Fezejet

  1       9|        paradicsomot szállító hajóhoz.~Hasszán basa, az akkori budai vezér,
  2       9|             kifizetni, amit kérsz? Én Hasszán basa, a budai vezér számára
  3       9|               olyan magas házba, mint Hasszán basa palotája.~A bég megrázta
  4      10|             nap múlt el, hogy Azraële Hasszán basához került, s a harmadik
  5      10|            távozófélben monda:~– Azok Hasszán basa kedvenc hölgyei voltak,
  6      11|       szomorúfüzeit látjátok.~Ah, ott Hasszán basa paradicsoma van, s
  7      11|                Óh, e nő valódi démon! Hasszán basa nem ember többé, amióta
  8      11|             azt kezdik beszélni, hogy Hasszán basa egy idő óta tíz lépésnyiről
  9      11|              fennhangon mondaná, mert Hasszán titkolni akarja e hibáit,
 10      11|              és hű kegyence nem volna Hasszán basának, aligha meg nem
 11      11|             nyakán, mint azoké, kiket Hasszán basa szeszélyeinek föláldozott,
 12      11|               baj annak, hogy hízelg.~Hasszán basa alig várja, hogy az
 13      11|           diófa az, és nem vadgalamb?~Hasszán nem látta sem a fát, sem
 14      11|          vannak piros bogyófürtökkel.~Hasszán basa felkacagott, Yffim
 15      11|             szólt Azraële, megragadva Hasszán kezét –, mindjárt megtudjuk,
 16      11|                mind a kegyencnő.~Csak Hasszán nem látott semmit, őelőtte
 17      11|           odaliszk kacagva veté magát Hasszán nyakába.~– Ah! E derék bég
 18      11|             volna ez, Yffim? – kiálta Hasszán haragosan.~– Engedj meg
 19      11|              lett volna halála felől. Hasszán úgy akart látszani, mint
 20      11|               levén afelől, miszerint Hasszán nem fogja elárulni, hogy
 21      12|      megszökjék azon a szigetről, míg Hasszán alszik.~– Óh, miért nem
 22      12|            megparancsolandja, hogy őt Hasszán basával együtt a hídon keresztül
 23      12|            visszatért a kioszkba, hol Hasszán basa mélyen alvá mákony
 24      12|           éneke rezgett a táborokban.~Hasszán basa kegynője karjai között
 25      12|     csalogatva éneklő tündérek által. Hasszán mosolygott:~– Aludjál tovább,
 26      12|            jól fenn volt a nap, midőn Hasszán előjött kioszkjából; Yffim
 27      12|         mindig magával fogja hordani.~Hasszán tehát, engedve a bég hívásának,
 28      13|          elvágják a menekülhetést; de Hasszán mint önálló hadvezér csak
 29      13|              be.~– Te kutya! – kiálta Hasszán basa a parasztra, ki a szerzetesek
 30      13|               az ember volt a sírásó.~Hasszán basa és kísérete elfoglalá
 31      13|          tábor közepét, ott tanyáztak Hasszán kedvenc mamelukjai, s a
 32      13|             Urad bolond – felelt neki Hasszán –, hát repülhetek én a vízen
 33      13|           meresztett, nem tudva, hogy Hasszán közellát, s ennélfogva csak
 34      13|           számára széna nem érkezett.~Hasszán dühösen támadt az elfogott
 35      13|                  Ahol van ni! – monda Hasszán. – Mondd meg Kucsuk basának,
 36      13|               sétálni.~– Mit? – kérdé Hasszán gúnyosan. – Tán nálatok
 37      13|            őket a kolostor pincéjébe.~Hasszán basa a legdühösebb kedvében
 38      13|            hozzá Balló, Apafi követe.~Hasszán nehezen akart ráismerni,
 39      13|           leengednétek ez évi adóból.~Hasszán eleinte nem tudott mit felelni.~–
 40      13|               kiálta agyarkodó képpel Hasszán. – Mielőtt kétszer megtelnék
 41      13|              megalázott magyart soha.~Hasszán e szavakra kardot kapott,
 42      13|          lehete látni a karóba húzva.~Hasszán mamelukjai ezalatt, kik
 43      13|             ostromolni lőtávolságból.~Hasszán düh és félelem közt futott
 44      13|               azok meg sem mozdultak. Hasszán kétségbeesve látta a toronyból,
 45      13|            maga számára állíttatá ide Hasszán! Fel reá Hasszánnal!~A vezér
 46      13|           eltévedt golyó beleütődött.~Hasszán remegve vonta meg magát
 47      13|         egyedül az istennél! – kiálta Hasszán kétségbeesetten, s leoldá
 48      13|              Küprili átkel a vízen, s Hasszán basa megosztja a Kucsuk
 49      13|      verekedik a tábor túlsó szárnya. Hasszán pedig sokkal inkább szerette
 50      13|             meghúzta az öreg harangot Hasszán feje fölött, mire az ijedtében
 51      13|          verje szét a keresztyéneket!~Hasszán felugrott helyéből. Ha azt
 52      13|          legeslegközepén lehete látni Hasszán basát, fényes kíséretével,
 53      13|            túlsó szárnyra vonuljanak.~Hasszán nem tűrhette, hogy két ily
 54      13|     előnyomulásra. Nála nélkül akarja Hasszán az ütközetet megnyerni.~
 55      13|               ekkor egy hírnököt küld Hasszán a túlparton veszteglő Küprilihez
 56      13|            volna az egész sereget, de Hasszán nem látta rossz szemei miatt,
 57      13|               lovasságuk elől.~Mindez Hasszán basától alig kétszáz lépésnyi
 58      13|             uram! – kiálta Yffim bég, Hasszán lovának zabláját megragadva. –
 59      13|            lehet! – ordíta magánkívül Hasszán. – Jöjjetek velem. Előre
 60      16|              Yffim bég, kit beküldött Hasszán basa, hogy nyomozásokat
 61      16|                Az én uram, a hatalmas Hasszán basa nevében kérdőre vonlak
 62      16|          leend belé írva: „Emberséges Hasszán basa! Nagyon sajnáljuk,
 63      16| megzsinegeltet az én uram, a hatalmas Hasszán basa.~Teleki hidegvérrel
 64      17|             fejért~Budán azalatt, míg Hasszán basa a német császár seregeivel
 65      17|              kell e szennyet lemosni.~Hasszán eltávozott; Azraële egyedül
 66      17|                 Hát ő nem az?~– Akire Hasszán azt mondja: „vétkezett”,
 67      17|              szakállam hűségem miatt. Hasszán árnyékában hosszú az élet.~–
 68      17|               háremét – mint te tevéd Hasszán basának –, csupán kedvenc
 69      17|            forró hangon rebegé:~– Óh, Hasszán, mint örvend lelkem, midőn
 70      17|      ellenségeid vérét folyni látják.~Hasszán térdeire ülteté a leányt,
 71      17|            beszélj, Yffim bég – szólt Hasszán nyájas arccal.~– Egy ifjút
 72      17|           Feriz béget.~– Nos? – szólt Hasszán összeráncolva szemöldeit,
 73      17|                 Bohó kívánság – szólt Hasszán –, de ha akarod, legyen
 74      17|          hosszú, forró csókot nyomott Hasszán homlokára hálateljes arccal,
 75      17|               függönyeit – parancsolá Hasszán.~Yffim bég hívására bejöttek
 76      17|           szótlanul leült a kerevetre Hasszán mellé, s hátat fordított
 77      17|               biztatni tekintetökkel.~Hasszán fejével bólintott, mintegy
 78      17|             merész tekintettel lépett Hasszán basa elé, egész oda szemei
 79      17|             ellenséget a jó baráttól…~Hasszán ijedtében felugrott kerevetéről,
 80      17|               ezred sem vonult utána.~Hasszán úgy akart tenni, mint aki
 81      17|              kitakarodott a sátorból.~Hasszán csak hanyatt dőlt a kereveten.
 82      17|             nép lesz a mulasztás oka, Hasszán kiviheti rég fejében forgatott
 83      17|          marad, legyen az Kucsuk vagy Hasszán; Apafi vagy Ghyka hercegnő.~
 84      17|              között. Ezáltal kikerülé Hasszán a többi vezérekkeli összeütődést,
 85      17|               álmai voltak, melyekben Hasszán basát látta fej nélkül sétálni
 86      17|             Nehány nap múlt el ismét.~Hasszán basa a napokat mecsetjében,
 87      17|        odaliszk határtalanul uralgott Hasszán kedélyén, tetszése szerint
 88      17|            Így lépett be egy reggelen Hasszán basa Azraëléhez, ki éppen
 89      17|               vederben ápolsz – szólt Hasszán oly hangon, mintha valami
 90      17|            nagyon fogsz annak örülni.~Hasszán nagyon meg volt elégedve
 91      17|          szöktetniök Lengyelországba.~Hasszán basa kezéből kiesett a levél,
 92      17|    megérkezett a moldvai hercegnővel.~Hasszán őrjöngő kedvvel szökött
 93      17|            Jól rávigyáztál-e? – kérdé Hasszán egy lélegzet alatt.~Olaj
 94      17|             meg nem tudja senki.~Erre Hasszán is közbeszólt.~– Bátran
 95      17|               fejedelemnőt? – sürgeté Hasszán, örömét rejteni nem tudó
 96      17|               a rókának sok útja van.~Hasszán basa kezeit dörzsölte örömében.~–
 97      17|              a hercegnőt, annak kezét Hasszán kezeibe tevé, égre emelt
 98      18|              a szende ragaszkodással.~Hasszán basa első pillanatra meg
 99      18|               tekintettel nézett arra Hasszán, s mindinkább félve szorítá
100      18|               méltassa; midőn azonban Hasszán háladatosan ölelé meg a
101      18|             mellére is terhet akaszt.~Hasszán kérdőleg tekinte kegyhölgyére,
102      18|              térdén lógázva:~– Jámbor Hasszán, te két bajt akarsz csinálni
103      18|            ellophassák a hátad mögül.~Hasszán zavarodtan tekinte Olaj
104      18|          monda:~– Igenis, hallgat rám Hasszán, s elsőbbséget ad minden
105      18|             asszony már úgy születik. Hasszán nagyon jól tudja azt, hogy
106      18|            álmodik, – s az én vagyok.~Hasszán igazat adott a delnőnek,
107      18|               visszarezzent tőle, míg Hasszán egészen el volt ragadtatva
108      18|             amíg Buda várát láthatja.~Hasszán még azon órában hívatá ötvösét,
109      18|              lehetett bezárni; azokat Hasszán basa saját kezeivel kapcsolá
110      18|      összetöpörödött aggcsont, hajdan Hasszán basa első kegyence, most
111      18|             Nemsokára maga jött hozzá Hasszán, leoldá kezéről az aranybékót,
112      18|             állt kihúzott pallosával!~Hasszán jól tudta ezt, s görcsösen
113      19|              Sturdza Mária Budán van, Hasszán basa fogságában. Nekem nincs
114      19|             amire szüksége volt.~Hogy Hasszán a fogoly fejedelemnőt Azraëlével
115      19|           mindjárt. Egy fogoly nő van Hasszán kastélyában, akinek őrzése
116      19|           váltani – ha életével is.~*~Hasszán basa várva várta már Azraëlét,
117      19|            azalatt tőle, míg ő aludt.~Hasszán mereven nézett rá egy ideig,
118      19|               tőlök, melyet észrevéve Hasszán, odavoná Azraële fejét ajkaihoz,
119      19|            elkomorult lelkét…~Szegény Hasszán! Azt hivé, e csábmosoly,
120      20|               Azraële remegett, midőn Hasszán azt mondá: „Megöletem ez
121      20|          heted nap elmúlt már, melyre Hasszán kiterjeszté tilalmát, hogy
122      20|              E szavak felvillanyozták Hasszán eltompult kedélyét, valami
123      20|        terembe, s arcra vetve magukat Hasszán előtt, azon helyzetben maradtak,
124      20|      elfogadni fegyverhordozóid közé.~Hasszán malasztteljesen nyújtá kezét
125      20|              arany- és ezüstpénzzel – Hasszán tulajdon kincstárából.~–
126      20|              ejtsd útba városukat is.~Hasszán mosolygott a pénz szóra,
127      20|           mindenestül belefullaszták.~Hasszán oly lelki gyöngeségben volt
128      20|             melyből Azraële, minthogy Hasszán a betűket nem látja, azt
129      20|             felséges szultán? – kérdé Hasszán, gondolattalan képpel bámulva
130      20|              Kinek a számára? – kérdé Hasszán elijedve. Az volt a különös,
131      21|              kiterjesztette szárnyait Hasszán palotája felett. Az már
132      21|       önelégülten leszállt a hágcsón.~Hasszán basa kezei szokatlanul reszkettek,
133      21|             magad.~– Azraële! – szólt Hasszán engesztelőleg. – Ne haragudjál
134      21|         szememet a halál előtt.~– Hát Hasszán mikor hal meg? – kérdé a
135      21|             mondott, érzé, hogy igaz.~Hasszán szemeiből kicsordult a könny,
136      21|             tapasztá.~– Miért is élne Hasszán tovább, ha Azraële nincs,
137      21|             lesz neked, hogy készülj!~Hasszán könnyeit törülgetve ment
138      21|              egész láncszemet, melyet Hasszán basa ötvöse jónak látott
139      21|         menekülhetnék? Minden ajtóban Hasszán basa őrei állnak, az ajtókat
140      21|             különösen szobájában, míg Hasszán, bármennyire bízott is rabnőiben,
141      21|               hagyva, mert a várkapuk Hasszán basa parancsára még esti
142      21|        egyszer benn vagyok, megveszem Hasszán basát Olaj bégtől, vagy
143      21|               bégtől, vagy Olaj béget Hasszán basától, aki a másikat eladja; –
144      21|             mit nem teszek, leaprítom Hasszán basát s testőreit tizenkettedmagammal,
145      21|          túljárni az eszén, mint ez a Hasszán? Megállj. Egy jó ötletem
146      21|      bennünket nemcsak a várba, hanem Hasszán elé is. A basa engemet igen
147      21|          okvetetlenül be kell jutnunk Hasszán basához.~– Tanuljatok repülni.~–
148      21|         alatta.~– Ki az? – kiálta fel Hasszán ijedten, s kardjához kapott.~
149      21|             egészen befúva a szobába.~Hasszán fogá a függönyt, s leszorítá
150      21|     szabadultak-e e palotába? – kérdé Hasszán önmagában, elborzadva.~A
151      21|             túlsó falhoz ért, s amint Hasszán nyitni akará az ajtót befelé,
152      21| összeszaladtak.~Az ajtó végre bedűlt, Hasszán keresztülrohant a szobába,
153      21|        egyszerre kiálta megijedten:~– Hasszán! – Megismerék a hangot.~–
154      21|               volt a mecsetből, hanem Hasszán rémordítása a várablakból,
155      22|          azzal vigasztalták, hogy ezt Hasszán basának küldik.~Megérkezve
156      22|            basának küldik.~Megérkezve Hasszán palotája elé, mint szoká,
157      22|          szobákon, miknek ajtait mind Hasszán régi drabantjai őrzék, végre
158      22|               drabantjai őrzék, végre Hasszán szokott elfogadási termébe
159      22|           megszólítá Olaj béget:~– Én Hasszán basával akarok beszélni.~