Fezejet

  1       1|               Mit mívelsz e helyen, te korhely Proteus Transsilvanicus?~
  2       1|             Mihályig és visszafelé; te családok összeveszítője,
  3       1|     fenevadak sírjokból kiástak, de te, óh uram, ki világ vagy
  4       1|        eleresztését instálta.~– Hát te ki vagy, trifurcifer? –
  5       1|        tanítást kötött a lelkére:~– Te Istent gúnyoló, tarkahitű,
  6       2|               Hát disznó vagyok én, te hitetlen kutya, hogy nekem
  7       4|             dragumili csárda előtt; te hozz magaddal némi hideg
  8       4|          inte Feriznek.~– Tehát jer te hamarább. – Látszott, hogy
  9       4|        Thököly odaugrott.~– Herceg, te meg vagy sebesítve!~A borbély
 10       4|          nem egészen fedezett el.~– Te azt a sebet nem magyartól
 11       4|              bal felől és szemközt. Te azon remek körvágásokkal,
 12       4|            s egy bevágással, melyet te a legtökéletesebben hittél
 13       4|             és kardját leereszté.~– Te csak kötekedel velem, miért
 14       4|     ellenfelére.~– Lássuk hát, hogy te ördög vagy-e?~Azon pillanatban,
 15       5|             ahhoz intézé szavait:~– Te fiú, gondod legyen rá, hogy
 16       5|          ilyen titkok, gyermek vagy te még arra, hogy azoktól félhess.~
 17       5|      mormogta:~– Én nem bánom, csak te ne bánd.~Ebéni uram pedig
 18       6|            afelől: mennyiért jönnél te velünk a nagyváradi török
 19       6|         dörgő hangon kiált utána:~– Te gyáva cenk! Hová futsz még?
 20       7|          miatta. – Bánd meg tehát a te bűneidet.~– Bánom hát, csak
 21       7|        támaszkodott a falnak.~– No, te pokolbeli barát; mármost
 22       7|      sohasem vétettek.~– Ördög vagy te, nem barát, mert ha Isten
 23       7|            minden fegyver nélkül.~– Te jössz énellenem baltával,
 24       8|             az embert.~– Héj, talán te is a rablók elől bújtál
 25       9|       Hölgyvásár~Óh, kedves Pestem!~Te szép, deli, fiatal város,
 26       9|        vállára ütvén a kalmárnak.~– Te a paradicsomot loptad meg,
 27       9| félig-meddig magához térve a bég. – Te engem meg akarsz csalni,
 28       9|           nem neked való az.~– Mit? Te emberfejű kutya! Azt hiszed,
 29       9|           dinárért.~– Istenkáromló, te! Ki a teremtés remekét ekként
 30       9|         leányt.~– Mi hibáját tudod, te nagy bagoly? Értelmes dolgot
 31       9|                A leány követni fog, te küldj pénzedért utánam.~–
 32      11|           össze kezeit.~– Hol látsz te itt rózsalugasokat?~– Fordulj
 33      11|  rózsalugasokat?~– Fordulj erre, és te is látni fogod.~– Azok ott?
 34      11|           fogod.~– Azok ott? Hiszen te a bangitafákat nézed rózsalugasnak,
 35      11|    hallottam.~– Megbocsáss, jó bég, te éppen olyan rosszul hallasz,
 36      11|        Feriz bég tábora előttünk, s te jól fogsz cselekedni, ha
 37      11|         ördögi gúnyt űz belőlünk.~– Te káprázatban szenvedsz –
 38      11|         Azraële ijedelmes arccal –, te meg vagy rontva varázslatokkal,
 39      11|        lyánkák dalait hallgatni; és te nem, uram? – kérdé Hasszántól.~–
 40      12|          egy ifjúnak.~– Hah, hiszen te áruló vagy!~– Ne legyen
 41      12|       nevetett.~– Ostoba állat. Míg te a víz alatt jártál, gondom
 42      12|         vannak, akik szeretnek, azt te éppen úgy nem fogod érteni,
 43      12|          Nagyon jól hallom.~– Ugye, te nem szeretsz senkit?~– Szerethetek-e
 44      12|  fájdalmában összerogyva.~– Hogyan? Te arra gondolsz, hogy e széles
 45      12|       vízben, ha úszni nem tudsz.~– Te fogsz úszni velem. Én kezemet
 46      12|         téve tartom fenn magamat.~– Te őrült vagy, az imént halállal
 47      12|            Nem, nem cselekszem azt. Te tébolyodott vagy, de én
 48      12|         fogtok találni többé; hanem te fölkeresed azon helyet,
 49      13|        ködfátyollal húzta azt be.~– Te kutya! – kiálta Hasszán
 50      13|          ilyen veszett embert, mint te vagy, láncok és békók nélkül
 51      13|             felelni.~– Hát meg vagy te bolondulva, egész nemzeteddel
 52      13|          szállj le lovadról, hiszen te tíz lépésnyire sem látsz.
 53      14|        magában a herceg –, de akkor te nem maradsz a lovadon.)~
 54      15|         hogy ez asszonyt megöld. Ha te kizárod őt szobáidból, én
 55      15|        angyalai hordozzanak téged a te utaidon, én édes gyermekem.
 56      15|             találta.~– Tudtam, hogy te nem fogsz őrá haragudni,
 57      15|  könyörögnek. Azért, íme, megadom a te kívánságodat: legyen a te
 58      15|           te kívánságodat: legyen a te házadban a szegény ártatlan
 59      16|         lesz így. Mit néztek reánk? Te Béldi! Teleki! Kornis! Csáky!
 60      16|        veszni kell, nem szorultam a te kezeidre. Bornemissza Anna
 61      16|    kegyelmed válaszunkat e levélre. Te pedig kegyelmes nemtudomhogyhívnak
 62      16|             szentgotthárdi csatába; te se kérdezd mitőlünk, hogy
 63      17|           Feriz bég.~– De mellettem te vagy.~– Még fiatal vagyok
 64      17|            akkor pelyhedzik is.~– S te nem vétettél semmit, amiért
 65      17|            nem egész háremét – mint te tevéd Hasszán basának –,
 66      17|     kegyencig csak egy lépés van; s te azt tudod, hogy e lépés
 67      17|         lépés nekem milyen rövid.~– Te átkos dolgokat beszélsz.~–
 68      17|           Meg kell neki halni, hogy te megszelídülj, mert ha élve
 69      17|        látod, hiszen tudod jól. Óh, te nem ismered, mi az: szeretni
 70      17|     vesztjük azt el. Ő is halálfia. Te fogsz érte menni Erdélybe,
 71      17|        elébb inte Kucsuk basának.~– Te éretlen ifjú, maradj hátul,
 72      17|        béghez fordult.~– Lépj elébb te ide, vén, megrögzött áruló,
 73      17|            csattanó hangon mondá:~– Te vagy az áruló magad, nem
 74      17|            azt jobban ismerem, mint te, de az is meglehet, hogy
 75      17|          égett e sötét szemekben.~– Te voltál ápolóm? – suttogá
 76      17|          hölgynek, hogy távozzék.~– Te ismersz engem, mert gyűlölsz –
 77      17|           ki azalatt fiat szült, és te nagyon fogsz annak örülni.~
 78      17|         hogy kezeimet leveszi róla. Te őrizd tovább, s rejtsd el,
 79      18|          lógázva:~– Jámbor Hasszán, te két bajt akarsz csinálni
 80      18|             kezével égre mutatva. – Te nem szoktál imádkozni soha?~–
 81      18|       csúszott hozzá fektében.~– És te azt hiszed, hogy van valaki,
 82      19|            gyermekek voltunk, akkor te azt állítád, hogy szeretsz (
 83      19|        hangon a hírnöktől.~– Akinek te adtad, az adta nekem, hogy
 84      19|            minden levél.~– Panajot! Te vakmerő vagy! – ordítá Feriz
 85      19|          szólt Gergelyhez:~– Ejnye, te ravasz Gergely, máskor ha
 86      19|      Micsoda ördöngös írást hoztál, te Gergely?~Feriz ezalatt mosolyogva
 87      19|           leend, úgy leend.~– Uram, te rosszul vagy – szólt hozzá
 88      19|           szólhatott volna velök.~– Te Ali – szólt a vén ajtóőrhez –,
 89      19|         Allahnak meggyógyulásomért. Te készíts ebédet tizenkét
 90      19|         énekesekről is gondoskodva; te hozd elő legtüzesebb paripámat,
 91      19|        szilárd hangon monda neki:~– Te addig maradj nálam, míg
 92      19|          fel, s fuldokolva monda:~– Te e nőt szereted?~– Hidd,
 93      19|   fájdalmasan zokogva.~– Óh, Feriz, te kegyetlen vagy hozzám!…~–
 94      20|   odaliszkhez fordulva –, miszerint te a falakon keresztülláthatás
 95      20|        kezek és a legkisebb izom.~– Te a szultán fermánját hozod? –
 96      21|           az szinte összerezzent. – Te gyanakodol bennem. Ha félted
 97      21|            haragudjál rám, ne ma.~– Te nem gyanakodtál bennem soha.~–
 98      21|          mindig csak azt rebegte:~– Te meghalnál énelőttem!~– Úgy
 99      21|          megszámlálva?~– Nincsenek. Te szabadulásért imádkozál,
100      21|            fogva egyik fonadékát.~– Te hajfürteidet akarod levágni? –
101      21|          nyergében hátra. – Herceg, te vagy?~Ghyka herceg állt
102      21|       biztató segítőre akadt.~– Hát te mit szándékozol itt tenni? –
103      21|        akadt. Igen, ez helyes lesz, te velünk jössz, és mi közrefogunk.
104      21|            timarióta! Vagy mi vagy! Te őrzöd itt ezt az ajtót?~–
105      21|          kell a vezérrel közlenünk, te hihetőleg könnyebben a várba
106      21|          elveszni. Hadd vesszek én. Te, Feriz, könnyen a várba
107      21|              Akkor én győztem, most te győztél. Isten veled.~Ezzel
108      21|            érzékenyen tekinte rá.~– Te jó nő vagy… – mondá szelíden.~
109      21|            hangon suttogá:~– Feriz… Te azon hölgyeket, kik magukat
110      22|           rólam, és eredj vissza.~– Te itt maradsz?~– Nem.~– Hová
111      23|            hozzá, rákiáltva:~– Ohó, te az én kalpagomat tetted
112      23|              fojtogatva a bohócot – te kötekedel velem.~– Hisz
113      24|           kivehet? Tehát csak ígérd te meg a kimondott summát;
114      24|            amit ismét állítál, hogy te annyira szereted hazádat,
115      24|       kellene tenni, – vedd fel azt te. Egy izenet a határszéli
116      24|           Apafi Mihály uram helyett te fogsz menni a Jedikulába.~
117      24|         megrázva nehéz láncait:~– A te órád is ütni fog!~S azzal
118      25|          tőlem kérdeni?~– Hallottad te azt, ne kérdezd másodszor.~–
119      25|             sem járok.~– Azt tudom, te macska, hogy te nem jársz
120      25|          Azt tudom, te macska, hogy te nem jársz ott, ahol baj
121      25|         jársz ott, ahol baj van, de te fürkészed ki, ahol kövér
122      25|         kövér préda van elrejtve, s te vezeted nyomba a szpáhikat,
123      25|              lekiálta rá lováról:~– Te kutya! Elárultál bennünket
124      25|           én el nem tűröm, hanem ha te nekem elégtételt nem szerzesz,
125      25|             hangon monda:~– Már azt te bizony, édes fiam ne tedd,
126      25|         vesztegesd e hitetlenekre a te szép tüzedet, rövideden
127      25|            azt izeni, hogy miután a te kutyahitű szolgáid a múlt
128      25|           feleletét kezdje.~– S még te ilyeket mersz nekem mondani,
129      25|        ilyeket mersz nekem mondani, te borivó hitetlen! Azt jól
130      25|              Azt jól tudom én, hogy te egymagad huszonnégy szpáhit
131      25|     gyilkosok kellenek nekem, nem a te drágaköveid!~A várnagy ebben
132      25|      hallgatással mellőzik is, hogy te rögtön a nálad levő seregekkel
133      25|            és ne mérgesítsen meg. – Te pedig fiam, Feriz bég, a
134      26|               Tehát megismersz még, te derék öreg? – kérdé Kucsuk,
135      26|         Hogyne ismernélek, jó uram? Te szabadítád meg egyetlen
136      26|          undok tatárok kezei közül, te váltottál ki nehéz rabságomból,
137      26|     váltottál ki nehéz rabságomból, te adtál menhelyet, ételt és
138      26|          rólad megfeledkezhetném.~– Te derék fiú vagy, öreg. Mindezekre
139      26|         szolgálatodra áll.~– Nemde, te őrzöd itt Béldi Pál családját?~–
140      26|          Mert vagy győzedelmeskedel te Béldi Pál szívén, s könnyeid
141      26|      kimondott, s akkor visszatérsz te is börtönödbe, ő is a magáéba,
142      26|             hagyom itt kezesül, míg te oda maradsz. Börtönödet
143      26|      érthető hangon szólva hozzá:~– Te nemes lélek! Ígérd meg nekem,
144      26|  Elfogadsz-e testvérednek akkor is, te kedves lyánka? Megbocsátod-e,
145      27|           sem halt meg másképpen. – Te, fiam, Zülfikár, meg tudnál-e
146      27|           hozzá?~– Az az én gondom, te csak a pénzedet készítsd.~
147      27|          jön énhozzám senki, akinek te örülj. E percben fordult
148      27|      előttük, meghajtá magát.~– No, te makacs ember – szólt a Küprili
149      27|     szenvedek helyetted is; és, óh, te még többet szenvedsz, mint
150      27|            is vissza kell térni, ha te a szultán ajánlatát el nem
151      27|         Ügyemet bízom az Istenre.~– Te nem akarod a szultán ajánlatát
152      27|     öleléssel karolva át, rebegé:~– Te vissza akarsz engem küldeni
153      27|       mindig nevedet kiáltottam, és te távol voltál, láttam képedet,
154      27|         amit eddig kaptál.~– Ejnye, te hitetlen gyaur kutya! –
155      27|          hallhatá. – Hát így csalsz te meg engem? Kialkuszod velem
156      27|      aranyba, s most felét lehúzod; te hóhérnak való gazember,
157      27|            gazember, hát így szeded te rá a becsületes embert!
158      27|         előre meg nem adod az árát, te hitetlen rabló!~A társaság
159      27|            a tréfa:~– Mit beszélsz, te félbolond? Ki bízott terád
160      27|      eltagadnád, hogy ezt a levelet te írtad Béldi Pálnak – s azzal
161      28|           szólj így, lételem öröme, te! Ne búsítsd szavaiddal az
162      28|         rossz világ lehetne jóvá, s te élve boldog…~Aranka szomorúan
163      28|            trónra ül, melyre méltó, te fejedelemnő leendsz, s én
164      28|        teszem hírem, dicsőségem, és te menyasszonyom leendsz, királyném,
165      29|            megüti, s azt mondja: Ha te nem lettél volna, kutya,
166      30|       akarnak gyilkolni valakit, és te azt felelnéd: holnap segítségére
167      30|          papjaid szentségtörők – és te magad esküszegő!~Azután
168      31|       holott én magyarul nem értek, te pedig törökül; vagy tán
169      31|           édesatyám; én tudom, hogy te mindig szerettél engem,
170      31|            én őmiattuk, bocsáss meg te nekik énmiattam.~Thököly
171      34|           oldalára vonznak.~– Mik a te vágyaid – szólt keserűen
172      34|             Hej, kopasz, kopasz! Ha te nem lettél volna Erdélyben,