Fezejet

  1      El|            mentségére, de megértésére:~„Mi is tudtuk volna, mit kellene
  2       1|                    Nos, hát mit gondol: mi lehet ennek oka?~– Nagyságos
  3       1|            szeretne.~– Hát kegyelmednek mi baja akadt, Matyusné asszonyom?~–
  4       1|                 akar hirdetője lenni.~– Mi baj, Kálócziné asszonyom?~–
  5       1|               Én el nem tudám gondolni, mi történt, midőn egyszerre
  6       1|                füleimet. Jóságos atyám! Mi lehet ez? – kérdezém ismerőimtől,
  7       1|               háromszegletű kalapjával. Mi nem akartuk őt meglátni,
  8       1|               hogy a népeket ámítsák.~– Mi oka volna valakinek a népeket
  9       1|           bevárá, míg egészen odaért.~– Mi lelte kegyelmedet, hogy
 10       1|         szamosújvári templom számára. S mi vagy most? Sehonnai, ki
 11       1|           kiáltanak, mondván: kicsoda a mi urunk?~Amint a magiszter
 12       2|          annyira utánajárt, hogy miből, mi úton és ki által lehet olcsóbban
 13       2|                 arra gondolt, miként és mi úton tudták elődei iszonyú
 14       3|       megbízatását a csókok átadásával, mi is közderülettel fogadtatván,
 15       3|                 véghezmennek, maradjunk mi az előteremben, s kövessük
 16       3|             embert egyaránt bosszantná. Mi gondunk a tálakra?~A végtelen
 17       3|                 volna arra gondja, hogy mi történik a tenger fenekén?~
 18       3|              énekelj helyette valamit a mi költőnktől is, a szerelmes
 19       3|                 költők számára.~– Óh, a mi költőink kezében a vas is
 20       4|            tudhatod, hogy a viadalt nem mi fogjuk-e kezdeni Ferizzel?~–
 21       5|         miszerint a hitetlen ellenség a mi urunknak, a leghatalmasabb
 22       5|           siessetek, ésszel és erővel a mi hadainkhoz csatlakozván,
 23       5|              kegyében és bőkezűségében. Mi pedig az ünnepek bevégeztével,
 24       5|            egyebet is intézni ellenünk. Mi addig is felfüggesztjük
 25       5|                 volt mind a három. Hogy mi siker követte őket, azt
 26       6|               elő, mondák el neki, hogy mi történt az éjszaka, s hogy
 27       6|        Kökényesdi uram – szólt Topay –, mi nem azért jöttünk, hogy
 28       6|          kétezer lovas rohant ellenünk, mi bevettük magunkat egy mély
 29       6|           Ötszáz török jött ellenünk, s mi csak öten voltunk a faluban.
 30       6|                  Ilyen legények vagyunk mi.~– Mind igen szép dolgok
 31       6|                  szólt közbe Topay –, s mi ezeket hírből régen tudjuk;
 32       6|          kérhetek ezer tallért; – úgyis mi jut abból egy emberre? Egy
 33       6|                 velünk jött, de a pénzt mi adjuk, s mi jól ismerjük
 34       6|                  de a pénzt mi adjuk, s mi jól ismerjük egymást.~–
 35       6|                 zászlóaljammal.~– De ha mi előre fizetünk – szólt aggódva
 36       6|            várba, húzzátok fel a hidat; mi hadd vesszünk itt, csak
 37       7|             miféle szerzetesek vagytok? Mi vallástok? Görögök vagytok?~–
 38       7|                 fohászkodás. Minekutána mi nem érünk rá mindennap idefutni,
 39       7|                   szólt a rabló –, hogy mi nem tudunk a gyóntatáshoz,
 40       7|              udvarán, férfi és asszony. Mi nem esküdtünk nőtlenséget,
 41       7|               magasztalva.~– Isten után mi mindnyájan kegyelmednek
 42       8|             odaérkezék hozzá Magyari.~– Mi történik? Mi baj van? Mit
 43       8|                 Magyari.~– Mi történik? Mi baj van? Mit csináljunk,
 44       8|                 hátul a bakra felült:~– Mi baj?~– Jaj, hagyja el kegyelmed.
 45       8|             azon menőre:~– Hová futtok, mi történt itt?~– Jaj uram –
 46       9|                 nyári palotái állanak…1~Mi ez? Kápráznak szemeim? vagy
 47       9|                közül egy sem tudta azt, mi a szégyen. Egykedvűen vagy
 48       9|                 szépségeinek látásától. Mi ára e hölgynek?~– Hidd meg,
 49       9|                urad számára e leányt.~– Mi hibáját tudod, te nagy bagoly?
 50       9|                   Elfeledém megkérdeni: mi neve e hölgynek?~– Megmondom,
 51      10|         keresztyén ember leányának.~– S mi történik azon nőkkel, kiket
 52      10|              félúton elfogta, s elzárá. Mi történt? A leány elhervadt,
 53      10|              elrejtsed, mert nem tudod, mi következhetik abból, ha
 54      11|        virágénál; most erre fordul, ah, mi bájoló, ah, mi délceg, sohasem
 55      11|              fordul, ah, mi bájoló, ah, mi délceg, sohasem láttam szebb
 56      12|           nélkül elütteté fejeiket.~– S mi volt azon szolgálattétel?~–
 57      13|                 nemzeteddel együtt? Hát mi jogotok van tinektek azt
 58      13|                ő kezére, míg a pallos a mi kezünkben van, ti kemény
 59      13|                 előlépett a kolompos.~– Mi jancsárok vagyunk, a próféta
 60      13|            harcot óhajt, egyedül ő fél. Mi meg akarjuk ölni a félelmet,
 61      13|                mely megmenthesse őket!… Mi ez?… Egyszerre megáll az
 62      14|              izmos, bátor férfi volt.~– Mi történt? Mi bajod? – kérdé
 63      14|               férfi volt.~– Mi történt? Mi bajod? – kérdé aggodalommal
 64      14|   összegyűjtenéd is, jól cselekednél.~– Mi végre, férjem?~– Mert –
 65      14|                    Az istenért! Férjem, mi bajod? – kiálta Mária megrémülve,
 66      14|              Mit láttál, mit hallottál, mi lelte a herceget?~– Nagy
 67      14|             amiatt nem veszett el, hogy mi helyt nem álltunk a magyarok
 68      14|           akarja róni.~– Az istenért! S mi következhetik abból?~– Bizony
 69      14|               büszke, férfias homlokát! Mi lehet ez?… Mária szívdobogva
 70      14|             időt, míg gondolandja, hogy mi a hintóval a Szeret szakadékán
 71      14|                el, hol találtatott meg? mi vége lett legutóbbi tulajdonosának?
 72      15|             furcsa valami lesz; de hogy mi, azt a jó isten tudja.~Nehány
 73      16|         egyenesen Erdélynek vevé útját. Mi visszaizentünk neki, hogy
 74      16|                  s úgy gondolom: hogyha mi kérelmeinket a portán levő
 75      16|             könnyűnek találná is, még a mi kardjaink sem rozsdásodtak
 76      16|               gondja a világon az, hogy mi élünk; nekünk csak akkor
 77      16|            áldozatunkra van szükség; ha mi kérünk, akkor nem ismer
 78      16|                megfizették-e az adót, s mi vagyunk-e az okai, hogy
 79      16|           valljuk meg egymás közt, hogy mi csak játsszuk az urat e
 80      16|           Nekünk senki sem jó barátunk, mi se legyünk azok senkinek.
 81      16|                kért ő, de többet kérünk mi! Erdély sorsa a tiétek,
 82      16|                  Ő irgalomért könyörög, mi fiaink becsületéért esedezünk.~
 83      16|             hangon kívánt megfelelni.~– Mi csak igazságot osztani vagyunk
 84      16|        behajtani segítsetek? Kérdem, és mi mindnyájan akarjuk tudni:
 85      16|            avatta fejedelmi székébe. És mi bizonyára sokkal kevesebb
 86      16|       magatoknak, vagy ha tudjátok azt, mi sors vár reánk; tudjátok
 87      16|               téged, gyaurok fejedelme, mi oka volt annak, hogy tartozott
 88      16| nemtudomhogyhívnak uram! Hallgasd, hogy mi leend belé írva: „Emberséges
 89      16|             amik már el vannak végezve. Mi nem kérdeztük tőled, hogy
 90      16|               kérdőre fognak vonni, ott mi is megfelelünk magunkért.
 91      17|                jól. Óh, te nem ismered, mi az: szeretni annak, ki eddig
 92      18|             magához vesz bennünket.~– S mi szüksége Istennek reátok?~–
 93      19|                 egyik én valék. Akkoron mi egymásnak hű barátságot
 94      20|             figyelemmel.~– Úgyis tudod, mi van benne, varázshatalmú
 95      21|            halál követe a kapu előtt!~– Mi gondom nekem a halál követére?
 96      21|                tovább fogni a láncot.~– Mi ez? Nem akar a munka haladni?
 97      21|               van nekem is.~– Mondd el, mi úton? Tán egyesíthetjük
 98      21|               lesz, te velünk jössz, és mi közrefogunk. Mi fennhangon
 99      21|               jössz, és mi közrefogunk. Mi fennhangon elmondjuk a kapu
100      21|                    Hej, timarióta! Vagy mi vagy! Te őrzöd itt ezt az
101      21|               Az nincs rám bízva.~– Hát mi van rád bízva?~– Hogy itt
102      21|          könnyebben a várba jutsz, mint mi; száz darab aranyat kapsz
103      21|           árnyékokat vetve a falakra.~– Mi ez? Hát ördögök szabadultak-e
104      21|                 soha: szívét remegni.~– Mi zaj ez? – kérdé remegő hangon
105      23|                bizonyosan nem is látta, mi dolog történik ott az asztalon.~
106      23|       pártharcban nem csatázok.~– Akkor mi vesztünk el.~– Inkább mi,
107      23|                mi vesztünk el.~– Inkább mi, mint érettünk ezerek.~Még
108      24|               ők várjanak mireánk, mint mi őreájok.~S azzal inte a
109      24|              tudjátok, kegyelmes uraim, mi jövendő vár Erdélyre egy
110      24|            együtt felszólalának ellene; mi tudtuk, mit veszíthetünk.
111      24|            indítandó harcot rosszallák, mi állunk utolsók előttetek,
112      24|            veszett el… Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák
113      24|                címereink összetörve; de mi nem kérjük tőletek azt,
114      24|               nem kell érezni a honnak; mi magunk elhordozzuk a magunk
115      24|                 szilárd arcához.~– Nos, mi kell? Mit akartok? Mondjátok
116      24|                 oly szegények, mint én; mi sohasem gazdálkodtunk az
117      24|               nem az rá a felelet, hogy mi is megszegjük a magunkét,
118      25|                akar lenni, azt átadja a mi kegyelmes urunknak, Ajász
119      25|             erre azt felelitek: igenis, mi vagyunk. Azután azt kérdezi:
120      25|               Aranka fejedelemleány, és mi újra látni fogjuk egymást”.)~
121      25|             Ajász basa az álhősöktől.~– Mi vagyunk igenis, szolgálatodra,
122      25|          Élesden? – kérdé tőlük újra.~– Mi voltunk igenis, szolgálatodra,
123      27|             lehete, mit akar mondani.~– Mi bajod, jó kutyám? – szólt
124      27|            gyomrát fájlalni, nem tudta, mi baja. Hallása elveszett,
125      28|               történeten elgondolkozom? Mi ül szívemen oly teherrel,
126      28|                 ifjú nem merte kérdeni: mi baja; de megmondá a leány.~–
127      28|       szenvedjenek.~Feriz összeborzadt. Mi sugallta ez ábrándos, komoly
128      29|             nagy süvegét megcsóválva.~– Mi beszélhetünk csak arról –
129      29|          brassai szász földje végébe; s mi történt? Az, hogy ahova
130      29|                prédikáció! Ilyen kell a mi urainknak, ugyancsak megmosdatta
131      29|             Magyarországnak fáj a hasa, mi szükség azért Erdély talpára
132      29|                talpára kötni a mustárt? Mi közünk nekünk ehhez a sok
133      29|                asszonyom, az égbe is. A mi címereink jelmondatai legjobban
134      29|               nép, senki sem kérdi azt, mi történik a szegény utasokkal,
135      29|               sikoltva ugrék fel.~– Ah! Mi ez? – kérdé halálsápadtan.~–
136      31|      fejetartásából is ki lehete venni.~Mi akadály állhatott többé
137      31|                Teleki Mihály uram, hogy mi aranyhegyekkel álmodtunk –
138      31|               magyar palatinusság nem a mi számunkra érett meg a fán.
139      31|              Igen bizony! Megtanultak a mi katonáink magyarul, mert
140      32|           fillérem sincs. Hát a fiamból mi lesz, ha meghalok, utánam?
141      33|                 volt! nincs! ne legyen! mi úgy akarjuk! Támasszák fel
142      33|           közelgő ellenséggel a harcot. Mi volt ez az ellenség? A régi
143      34|        kénytelen volt azt felelni, hogy mi haszna neki abból, hogy
144      34|              hátha Thököly azalatt, míg mi itt lesünk rá, az országnak
145      34|               Hátha kinyitja addig, míg mi odaérünk?~– Akkor nem az
146      34|               hogy Thököly azalatt, míg mi itt strázsáljuk, valahol
147      34|      nyargalvást futnak a tábor felé.~– Mi az?~– Thököly átjött a havason! –
148      34|        erdélyiek, most az ideje, hogy a mi felséges császárunk hűsége
149      34|            elszalad, nem állhatván ki a mi tüzünket, kegyelmetek aztán