Fezejet

  1       1|              csillagászatba, mégpedig annak tisztán tudományos oldalába,
  2       1|               asszonyom házára esvén, annak asszonya, fogván egy dézsa
  3       1|          nehány nap alatt úgy megnőtt annak a híre, hogy krónikákat
  4       1|          által konfiskáltatván, előbb annak kezét ugyan megégette, de
  5       1|               azt férjhez adja, aztán annak fia születik, s az majd
  6       1|            születik, s az majd megnő, annak jó lesz.~A pap kacagott,
  7       1|            igazítás után, belemarkolt annak üstökébe, s megrázá emberül,
  8       2|              nem volt valami ragyogó: annak pappá kellett lenni vagy
  9       2|             ők meg találnak is halni, annak maradjon valamicskéje. Ilyenformán
 10       2|        számára, könnyen bebocsáttaték annak orcája elé, s miután megcsókolá
 11       2|               az ivásban virtuóz? Biz annak kiadta Mihály úr az utat.~–
 12       3|           Aranka leányuk is itt lesz, annak kettőjök közé azt a kék
 13       3|            nem fér maga. Amoda együvé annak a harminchárom pópának,
 14       3|          szabadult tőle, azután pedig annak hír szerinti jegyesét, Teleki
 15       3|           bájos menyasszonyhoz, s míg annak arca egy pillanat alatt
 16       3|           homlokát öröklé a hajadon s annak nyugodt, átható szemeit,
 17       3|           húzódva anyja mellé, mintha annak még mindig ragyogó szépsége
 18       3|              szorítá a herceget, hogy annak Béldinével jutott a beszélgetés,
 19       4|           volna meg karjában, előtűnt annak egész kifejlett idegegysége,
 20       4|       legőszintébb részvéttel törölve annak arcáról a vért, s a legnaivabb
 21       5|           nehány tallért, vigye utána annak a semmirekellőnek, s mondja
 22       5|         felhatalmazást adok neked, és annak szigorú teljesítését követelem.
 23       5|           akként nem legkisebb oka ez annak, hogy a mostani török háború
 24       5|              a tanácsúr arcát, de ami annak vonásaiban látszott, az
 25       5|         feszült vigyázással kísérjük. Annak idejében tudósítni fogjuk
 26       5|       biztosítjuk kegyelmeteket, hogy annak csak a neve lesz hadsereg.
 27       6|         nagyon valótlan alakját látná annak maga előtt.~Kökényesdi uram
 28       6|              nagy széles tó, utoljára annak nekiszorították. Kökényesdi
 29       6|                 Nem lehet! Úgy el van annak dugva a nyílása, hogy rá
 30       6|             van gondjuk.~– Száz arany annak, ki azt a kutyát lelövi! –
 31       6|             egyik hóhérja nyergébe, s annak háta mögött menekült tova.~
 32       6|             de láthatta arcából, hogy annak legdühödtebb ellenségének
 33       7|               unitárius vetődött oda, annak alig találta helyét, tejben-vajban
 34       7|        felugrott székéről, s megkapva annak támaszát, az jutott eszébe,
 35       7|             ezerhatszáz emberünk van, annak mind enni-innivaló kell,
 36       7|              szót vagy egy jelt tesz, annak már fejében a balta; előre.~
 37       7|  visszafordult Kökényesdire, megkapva annak két kezét, s Magyarinak
 38       7|                s fogaival beleharapva annak vaskezébe, mire Gergely
 39       7|             magiszterével, megkötözve annak kezét-lábát úgy, hogy moccanni
 40       7|            magát az ablakon, de amint annak párkányára lépett, s egy
 41       7|             egyik oszlopához, kezével annak falába fogózva, s úgy tetszék
 42       7|             betörjetek, mert tele van annak minden zege-zuga nyavalygó
 43       7|            egyenesen megrohannók, ami annak magas falai és várőrsége
 44       8|            fejedelemre, hogy sürgesse annak kivonulását Magyarországba
 45       9|             búja, öröme az. Jaj volna annak, ki körüljárva a földet,
 46       9|          átellenébe jutott, s mintegy annak ölében fekszik; egy folt
 47       9|      ablakából e tolongást s megértve annak okait, elküldé kegyencét,
 48       9|           talpig összenézte, megfogta annak selyem kaftányát, ujjai
 49       9|             fordítá, egyszerre elállt annak szeme-szája, lábai ott maradtak
 50       9|          percben Yffim bég felé, hogy annak szemei nem kápráztak jobban,
 51       9|            lehelete, aki őt megöleli, annak számára már ássák a sírt,
 52       9|              sírt, s aki őt meglátta, annak jobb lett volna világtalanul
 53      11|               basa paradicsoma van, s annak kincseit még látni is halál!
 54      11|        fussátok e bokrok titkait.~Üdv annak, aki e titkokat megfejté;
 55      11|             örökké ifjú marad; de jaj annak, aki nem, mert ifjan hal
 56      11|               neki; annál nagyobb baj annak, hogy hízelg.~Hasszán basa
 57      11|             félig ölébe dőlve, karját annak nyaka körül fűzé, s ragyogó
 58      11|         szorítá Hasszánt az odaliszk, annak arcát minden szónál csókjaival
 59      12|           tied. A víz iszonytató elem annak, ki rajta uralkodni nem
 60      12|                 megvárta, míg eltűnik annak alakja a bokrok között,
 61      12|       harmatcseppek.~Azután felkeresé annak lábnyomait, ahogy eltávozott
 62      12|           gondolni, miért oly hidegek annak kezei, s miért oly forrók
 63      13|              meghódított tartomány, s annak basája korlátlan hatalmú
 64      13|        rohantak a kolostor udvarára s annak kőfallal kerített kertjébe,
 65      13|               nyilakkal lövöldözve be annak ablakain, elkezdék azt ostromolni
 66      13|            eleven fenyőt gyújtva meg, annak szikrázó világánál özönlék
 67      13|            zárva voltak, s kifeszítve annak ajtaját, megszabadíták azokat,
 68      13|              ágyúig jött, s egyenesen annak torkolatával szemben megállt.~–
 69      14|              férje nyakába, s föltevé annak homlokára büszke sastollas
 70      14|               neki, s eligazgatva azt annak fürtein, megcsókolá bátor
 71      14|       mindenki utánamondja: „áldassék annak neve!”, hogy a csauszok
 72      14|              már látta a hidat, s bár annak dobogója egy eléje hajló
 73      14|           fejére, térdeivel átszorítá annak vékonyait, s azon pillanatban,
 74      14|           nejét, két férfikönny esett annak homlokára. A herceg arra
 75      14|          egyik szegletébe húzta magát annak, Istentől kérve megszabadulását.~
 76      15|          palota udvarára hajtatva be, annak lépcsői előtt megáll; a
 77      15|            nagy jóvoltából megcsókolá annak homlokát, sűrű fehér szakállával
 78      16|            Majd elgondolkozva lép fel annak lépcsőire, s nagyot sóhajtva
 79      16|            észrevéve magát, iparkodik annak erősebb hangozatot adni.~–
 80      16|           ülni. És, íme, akként kelle annak történni, hogy a moldvai
 81      16|             megköttetett, én olvastam annak pontjait, rólunk, magyarokról,
 82      16|                de valóban nem vagyunk annak urai többé. Erőnkben bízni,
 83      16|            lábaihoz rohanva, átkarolá annak térdeit vonagló karjaival,
 84      16|            megnyugszom benne, viselem annak következményeit; de lelkemet
 85      16|        gyaurok fejedelme, mi oka volt annak, hogy tartozott adódat oly
 86      17|              ismered, mi az: szeretni annak, ki eddig csak gúnyból szeretett,
 87      17|              ülteté a leányt, s ujjai annak kígyózó hajfürteivel játszottak.~
 88      17|         aggodalmasan várva, ha lesz-e annak bátorsága őt elárulni.~–
 89      17|                két kezével összefogva annak nyílását.~– Ha el találsz
 90      17|         megrögzött áruló, ki oka vagy annak, hogy a hatalmas szultán
 91      17|               melyet a nagyúr haragja annak a torkára volt fojtandó,
 92      17|       vasrácsajtóba, bedugva pofáikat annak cifrázatain úgy nézték,
 93      17|               s mintha oltani akarnák annak lángjait, könnyei hullanak
 94      17|               az ifjú ágya elé, arcát annak párnáiba takarva, s alig
 95      17|          mecsetbe ima ürügye alatt, s annak rejtekében öltönyt és alakot
 96      17|             titkos ármányt, megtiltva annak további folytatását.~E naptól
 97      17|               egy magas fára, s amint annak az ágáról ismét visszahajolt,
 98      17|         odainté maga mellé a basát, s annak vállára dőlve, szép ujjain
 99      17|             szült, és te nagyon fogsz annak örülni.~Hasszán nagyon meg
100      17|                midőn előtte megnyitád annak ajtaját. Ha nehéz asszonyt
101      17|               bevezetvén a hercegnőt, annak kezét Hasszán kezeibe tevé,
102      18|        kihátrált a szobából, megáldva annak mind a négy szögletét, a
103      18|               szekerébe, magára húzta annak leppentyűit, meghagyva a
104      18|           szép kezeit imára kulcsolva annak ártatlan feje fölött, imádkozék
105      18|          ösztönnel bújt oda anyjához, annak éji öltönyébe rejtve el
106      18|              gyermek arcához, s amint annak szép hosszú szeme pillái
107      19|               megbántott, folyamodott annak nagylelkűségéhez, bizonyos
108      19|           neki, ő mindig úgy ki tudta annak keresni rossz oldalát, hogy
109      19| elnemolvastatás sorsára jutandott, ha annak átadása Bíró Gergely uramra
110      19|         rögtön megjelent.~– Mondd meg annak, ki helyetted engemet meg
111      19|           nehány pillanat múlva, hogy annak rostélyai mögé eltűnt, megjelent
112      19|                s átkulcsolva kezeivel annak térdeit, zokogva szólt:~–
113      19|             felnézett az ifjú arcára, annak gyönyörben ragyogó vonásain
114      19|            egy szőke, kék szemű szűz, annak képe lengett az ifjú előtt;
115      19|                midőn őreá mosolygott, annak örömére gondolt, midőn az
116      19|                egyszerre szétbomlanak annak hatása alá kényszerített
117      19|               vezér keblére, átölelve annak ingatag fejét, s csókjaival
118      19|         szemei mosolyával bevilágítva annak elkomorult lelkét…~Szegény
119      20|           Hasszánnak emelteték az, és annak, aki megszabadítá.~… Sietnie
120      21|               körüldobogtatva lábával annak párkányait, ha nem szakad-e
121      21|               nyílt ajkakkal figyelve annak feleletére.~– Egy nappal
122      21|       felkapva egy érc gyertyatartót, annak egy ütésével darabokra törte
123      21|          néz-e valaki oda, lebocsáták annak indáit az ablakon.~Még mind
124      21|            álló komparadzsit, mielőtt annak ideje volna kiáltani, oly
125      21|           lépcsőzeten vannak, s midőn annak ajtaját Azraële maguk mögött
126      21|          kaput.~– Dejszen zörgethetsz annak, uram, reggelig – szólalt
127      21|             felkívánja őt Sztambulba, annak egy hajaszála sem görbülhet
128      21|        hallatszott valami kiáltás, de annak hirtelen vége lett, mintha
129      21|               közülök észrevevé, hogy annak keskeny ajtajába valami
130      21|               meg őt. Jól tudom, hogy annak, aki őt megszabadítja, magának
131      21|             kit éltével szabadít meg, annak kedvese, akit ő szeret…
132      21|             kellett őt mentenie, mert annak ígérte meg…~Minden lépésnél
133      21|               e nő szívébe, úgy látta annak szörnyeit és nemtőit születni
134      21|             ölében feküdt, odatevé őt annak karjai közé, síró gyermekével
135      21|               szemei elől is el kezde annak alakja enyészni.~Feriz bég
136      21|       szelíden lehajolt a hölgyhöz, s annak szép fejét magához vonva,
137      22|         utolsó szobába belépett, íme, annak sötét hátteréből egy halvány,
138      22|            mosolygó arccal lépett fel annak párnáira, ott lefeküdt annak
139      22|          annak párnáira, ott lefeküdt annak közepén, szemeit lehunyva,
140      22|        odaliszknak megígéré. Nem érté annak rejtélyes szavait, de teljesíté,
141      23|               az ozmán dicsőségen, de annak sajgása csak örök emlékeztetés
142      23|            kalpag nemsokára kihullott annak ráncai közül. – Ügyetlen
143      23|               végre, szentnek tartván annak minden betűjét.~A kapitány
144      23|               levelet, s felszakítván annak pecsétjét, nagy bámulattal
145      23|             mint érdemlett büntetését annak, hogy Bánfi Dénes ellen
146      23|      fejezteté le Bánfi Dénest, pedig annak is kegyelem volt adva, s
147      24|            Pál mellett állt, megrántá annak bekecsét, s reszkető állal
148      25|               a várnagyot, összeszidá annak apját, anyját, minden pereputtyát,
149      25|           érteté a pergament, s amint annak sorait odább-odább olvasá,
150      26|               sietett elébe, megrázva annak elébe nyújtott kezét:~–
151      26|          fordultak sarkaikban, jeléül annak, hogy ritkán szoktak nyitogattatni.~–
152      27|   farkcsóválva felállt, első lábaival annak vállát rángatva, s oly élénk
153      27|   visszafutott urához, két első lábát annak mellére téve, s erősen ugatott,
154      27|           keblére, csókjaival illetve annak bilincseit.~Béldi Pál sírva
155      27|               magát férje lábaihoz, s annak térdeit vonagló öleléssel
156      28|           vigasztalja, s megnyugtassa annak tudatával, hogy van, aki
157      28|           hintó, s robogva gördült be annak dobogó hídján; Aranka Feriz
158      29|          napot ölte volna meg, s most annak vérében fördenék.~Üstöke
159      29|             nagyon meg volt áradva, s annak a visszaömlő vize tolta
160      29|              nem fogjátok végit látni annak, amit bolondul megkezdtetek. – „~(
161      29|              öklelő szemével odanézve annak szeme közé, egyet sodorinta
162      29|              s annyira elméjére vette annak tanításait, hogy másnapon
163      30|             is nemsokára osztozni fog annak sorsában. A szultán csak
164      30|               bölcs könyvben, hogy ha annak lapjain egy tűt keresztülszúrtak,
165      30|          szent könyvet. Tehát ismerte annak minden rejtekét, s egyszerre
166      30|       veszedelmedre lenne néked, mint annak megszegése”. – Továbbá így
167      30|          mondott, alázatosan lehajolt annak köntöséhez, s megfogva kaftánja
168      31|              merészelje, mert fogadom annak a Szentháromság egy Istenre,
169      31|            sem sérté oly mélyen, mint annak öntudata, hogy őt a fejedelem
170      31|          Dénes hamvai porladoztak, és annak sírkövére borulva megsiratá
171      32|          odajárulva hozzá, megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve,
172      33|         Piccolominit, s bár öröklé is annak vitéz szellemét, de aligha
173      33|           lélek szállta meg egyszerre annak harcosait, a gyászbúcsújárásokat
174      34|      erősséget, s éjjel-nappal löveté annak falait ágyúkkal, bombákkal.
175      34|             paripáját, s megveregetve annak nyakát érzékenyen, kilovagolt
176      34|     gyermekeinket a török rabságtól s annak a gonosz Thökölynek tiranusságától
177      34|             bég vezette őket ezúttal, annak kardját látták magosan villogni