Fezejet

  1       1|             Boncidáig, Béldi Páltól Teleki Mihályig és visszafelé;
  2       3| ezüsttálakra virágkoszorúkat rakni; Teleki Mihály uram elé különös
  3       3|           billikomokat, a szebbeket Teleki és Bethlen elé, másoknak
  4       3|             tudtára adni, miszerint Teleki Mihály uram véletlenül parancsot
  5       3|        annak hír szerinti jegyesét, Teleki Flórát az egyik, Imrét a
  6       3|              Reménylem – úgy monda, Teleki Flóra kezét karjába öltve –,
  7       3|              Egyike ezen leveleknek Teleki Mihálytól jő, s tartalma
  8       3|      utánaindult.~A vőlegény a szép Teleki Flórát vezette kezén.~A
  9       3|  Legidősebbnek látszik köztük lenni Teleki Flóra, legifjabbnak Béldi
 10       3|         velök szemben ül a vőlegény Teleki Flóra oldalán; Aranka Feriz
 11       4|             mit írnak?~Legelső volt Teleki levele, melyet Imre átolvasott;
 12       5|         levél olvasta után, és íme, Teleki Mihály még mindig Gyulafehérvárott
 13       5|            ott áll az ablakban, míg Teleki karszékében ül. Minden tagja
 14       5|         ismernénk ez alakra, hacsak Teleki meg nem nevezné, szidva
 15       5|           kegyelmed? – vágott közbe Teleki. – Naláczi uram azt mondhatta
 16       5|        Naláczi nevetett, és kiment. Teleki bágyadtan hajtotta fejét
 17       5|   közeledtekor előfordul.~– Ej, ej, Teleki Mihály, nekem hiába beszél
 18       5|               szólt könyörgő hangon Teleki.~– Mert ha szeretne bennünket,
 19       5|  megtartottad-e? – Kegyelmed pedig, Teleki Mihály uram, takaróddzék
 20       5|          Ezzel egy katulyát nyomott Teleki markába a fejedelem, tele
 21       5|           maga után az ajtót, midőn Teleki inte Csereinek, hogy hozza
 22       5|     hallhatóan rebegé:~– Leopoldus.~Teleki, fél könyökre dőlve, hallgatá. ~„
 23       5|         odaadta azt neki inni, mire Teleki takarója alá bútt. Attól
 24       5|               Hová indulsz? – kérdé Teleki. – Hozz tintát és pergament,
 25       5|      helyett a porzóba mártogatott.~Teleki szaggatott szóval mondatolt,
 26       5|            ott zab is, széna is.~De Teleki jobban tudta, hogy a tavalyi
 27       5|        főparancsnokainak – folytatá Teleki, s tovább mondatolt Cserei
 28       6|         tervezett vállalat, melyről Teleki báró Koppnak írt, előre
 29       8|          egész Erdélyt elfoglalták!~Teleki eszerint célt ért: az erdélyi
 30      14|          Béldiné, angyal leányával; Teleki Mihály leánya, Flóra, kikkel
 31      15|           mert Béldi Bodolán lakik, Teleki Gernyeszegen, Csáky Déván. –
 32      16|         Mellette egy üres szék volt Teleki Mihály számára fennhagyva.~
 33      16|           fejedelem is, vele együtt Teleki Mihály és Naláczi István.~
 34      16|             arcán meglátszott, hogy Teleki már két óra óta beszéli
 35      16|             sem mosolyog rá vissza. Teleki hideg komolysággal vezeti
 36      16|       sóhajtva foglal benne helyet.~Teleki Mihály egy ideig hallgatva
 37      16|          derültebbeknek látszottak.~Teleki megcsóválta fejét nagy lassan.~–
 38      16|         önkényt…~Alig végzé szavait Teleki, midőn a teremőr jelenté,
 39      16|       tagadó választ akart adni, de Teleki inte, hogy csak hadd jöjjön.~
 40      16|         hogy egyedül járni nem bír.~Teleki azt is helybenhagyá.~A tanácsurak
 41      16|       legelől jött a fejedelemnő és Teleki Mihályné vállaira támaszkodva,
 42      16|           támaszkodva, utána Kapiné Teleki Flórával, Béldiné leányával,
 43      16|          azt senki is megszakítani.~Teleki elsimítá nagy homlokáról
 44      16|             rám oly sötét szemeket, Teleki Mihály uram, mert lelkem
 45      16|             becsületéért esedezünk.~Teleki, mint kire legtöbbször villantak
 46      16|        csinálni, asszonyom? – kérdé Teleki, mutatóujját ajkai elé szorítva.~–
 47      16|             néztek reánk? Te Béldi! Teleki! Kornis! Csáky! Bethlen!
 48      16|      nőkével vegyült. 1~Ott függött Teleki keblén is a szelíd Veér
 49      16|         világban visszhangzani fog!~Teleki letörlé könnyeit arcáról,
 50      16|          senki más nem volnék, mint Teleki Mihály, fel tudnám magamat
 51      16|        téntatartó olyan messze van.~Teleki egy ív pergament nyújtva
 52      16|           csodából a másikba estek. Teleki Mihály, ki egy perc előtt
 53      16|        hatalmas budai basának!~Ámde Teleki jól tudá, hogy azon vihar,
 54      16|            a hatalmas Hasszán basa.~Teleki hidegvérrel fordult hozzá.~–
 55      16|        Apafi.~– Teremőrök! – kiálta Teleki parancsoló hangon. – Ragadjátok
 56      19|            Gernyeszegre barátnéját, Teleki Flórát meglátogatni, ott
 57      19|           felolvasták egymás előtt. Teleki Flóra levele így szólt Thökölyhez:~„
 58      19|        igazabban érezve, mint jöend~Teleki Flóráéból.”~Flóra a leghelyesebben
 59      21|              barátom, hanem köszönd Teleki Flórának, aki nődnek barátnéja,
 60      23|         mint rablóvezér hal meg.~Ha Teleki Mihály egy nagy ország kormányán
 61      23|         urak mind megnémultak, csak Teleki bírt felelni:~– Bánfi Dénes
 62      23|     közöttünk idegen ember? – kérdé Teleki, gyanúsan nézve szét.~–
 63      23|           híre Gernyeszegen találta Teleki Mihályt, ki magánkívül lett
 64      23|     futottak, ki merre látott; csak Teleki nem rémült meg. Sokkal jobban
 65      24|          bennünket üresen; meghagyá Teleki Mihály uramnak, hogy benneteket
 66      24|            az országra, azért, hogy Teleki Mihály uramat kipörköljem,
 67      27|         Székely László uram is, kit Teleki Mihály uram szép ajándékokkal
 68      27|           fenyegetődzhetnének vele. Teleki Mihály uram, tudom, nem
 69      29|            volt Magyari előtt, hogy Teleki a szamosújvári országgyűlésen
 70      29|            hogy nekik szól a lecke?~Teleki erre meghúzta magát az egyik
 71      29|              szólt visszautasítólag Teleki. – Ez a pap igazat beszél,
 72      29|                 Az meglehet – monda Teleki Vajda Lászlóhoz –, de azért
 73      29|         bánjék az idegen nemzet. –”~Teleki megrázta fejét, s susogva
 74      29|        akart valamit felelni, hanem Teleki Mihály megfogta a karját,
 75      29|           rögtön hívatá maga eleibe Teleki Mihályt, ki is, minthogy
 76      29|          engemet nagyságod? – kérdé Teleki bosszús kicsinyléssel.~–
 77      29|     földindulás, asszonyom – felelt Teleki csodálandó nyugalommal. –
 78      29|      szobából?~– Én maradok – szólt Teleki csodás hidegvérrel. – Isten
 79      29|         elhajta rabságba…~Ennek írt Teleki a magyaroknak hozandó segély
 80      31|         legelső tanácsúr a fővezér.~Teleki is megérte, amiről teljes
 81      31|            Kara Musztafa táborával.~Teleki, felöltöztetve a fejedelmet
 82      31|       tábort, amerre nekik tetszik.~Teleki igen jó előjelt vélt látni
 83      31|             senki sem annyira, mint Teleki Mihály.~Egyik áldomás a
 84      31|           volt fonva a fejedelem és Teleki Mihály egészsége; úgyhogy
 85      31|           magyar király lenne. Hogy Teleki már képzeletében a nádori
 86      31|            tekintete által tűnt ki.~Teleki arca elsötétült e látványra,
 87      31|            meglátott ifjú elé, hogy Teleki szédülést érzett bele.~Ah,
 88      31|             ülve.~A dombról, melyen Teleki állott, mindent jól lehete
 89      31|            vitték seregéhez vissza.~Teleki nem nézhette tovább; elfutott
 90      31|              a sors oly leleményes…~Teleki estig ki nem jött sátorából;
 91      31|         fejedelem látogatta őt meg. Teleki nem akart semmi felől tudakozódni;
 92      31|        mindent.~– Hallja kegyelmed, Teleki Mihály uram: a magyar urak
 93      31|             ott ütteté fel sátrait.~Teleki nyögött a kín miatt, melyet
 94      31|             okozott.~– Úgy látszik, Teleki Mihály uram, hogy mi aranyhegyekkel
 95      31|            folytatá:~– Bizony, édes Teleki Mihály uram, jobb szeretném,
 96      31|     hallgatnám, hogy mit beszélnek.~Teleki ökleit összeszorítva, lábával
 97      31|          ímmel-ámmal felgyülekeztek Teleki sátorába, s ott a tanácsúr
 98      31|         mint az erélyi atyafiak.~De Teleki még most sem akarta magát
 99      31|             generálja vagyok, uram; Teleki Mihály – jól ismerhetsz;
100      31|      tégedet annyi közül kiismerni?~Teleki eltette a gorombaságot,
101      31|              és tanulj meg törökül.~Teleki meghajtá magát, hazament,
102      31|          meglátja, mit cselekedjék.~Teleki nem volt egészen tisztában
103      31|           nagyvezértől parancsa van Teleki Mihályt menten elfogatni
104      31|          basák tanácsa elé kísérni.~Teleki Mihály elsápadt e szóra.
105      31|       vissza, és mondjad neki: hogy Teleki Mihály uram az én hadaim
106      31|          fejedelemhez méltóan, s ha Teleki Mihály az ő sátorában vagyon,
107      31|       köszönje, hogy életben marad.~Teleki semmivé volt téve; nagyratörekvő
108      31|             oltalmára van szorulva.~Teleki önmaga előtt volt semmivé
109      31|      ácsorgó katonáknak, hogy amint Teleki a sátorból kilép, menten
110      31|           elhallgatott. Tudta, hogy Teleki a sátorban van, látta is
111      31|             hozzá szólt:~– „Hidd el Teleki, sokat praktikáltál mindig
112      31|           ilyen s ilyen áruló fia.”~Teleki Mihály hallgatott; hogy
113      31|           visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály, amidőn hazaért,
114      32|       hadaknak is ki kelle menniök. Teleki el akart maradni a harcból,
115      32|       folytán Győr alatt hagyták, s Teleki nem hagyta használatlanul
116      32|          esküjét Caraffa kezébe, és Teleki Mihály lőn római birodalmi
117      32|            tárházából Nagyszebenbe; Teleki Mihály pedig kapott ajándékba
118      32|            kedvük hozzá nőül menni?~Teleki megtudá a dolgot, s rajta
119      34|          Macskási Boldizsár és maga Teleki Mihály vezérelte, a németek
120      34|          sem kívánkoztak haza; csak Teleki volt örökké nyughatatlan.
121      34|         hanem, hogy mint menjen ki.~Teleki meg akarta mutatni, hogy
122      34|              amit nem cáfolhat meg.~Teleki, mintha valamit érzene,
123      34|     megérkeztek, azokat is leülteté Teleki mellé, végre maga is az
124      34|               De uram – pattant fel Teleki, egészen zavarba hozva e
125      34|         tőle pár száz aranyat, mire Teleki, azon ürügy alatt, hogy
126      34|         mondtam-e igazat? – dörmögé Teleki.~– Ejh, semmi baj. Fúvassátok
127      34|             szorost őrzeni. Helyre, Teleki Mihály uram.~Ezzel lóra
128      34|              Ezzel lóra veté magát, Teleki is visszasietett a vármegyék
129      34| Szentpéteren keresztül Törcsvárára, Teleki is vele van.~E név felvillanyozta
130      34|              hol Heiszler, Doria és Teleki állanak, hosszú távcsöveken
131      34|            fiam, ahonnan jöttél.~De Teleki fejébe szeget ütött e tudósítás.~–
132      34|             ne küldjetek bennünket.~Teleki ezalatt előhívatá megbízott
133      34|           akarta, hogy miért ez; de Teleki csak elfordult tőle, s kezével
134      34|        zúgolódnak a mellőzés miatt.~Teleki ezt hallva, rögtön nyargalt
135      34|  dragonyossal siessen ellenük; mire Teleki is elkülde tizenhárom zászlóalja
136      34|          többiek elfutottak.~Futott Teleki Mihály is, biztatva kedves
137      34|     ellenfeléét kiontani.~Egyszerre Teleki Mihály egy búzaföld felé
138      34|       csapást neked Bánfi Dénesért!~Teleki védelemre emelé kardját,
139      34|             Ez volt a legsúlyosabb.~Teleki holtan terült el a síkon.~