Fezejet

  1      El|        jellemez; s az alakok, melyek itt felmerülnek, bár nem félistenek,
  2       1|             uram a tisztelendő urat, itt küldi ezt a – azalatt kibontott
  3       1|               Nem volt éjszaka, hogy itt vagy amott veresleni ne
  4       1|         parancsolna az esperesnek. – Itt a piacon egy ördöngös ember
  5       1|          Kolléga uram maradjon addig itt.~Azzal egész tekintély-súlyával
  6       1|         hatalmas ördögűző eszközt (s itt felemelé a nádpálcát), mellyel
  7       1|            az árnyékvilágra, amíg én itt vagyok. Ez szóm és mondásom.
  8       2|             a szultán ma vagy holnap itt terem, hogy meglássa: vajon
  9       3|            asztalokkal elrendezve.~– Itt fog ülni a menyasszony!
 10       3|               nem! Aranka leányuk is itt lesz, annak kettőjök közé
 11       4|            éjszakai tivornya után.~– Itt a levelek, uram – szólt
 12       4|             ellenfele kardjával majd itt, majd amott találkozott.~
 13       6|             lovas alakját.~Vezetőjük itt elmaradt, s a három férfi
 14       6|            szerekből.~– Elhiszem. De itt dicsőség is jutna.~– Van
 15       6|          Kökényesdi uram. De lesz ám itt préda is elég.~– Mit nekem
 16       6|                 Ez a fiatal barátunk itt – szólt Topay –, Rákóczi
 17       6|       vonatkozék a másik két úrra.~– Itt már jobban ismernek engem.
 18       6|      tréfáljon kend, mert a határidő itt van!~– Miféle határidő?~–
 19       6|          állt Kökényesdi.~– Hát kend itt van?~– Itt ám. Hanem máskor
 20       6|    Kökényesdi.~– Hát kend itt van?~– Itt ám. Hanem máskor tudja meg
 21       6|            roppant zajt ütének, hogy itt vannak a Kökényesdi rablói,
 22       6|              másikba nyargalva, s ha itt szétriasztották egy csapatját,
 23       6|              hidat; mi hadd vesszünk itt, csak a vár maradjon meg.~
 24       7|      kegyelmed halvány leányával van itt. Az ördögűzést visszafizetjük.~
 25       7|           koldusasszonyokkal, akiket itt fogtok találni, s nem láttok
 26       7|       megtérés feleútján? Sőt inkább itt maradsz fiam, e szent magányosságban,
 27       7|           hogy meg ne akadj, majd én itt egy harangláb mellett állva,
 28       7|            helyeslék.~– Ami pedig az itt levő asszonyszemélyek iránt
 29       7|           egyesülhetünk, amíg minden itt talált aranyat, ezüstöt
 30       7|       lóháton megy? Hát leánya?~– Őt itt hagyom, kegyelmed atyai
 31       7|         minthogy egyetlen leányom is itt leend.~Ezzel megcsókolá
 32       8|              Hová futtok, mi történt itt?~– Jaj uram – felelt a kérdezett
 33       9|        tekintsünk jobbra-balra, mert itt egész éven át dögletes a
 34       9|           kik kézművesség után élnek itt… Magyart kívánságból sem
 35       9|         micsoda égből lopott huri ez itt, hogy meg sem akarod őt
 36      11|         össze kezeit.~– Hol látsz te itt rózsalugasokat?~– Fordulj
 37      11|              belőlem gúnyt űzzön. Ez itt Feriz bég tábora előttünk,
 38      11|              merre látod e tábort?~– Itt a vízparton, és azon sátrak
 39      11|         vesztegettek volna meg, hogy itt Erdélyben dúló ellenség
 40      12|              Mit akarsz? Miért jársz itt a sötét éjben, mint szökhetél
 41      12|        engedd meg, hadd keressem azt itt a vízben.~– Bolond leány,
 42      12|             Bolond leány, a víz mély itt, fejeden túlcsap, s ott
 43      12|        partra.~– Hah, ez gonosz hely itt! – szólt rebegve. – A vízfenéken
 44      12|           üdvezülni ajkain, s mostan itt állsz, mint aki meg van
 45      12|           csak azért jöttél át, hogy itt sírj, azt bizonyára a túlsó
 46      12|        hangján szóla hozzá:~– Maradj itt, és számlálj el hatszázig,
 47      13|         benne urak, fogadom. Hisz úr itt a paraszt. Kenyeret eszik,
 48      13|             hát dicsőség volna-e az? Itt az ellenség szemei előtt
 49      13|         ellenségünk a gyávaság, s az itt székel a vezérnél; az egész
 50      13|        kiáltanak, és rohannak előre. Itt egy földrendítő pukkanás
 51      13|              sorba járja a vérmezőt, itt és ott keresve halottait,
 52      14|          felé, asszonyom. Uram addig itt marad a csauszokkal és kísérőikkel,
 53      14|        tanácsot.~Mária átlátta, hogy itt nincs idő fontolgatásra,
 54      14|             fog kegyelmed nyergében, itt leszek én mellette, rám
 55      14|             a gerendák fölszedetvék.~Itt egyszerre elgyengültnek
 56      14|        sziklái közé hullva.~A herceg itt leoldá lábairól a kötelékeket,
 57      14|            szinte egymásra hajlanak.~Itt egy vágtató lovag jött rájok
 58      14|                nyögé kétségbeesve. – Itt nincs mit mást tenni, mint
 59      15|       Semmirekellők! Mit dörömböltök itt? Ez nem kaszárnya, hanem
 60      15|           világos levén előtte, hogy itt feleletet nem kap; hanem
 61      15|          tehetsz, ami neked tetszik: itt maradhatsz, vagy elmehetsz…~
 62      16|       mondani, melyiket fogadjuk; de itt csak két gyalázat között
 63      16|            szolgatartományává tenni; itt minden szánalom, minden
 64      16|             hogy hazafiakat találnak itt. Ő irgalomért könyörög,
 65      16|            igazságot osztani vagyunk itt, asszonyom, és nem irgalmat
 66      16|              helyette bűnhődjék? Hol itt az igazság?~– Igazság gyakran
 67      16|                 Tehát kik vagytok ti itt?… Erdély főurai vagytok-e,
 68      16|           országot kormányozni ültök itt ország törvényei szerint,
 69      16|              Kornis! Csáky! Bethlen! Itt állnak nejeitek, leányaitok,
 70      16|          tartának, s észrevéve, hogy itt alázatos emberekkel van
 71      17|            mint valaha.~– Maradjatok itt – monda kegyenceinek, mindkettőt
 72      17|              hogy miféle ezred vonul itt előttünk; mert meglehet,
 73      17|           növényről álmodtam, melyet itt e nagy vederben ápolsz –
 74      18|           függ.~Mária jól tudta azt; itt szánalomra nem lehete számítani.
 75      18|           azoknak a túlvilágon, akik itt alant bántalmat tűrtek.~–
 76      19|              állítád, hogy szeretsz (itt utána tevé zárjel között
 77      19|              alá gyújtva vele.~– Hát itt így szokták elolvasni a
 78      19|         monda: – Nini! Ezt a boglárt itt találtam nem messze az úton,
 79      19|          szakács, s ha megszeretlek, itt marasztallak ebéden.~Gergely
 80      19|          meghalni – megmutatni, hogy itt… belül… volt egy szív, mely
 81      19|            meg van mérgezve, mióta ő itt van. – Eszem nincs rendén.
 82      20|           kicsoda, és mit akar.~– Ez itt Ferhád aga – szólt az odaliszk
 83      21|               fülébe súgva:~– Maradj itt. Ülj le gyermekeddel, s
 84      21|            szerencsét próbáltak majd itt, majd amott, s káromkodva
 85      21|                 Hát ti miért vagytok itt? – kérdé az ifjú tiszta
 86      21|              Lehetnék-e másutt, mint itt, midőn nőmet meg akarják
 87      21|       ezeknek a jó atyafiaknak, akik itt velem vannak, csak a ruhájok
 88      21|               Hát te mit szándékozol itt tenni? – kérdé Thököly amúgy
 89      21|               Vagy mi vagy! Te őrzöd itt ezt az ajtót?~– Láthatod –
 90      21|             mi van rád bízva?~– Hogy itt álljak, amíg föl nem váltanak.~–
 91      21|            jár velem.~– Jó. Várjatok itt, míg a muezzim éjfélt kiált,
 92      21|           földön húzni. – Mindketten itt veszünk – rebegé kétségbeesetten.
 93      21|           síró gyermekével együtt.~– Itt nőd és gyermeked!… Most
 94      22|         rólam, és eredj vissza.~– Te itt maradsz?~– Nem.~– Hová fogsz
 95      22|           szeretni, imádkozni: tehát itt nyugoszik meg a lélek!…
 96      22|         undor emlékét hozta szívébe, itt egy titkos függöny, amott
 97      23|          Béldi ajánlatát.~– Akkor én itt hagyom kegyelmeteket – monda
 98      23|        megvédhetsz Sztambulban, mint itt – szólt Béldiné, és Béldi
 99      24|           magyar urak már reggel óta itt várakoznak a küszöb előtt.~
100      24|             hogy a fejedelem követei itt jártak, s azok hozák a halomra
101      24|             mondja tinektek a vezér. Itt voltak a fejedelem küldöttei.
102      24|             velök, árverezd a díjat; itt vagyok én, én kifizetem
103      25|        gyújtottak meg a fosztogatók.~Itt egy szorosút torkolatánál
104      25|             úgymond –, két nap alatt itt lesznek a gyilkosok.~– Attól
105      25|           elégült arccal jelentve:~– Itt küldi Székely László uram
106      26| szolgálatodra áll.~– Nemde, te őrzöd itt Béldi Pál családját?~– Igenis
107      26|      megtudni, s két hét múlva ismét itt leszek vele.~– De ha el
108      26|             időre az asszony helyett itt hagyom kezesül – saját fiamat.~
109      26|              is velem jöhetnek?~– Ők itt maradnak. De ismét látni
110      26|               Tulajdon fiamat hagyom itt kezesül, míg te oda maradsz.
111      27|              rajtunk; aki ránk mérte itt, visszafizeti elleneinknek
112      27|                jóakaratodat. – Íme – itt van nőm – vidd őt – vissza
113      28|        sohasem többet. Valamit érzek itt belül, ami szívem verését
114      28|           ezt odainté magához.~– Ím, itt e hintóban a fogoly, kiért
115      29|             se hinne mást, mint hogy itt van az ítélet órája.~A fergeteg
116      29|              ez, nem valami nagyúré, itt én is csak olyan ember vagyok,
117      29|          emberek módjára, s ne ugass itt, mint egy veszett állat,
118      29|       országok sorsa forog kérdésben itt; s eziránt legyen nyugodt
119      29|                 Nem Isten keze jár-e itt? – kérdé a tanácsúr.~– Nem,
120      29|         ember, ki semmitől sem félt, itt gyáva lesz.~A tanácsúr ezalatt
121      30|             mindig odanyomni.~– Íme, itt áll a szerződés – szólt
122      31|             azon gondolatba, hogy ők itt csak másodrendű szerepet
123      31|       ismerhetsz; csak tegnap voltam itt, fejedelmemmel együtt.~(
124      31|          helyett tartok, nem nézném, itt üttetném el a fejedet, ilyen
125      33|      törzseit e nemes, illatos fának itt lehet találni. Egy tajtékzó
126      33|      komforttal épült lakása; hajdan itt állt a magányba vonult Feriz
127      34|              Thököly azalatt, míg mi itt lesünk rá, az országnak
128      34|            békét a tábornoknak. – Én itt semmi munkában sem részesülök,
129      34|         Telekinek, ezen szavakkal:~– Itt van a kívánt foglalkozás,
130      34|        mindenki indul Törcsvár felé. Itt csak egy kornétás osztály
131      34|              Törcsvára felé siettek.~Itt a hegyek láncolata egy tág
132      34|            ahonnan nem volt kijárás; itt nehányan a sziklahasadékokba
133      34|              Thököly azalatt, míg mi itt strázsáljuk, valahol a hátunk
134      34|           Thököly odaérhetett volna.~Itt kissé megpihentek a hadak
135      34|         közibe hoztam, s kész vagyok itt is meghalni.”~Ezt mondva,
136      34|         kengyelébe keverve lovagját.~Itt utolérte Feriz bég a tanácsurat,