalálkozol, elmondd neki, hogy adott nekem az ég
  3       2|           dandáraihoz, s szabad volt neki lehúzni a papucsait, mikor
  4       2|        fizetése ruhára is kevés volt neki, s ha saját kezeivel nem
  5       2|             vágyainak netovábbja. Ha neki egy tehene volna, ki volna
  6       2|          tarka? előre nevet is adtak neki, s a ház mellé leveles színt
  7       2|       kiosztani, egy-egy megtetszett neki, megtartá magának, a béresnek
  8       2|       fogyjon, de az sehogy sem ment neki. Mikor palotát akart építtetni,
  9       2|          építtetni, hogy alig került neki valamibe; hanem az igaz,
 10       2|              viszontagságait, átadta neki, a szultán kegyelemlevelével
 11       2|              e kaftányban. A szultán neki levelet küldött. A szultán
 12       2|            szultán világosan megírta neki, hogy ezt a kaftányt viselje.
 13       2|       tanulni, hanem hozatni kellett neki francia nevelőnőt, kitől
 14       2|         Moldaviában építve van, hogy neki nem maradna más, mint az
 15       3|       menyasszony, amit apja hordott neki, nem bírt volna megmozdulni
 16       3|          zöld préselt bőrszéket kell neki adni az arany kerubimokkal;
 17       3|              támasztalan széket kell neki adni, hogy meg ne vethesse
 18       3|            azt a legkarcsúbbat, mert neki mindenkivel kell koccintani,
 19       3|           visszaviszem a kegyelmedét neki.~A jó öregúr egészen elragadtatva
 20       3|     körülállókhoz, amit csak egyedül neki bocsátának meg, szeretetreméltó
 21       3|           lábával, midőn azt mondják neki, hogy várjon, mert a gróf
 22       3|              ifjút, nyájasan köszönt neki, mire Feriz bég mély melankóliával
 23       3|         fogja számodra írni, adjatok neki pergament és írónádat.~Feriz
 24       3|         kezét, s epés tréfával monda neki:~– Ha már kegyelmed saját
 25       4|         kulacsból, sőt még felelt is neki, ha kérdezé.~Egy vékony
 26       4|    ellenfelére, mintha vissza akarná neki adni a nyájas tanítást,
 27       4|          feletti vigyázat ajánltatik neki, egy kicsinyt megállapodott: „
 28       5|        semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy nagyon haragszom rá,
 29       5|     felejtkezem meg róla. Mondja meg neki, várjon a kapuban az íratandó
 30       5|        Erdélyből sietve. Említse meg neki, hogy a kolozsvári piacon
 31       5|       olvasást, sem toll alá mondást neki meg nem engedsz, erre én
 32       5|              ti férfiasan feküdjetek neki a dolognak, s hűségeteket
 33       5|        rebarbarás vizet, odaadta azt neki inni, mire Teleki takarója
 34       6|         volna. Legény legyen az, aki neki nyomába hág, ha egyszer
 35       6|            nem is kettőt, s előadván neki a maga ügyét, ráuszítja
 36       6|             még tán azt is megsúgták neki, hogy a leány igen szép
 37       6|         honnan bújtak elő, mondák el neki, hogy mi történt az éjszaka,
 38       6|            felőle, s mely okot adott neki a magyarországi hadjáratból
 39       6|              támadt résen keresztül, neki a pusztának! Mehettek aztán
 40       6|          azon kérelemmel, hogy adjon neki helyette rézpénzt. Fel sem
 41       6|               No, minthogy ő az, hát neki megteszem. Pedig másnak
 42       6|              Raining. – Hát nem volt neki összeköttetése a francia
 43       6|     kínlódnék, egyszerre úgy tetszik neki, mintha valami lovas alakot
 44       7|             amit a gazdagok fizettek neki, abból jutott a szegényeknek;
 45       7|         Gergely barát, s súgva mondá neki:~– Kegyelmed fogasson ezalatt
 46       7|        falába fogózva, s úgy tetszék neki, mintha a fal ki akarna
 47       9|     iparkodott mindegyik megtetszeni neki, remélve, hogy az elviendi
 48       9|            hogy az emberek örüljenek neki.~Míg az érdemes embercsiszár
 49       9|           amit ezer aranyon tartanak neki, kétezeret ád érte.~A leány
 50       9|           mondok sokat –, átengedném neki száz dinárért.~– Istenkáromló,
 51      10|         sokáig, s mégis úgy tetszett neki, mintha e dallamon keresztül
 52      11|              jönnek, nem engedik meg neki az összes hadak vezetését.~
 53      11| szeszélyeinek föláldozott, és hízelg neki; annál nagyobb baj annak,
 54      11|              haragosan.~– Engedj meg neki, uram – engesztelé őt Azraële. –
 55      11|     testvéremet, miért nem mondhatom neki, mint teneked: én szeretlek,
 56      11|         látott, amit a lyány mondott neki, nem is gyanítva, hogy azon
 57      12|          midőn ura kalandját elmondá neki.~Szemei szüntelen körös-körül
 58      12|            Ússzál át hozzá, s add át neki e bokrétát. Ha nem cselekszed,
 59      12|   nyárfalevél, s oly nyugalmat adott neki.~A szigetre visszaérve,
 60      12|              szerecsent, s azt mondá neki:~– Ma reggel, midőn meghajnallik,
 61      13|                 Urad bolond – felelt neki Hasszán –, hát repülhetek
 62      13|              egy sincs, ki meg merné neki mondani: szállj le lovadról,
 63      13|            senki sincs, ki meg merné neki mondani: „Azok saját seregeid,
 64      13|            Ez ötlet Istentől adatott neki. A moldvai herceg régóta
 65      13|              adni senki sem meré azt neki.~Izmail basa rögtön sietett
 66      14|              daliás tekintetet adott neki, s eligazgatva azt annak
 67      14|         homlokához értetve, átnyújtá neki.~A herceg felszakítá a levelet,
 68      14|             egész parasztgőggel inte neki, hogy menjen ő elöl.~Mária
 69      14|              nem siettetek?~– Adjunk neki pénzt.~– Nem fogadja el.
 70      14|              fogadja el. Mit érne az neki; ha a herceg nélkül megy
 71      14|            de a főcsausz nem hagyott neki békét:~– Csak üljön fel
 72      14|           fejedelem tanyáz. Elmondám neki kérelmedet. Az istenért! –
 73      14|             erre találna szökni, azt neki kiszolgáltassuk.~A herceg
 74      14|            erőszakos hévvel könyörge neki:~– Fuss! Mentsd meg magadat,
 75      14|              előtűnni, s úgy tetszék neki, mintha mindig látná benne
 76      14|            előtt sötétül a világ, és neki nem lehet, nem szabad elalélni,
 77      15|        fájdalom van az országban, az neki is mind fájdalom, pedig
 78      15|         világ előtt, ha menhelyet ád neki, a porta semmivé teszi.~
 79      15|             előtt mégiscsak derogált neki e tisztelgés; ahelyett megfogá
 80      15|        valamiképp kezet csókolhasson neki.~– Hívatni méltóztattál,
 81      15|         mielőtt válaszolhattam volna neki, elájult. Talán meg is hal.~–
 82      15|             Hanem legalább megmondja neki, ami az első percben eszébe
 83      15|       kinyitott ajtó küszöbén, mondá neki mennydörgő hangon:~– Hallod-e,
 84      16|             útját. Mi visszaizentünk neki, hogy ide semmi esetre se
 85      16|       keserves somma pénzt fizettünk neki, hogy legalább az évi adót
 86      16|   foganatosítsa rajtunk, s nem teend neki senki jobb szolgálatot Erdélyben,
 87      17|                Tulajdon leányát adta neki a nagyúr feleségül, s minden
 88      17|            azt nem teended! Meg kell neki halni, hogy te megszelídülj,
 89      17|             mellé, s hátat fordított neki.~Erre közeledő dobszó hallatszék,
 90      17|             leendett ágyul szolgálni neki.~Ez időben Azraëlet nagyon
 91      17|            felvettem, és úgy örültem neki. Mit jelent ez?~Azraële
 92      17|           dőlve, szép ujjain elkezdé neki számlálni.~– Amaz aranygyümölcs
 93      18|    sajnálkozva gondolt reá, hogy ezt neki meg kellend ölni.~Olaj bég
 94      18|              egy jó tanáccsal kívánt neki szolgálni, s e célból közelebb
 95      18|          menekülhet. Én jó őre fogok neki lenni. Én ki nem bocsátom
 96      18|              ötvösét, megparancsolva neki, hogy készítsen rögtön egy
 97      18|    elszabadulhasson abból, amit csak neki kell hallani, s nehány szót
 98      19|            meg, és erős hittel mondá neki: „Ne félj, megszabadítunk”.~
 99      19|               hogy jó hírt hoznak is neki, ő mindig úgy ki tudta annak
100      19|             elment, s ha azt mondták neki, hogy magának a török szultánnak
101      19|    ijesztgetés, vele magával kellett neki beszélni, ha mindjárt a
102      19|      férfiasan, szilárd hangon monda neki:~– Te addig maradj nálam,
103      19|       találkozék Hayattal, s elmondá neki az izenetet Azraëléhez.~
104      19|           látszott, hogy idő kellett neki, míg gondolatait csak annyira
105      20|        rendkívülibb dolgokat mondtak neki, annál inkább hitte.~Így
106      20|         inkább hitte.~Így mutogatott neki Azraële követeket, hírmondókat
107      21|           Gyorsan segédkezet nyújtva neki, lebonták a folyondárt,
108      21|             együtt. Azraële segített neki leszállni, s azzal elkezdtek
109      21|               hol meg a fejével esve neki; egy puttonyos német kofa
110      21|            ismer, s ha én azt mondom neki, hogy én fogtalak el, el
111      21|              én fogtalak el, el kell neki hinnie; különben beverem
112      21|        meglát. Én azonban nem foglak neki átadni, én vagyok felelős
113      21|              az, csak a szél feszült neki a függönynek, kiterjesztve
114      21|         ajtóhoz tartva – úgy tetszék neki, mintha közelgő lépteket
115      21|              térdeit, s oly jólesett neki, hogy az megengedé azt.~–
116      21|         hajtá le fejét, mintha fájna neki átgondolni e szavak értelmét,
117      22|             jő ki belőle, és nem fáj neki az.~A hölgy e gondolattal
118      22|            ifjától elvált, azt mondá neki:~„Ha kioszkodba érsz, ne
119      22|           fölemelkedék, úgy tetszett neki, mintha ama tünemény feléje
120      22|           Nem, ez arcra nem lehetett neki ráismerni, ily szépnek ő
121      22|         haldokló kívánsága.~Jólesett neki arra gondolni, hogy őt megcsókolta.
122      22|          maga előtt; és úgy tetszett neki, mintha a fényes füstfelleg
123      23|        vezérelteték; így átka maradt neki, hogy Erdély kicsiny volt
124      23|              pecsétgyűrűt, azt mondá neki:~– Nézze meg kegyelmed e
125      23|          hogy utóbb kérve könyörgött neki, hogy ne nyelje el.~Apafi
126      23|        kezébe nyomták, ujjal mutatva neki a papíron, hová írja nevét. –
127      23|              Csereinek, meghagyatván neki, hogy a foglyokat rögtön
128      23|              a bohóc mellett kellett neki elhaladnia, s ez azonnal
129      23|              elé hívatá Csereit, s a neki szóló levelet átadva, mondá:~–
130      23|         megölelve nejét, hálát adott neki, hogy őrködött felette,
131      23|           ágyából verve fel, elmondá neki, hogy Béldi feltámadt ellene,
132      23|            Béldi, amidőn hírül hozák neki, hogy Bethlen Gergely a
133      24|    elégületlen arccal; – minthogy ez neki szokása, s más képet nem
134      24|            vezérhez, s kezet csókolt neki, a többinek útját állta
135      24|        előmenetele legyen, ígérjetek neki vagy hetven erszénnyel többet,
136      24|             el a vezér ajánlatát.~Ha neki tették volna ez ajánlatot,
137      25|            bég lova mellett, ki inte neki, hogy kövesse.~– Sok pénzt
138      25|             kevés osztalékot ígértek neki, nehány arany fölöslegért
139      25|           ilyenforma parancsot adott neki:~– Ülj lovadra, és menj
140      25|             László uramhoz, és szólj neki ekképpen: „Ajász basa jó
141      26|              mennyi alatt elmondhasd neki, amit szenvedtél. Ő tehozzád
142      27|        Székelyt, hogy nem fizette ki neki a méreg árát.~Odabenn a
143      28|           földről látta, úgy tetszék neki, mintha az égből nézne le
144      28|        csillaggal távolabb az égen – neki is utána kelle menni.~Napról
145      28|        hervatag virágot, s megengedé neki, hogy napfényes délutánokon
146      28|             egy pohár vizet nyújtson neki, hogy suttogó szavával vigasztalja,
147      29|           jámbor emberek még örültek neki, hogy a kertjeik közelebb
148      29|        elment Jupiterhez, hogy adjon neki szarvakat, s ott még a füleit
149      29|        gyötrelmes dolgokat mondva el neki, úgyhogy a fejedelemnő szörnyűködését
150      30|         kegyelmes leend hozzátok, ha neki Magyarország visszafoglalásában
151      30|        vakarva, míg a vezér nem inte neki, hogy elmehet.~Hja, a török
152      30|          rajta segíts, ne feleld azt neki: majd holnap, mert ma fogadásod
153      30|        kalifát az úton, s azt mondja neki: szállj le lovadról, s cseréld
154      30|              velem köntösöd! nem mer neki ellentmondani, hanem teljesíti,
155      31|        annyit áldozott érte, kellett neki megszégyenülni benne.~Midőn
156      31|             de a fejedelem elmondott neki mindent.~– Hallja kegyelmed,
157      31|          visszás érzésektől.~Apafi a neki sajátságos cinizmussal folytatá:~–
158      31|      csausszal, s jelenté: miszerint neki a nagyvezértől parancsa
159      31|           uradhoz vissza, és mondjad neki: hogy Teleki Mihály uram
160      31|              defterdárt, azt izenték neki, hogy igen helyesen mondta,
161      31|            szomorúságokért, melyeket neki okozott, s melyek utóbb
162      32|         hallgató fülekre; azt mondák neki, hogy ha eddig ő sürgette
163      32|           holta után érzé, mije volt neki e nő. Őrangyala, vigasztalója
164      32|             mentém áráért, nem tudom neki kifizetni, mert egy fillérem
165      32|              fejedelem. Az sem marad neki, amiből az iskoláit kitanulhassa?~
166      32|            legjobban, hogy éhen kell neki meghalni.~Végre azt találták
167      32|            hozzá, hogy bocsásson meg neki, szegény eltántorodott bűnösnek,
168      33|            meglátta a hadat, mellyel neki Erdélyt elfoglalnia kellene.
169      34|              német vezért; elmondott neki egy csomó dolgot, amikre
170      34|              felelni, hogy mi haszna neki abból, hogy ezeket megtudta.
171      34|         Egész haditerveket készített neki, miket Heiszler kegyesen
172      34|         generális oly dolgot mondott neki, amit nem cáfolhat meg.~
173      34|        vajdára bízatott, meghagyatva neki, hogy éjjel-nappal ellenkezzék
174      34|            Heiszler nem is válaszolt neki, csak a kezével inte, hogy
175      34|           ragadtak, s rohantak volna neki, lelkesülten ordítva:~–
176      34|       pecsétgyűrűjével együtt átadta neki, hogy még a csata előtt
177      34|         kénytelen volt magát megadni neki.~Ezalatt Doria csapatjait